Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

Az országgyűlés felsőházának 21. ülése. ezek a munkaalkalmak tényleg munkával vol­nának megadandók. Felkérem a kereskedelem­ügyi miniszter úr ő nagyméltóságát arra, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket az Or­szágos Középítési Tanács tett a munkanélküli­ség megszüntetésére, valamint amelyeket a teg­napelőtti mérnök-nagygyűlés vetett fel, vegye fontolóra. Ezek között a javaslatok között igen nagy számmal vannak olyanok, amelyek azonnal megkezdhetők: építkezések, vasútépítkezések, folyók rendbentartása, utak karbantartása, hidak építése. A boráros-téri híd építése már elő van készítve, a vasszerkezet már készül. Miért nem kezdődik meg anr^ak az alapozási munkálata 1 ? Miért nem kezdik meg a szeged— hódmezővásárhelyi híd építéséti' (Kenéz Béla kereskedelmügyi miniszter: Mert nincs pénz!) Ezek fontos munkaalkalmak. Itt ismét József főherceg úr ő fenségének tegnapi beszédével kívánok foglalkozni, aki rámutatott arra a fontos közmunkára, amelyet mindjárt meg le­hetne, sőt meg kellene kezdeni. Ez az inter­kontinentális út megépítése, (Ügy van! Úgy van!) amely Londonból véletlenül éppen Ma­gyarországon visz keresztül. Nem félek ugyan attól, hogy Magyarországot el lehetne kerülni, mert hiszen a forgalom mindig a legrövidebb utat választja. A Simplon expressel az Orient expresst is ki akarták szorítani Magyarország­ból, ezért a horvátok a Simplon express miatt végig I. osztályú vágányokra építették át Horvátországon keresztül Belgrádig az utat. A publikum azonban nem használta, mert a publikum mindig a rövidebb utat választja. Éppen így nem válnék be Magyarország elke­rülése. (József kir. herceg: De akkor meg kell építeni!) Magyarország centrális fekvésű ország, amely centrális fekvésének hátrányát évszázadokon keresztül sínylette, mert mindig ütközőpont volt, folytonos háborúknak hely­színe, amelyek berniünket tönkretettek. Most azonban valami kis hasznát látnók ennek a centrális fekvésünknek, használjuk ki tehát ezt a centrális fekvésünket és csináljuk meg azt a transzverzális, azt az interkontinentális utat minél hamarább, mert hiszen erre feltét­lenül szükség van minden tekintetben. Centrális fekvésünk az egész légiforgalmat Magyarországon kereszftil irányítja, és Buda­pesten még ma sincs egy tisztességes repülő­tér, pedig ez is olyan munka volna, amit rög­tön meg kellene kezdeni. Fekvésünk bizonyos kötelezettséget ró reánk és az ország ezt a kö­telezettségét évszázadokon keresztül teljesí­tette mindennemű legnagyobb bajában s azt teljesíteni fogja most is. Azt látom ebben a költségvetésben is, de még várnunk kell, míg a viszonyok megjavul­nak^ azonban addig is, bízva a kormány intéz­kedéseiben és máris látva ezen intézkedések eredményét, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Széli Gyula ő méltósága! Széli Gyula: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Előttem szóló Hültl Dezső egyetemi professzor felsőházi tag úr rámuta­tott arra, — éppen főkép a kultusztárcával foglalkozó nagyszabású beszédében — hogy a költségvetésben nincs megfelelő fedezet az egyetemek és főkép a műegyetemek felszere­léseinek beszerzésére, hogy ezáltal az egyete­mek európai nivón álló intézményét a sülye­déstől. az elbalkánizálódástól megmentsük. Ebben tökéletesen igaza van, hogy azonban a 1932. évi június hó 25-én, szombaton. 393 költségvetésben mindezekről nem foglaltatik intézkedés és gondoskodás, az csak helyzet szüleménye. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök úr ő nagyméltósága a legsúlyosabb gazdasági vál­ság idején vette át az ország kormányelnök­ségét. Az ország közgazdasági és pénzügyi szervezetének minden gerendája recsegett-ro­pogott. Midőn a bizalmi krízis mind kifelé, mint befelé tetőponton állt, itt nem nagy kon­cepciójú tervezgetések megvalósításáról és le­hetőségeiről volt szó, hanem csak arról, hogy az ország pénzügyi egyensúlyát mindenképpen biztosítani kell és ezáltal az országot a gazda­sági végromlás veszedelmétől meg kell men­teni, amelynek következményei természetesen beláthatatlanok lennének. A gazdasági válság nálunk is lehetetlenné tette azt, hogy az állam költségvetési egyensúlyát rendes, normális eszközökkel, az eddigi módszerekkel biztosí­tani lehessen és ezért Károlyi Gyula gróf mi­niszterelnök úr is kénytelen volt olyan eszkö­zökhöz nyúlni, amelyek minden másra alkal­masak, csak éppen arra nem, hogy a kor­mányelnök úr s a kormány népszerűségét megalapozzák, vagy pedig fokozzák. Az ál­lami kiadások s a hasznos beruházások nagy­mérvű csökkentése, a tisztviselői fizetések le­szállítása, állások megszüntetése, előléptetések korlátozása mind olyan kényszerintézkedések, amelyeket az említett cél érdekében valóban múlhatatlanul igénybe kellett venni, de amely kényszerintézkedésekért a parlamenti pártok egyáltalában nem lelkesedtek, mert a válasz­tók nagy részének vitális érdekeit a legerőseb­ben érintik ezek az intézkedések. Természetes dolog, hogy ezekért az intézkedésekért való felelősségben az ellenzék nem akar osztozni és bár módot és alkalmat adtak neki arra, hogy a 33-as bizottságban, ezekben a tanácskozások­ban és tanácsadásokban közvetlenül résztve­hessen, onnan lassankint kiszivárgott,^ mert nem akarta a felelősséget viselni ezekért az intézkedésekért. Károlyi Gyula gróf minisz­terelnök szilárd eltökélését és célkitűzését soha nem tévesztette szem elől s ennek eredménye ez a költségvetés, amelyet éppen ezért az_ ál­talános vita^ és a részletes tárgyalás alapjául a magam részéről elfogadok. A költségvetés részleteivel nem kívánok bővebben foglalkozni, azonban méltóztassanak megengedni, hogy a költségvetéssel kapcsolat­ban, az államigazgatás egynémely kérdésére vonatkozólag észrevételeimet, megjegyzéseimet és kívánságaimat előterjeszthessem. Az igazságügyi tárcával kapcsolatban a költségvetési vita folyamán dr- Pap József ő méltósága összefoglaló beszédében képet raj­zolt az igazságügyi és főleg az ügyvédi kar mai helyzetéről. En a magam részéről az általa beszédében elmondottakat elfogadom, honorá­lom, az általa előterjesztett kívánságokat az ügyvédi kar tekintetében magamévá teszem. A magyar ügyvédség helyzetéről általa odavetí­tett ez a szomorú tükörkép mindenben fedi a valóságot. A magyar ügyvédség helyzete függ­vénye a magyar gazdasági helyzetnek, valósá­gos szeizmográf, amely a közgazdasági élet minden hullámzását megérzi. Ha a közgazda­sági viszonyok jók, a gazdasági élet virágzik, akkor az ügyvéd is élvezheti tisztességes és becsületes munkájának gyümölcsét; ha azon­ban a közgazdasági élet pang, vagy válság­ban van % természetes dolog, hogy legelsősorban az ügyvéd érzi ezt meg, akinek meg van ren­dítve megélhetési alapja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom