Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-20

Az országgyűlés felsőházának 20. ülése fejtegetésekkel foglalkozni, hiszen erről itt a Felsőházban annyi szép, magas szárnyalású beszéd hangzott el sok objektivitással azoknak a férfiaknak a részéről, akik illetékesek erre s akik nagy közgazdasági tudásuknál fogva erre hivatottak is. Ellenben igenis kell pár olyan kérdéssel foglalkoznom, amely a kisgaz­dát még a mostani nyomorúságában is köz­vetlenül érinti és amelyen segíteni lehet. Mél­tóztassanak megengedni, hogy a mai rossz pénzügyi helyzetre vonatkozólag, elmondjak egy kis történetet, hogy megértsék a Felső­ház mélyen t. tagjai, hogy miért érzem én át olyan súlyosan ezt a borzasztó gazdasági krí­zist, • nem a magam baja miatt Meg vagyok győződve róla, hogy a Felsőháznak minden egyes tagja úgy érzi, hogy nem a saját, ha­nem a nemzet érdekében dolgozik. Ez. a kis történet a következő. Amikor a világháború­nak és az áldatlan forradalmaknak vége lett, s amikor láttuk tombolni a politikát a szélső­ségében, én — őszintén megmondom — meg voltaim rendülve, meg voltam döbbenve és at­tól féltem, hogy a fiatal magyar kisgazda­társaim balra mennek és nem lehet őket meg­tartani a nemzeti eszmének. Ekkor én egy ak­ciót indítottam amelybe bevontam a gazda­apákat sárra beszéltem rá őket, hogy fiaikat taníttassák, hogy több gazdasági tudással le­gyenek felvértezve, taníttassák azért, mert a magyar kisgazdának nines meg az a feltétlen szükséges gazdasági tudása, amellyel neki a nagy világversenyben^ rendelkeznie kell, hogy meg tudja Önállóan állani a helyét. Állítom, ha többet foglalkoztak volna a magyar kis­gazdával s előbb adtak volna neki gazdasági tudást, akkor ez a nyomorúság, amely ina az országban van, nem volna olyan mértékű és olyan arányú, mint amilyenné most lett, Ezeket a fiúkat 4—5 télen keresztül gimná­ziumi tanárok, akiket a hatóságokkal karöltve felkértünk erre, a mezőgazdasági kamarának erkölcsi és anyagi támogatásával tanították általános tudásra, de mondhatnám, hogy a he­lyesírástól és szépírástól, az egyszeregytől, az összeadástól és a többi számtani alapismerettől kezdve, 'hogy magasabb gazdasági képzettséget, tudást nyerjenek. Ebben a kamarai tisztviselők is közreműködtek. Közben — hála a jó Istennek — elmultak a nehéz idők, egy kissé jobb kon­junktúra is lett és az előző magyar kormány nagyon bölcsen belátta, hogy ezzel a néptömeg­gel foglalkozni kell. Akciókat indított. Azt mon­dotta a kisgazdáknak: műtrágy ázzatok, mert ha műtrágyáztok, többet és jobbat tudtok el­érni. Traktorokat vegyetek, mert ha traktoro­kat vesztek, sokkal több eredménnyel tudtok dolgozni, mert akkor szántjátok fel és akkor művelitek mieg a földet, amikor a legjobb, ami­kor az arra a legalkalmasabb. Ez a jó munka fogja azután előidézni azt az ejredményt, amelyre nektek feltétlenül szükségetek van. Jött a svájci marhabehozatal. Aki ismeri a dunántúli kisgazdát, aki tudja azt, hogy az hogyan rajong azért, hogy neki szép, nemes, elsőrendű állatai legyenek, aki tudja, hogyan takarítja az meg minden fillérét ezért, annak nem kell bizonyítanom, hogy az a kisgazda örömmel kapott az után, hogy állami kedyezr ménnyel, állami támogatással 2000 pengőért Svájcból elsőrendű állatokat hozzanak be, hogy vérfelfrissítiés t legyen, Ihogy a gazdasági ver­senyben egy lépéssel ő is előre menijen. Mi a helyzet ma, t. uraim'? Káin, aki sokat küzdöttem azért, hogy a magyar somogyi kis­gazdába lelket verjek, hogy az a magyar so­1932. évi június hó 2h~én, pénteken. 383 mogyi kisgazda tanuljon, haladjon, szebbet, jobbat, nemesebbet, többet termeljen, ma gyűlö­lettel gondolnak és nekem kell futkosnom a bankokhoz, hogy adjanak annak a kisgazdának haladékot, ne árvereztessék el, ne Hiúzzák ki a földet a lába alól En, innen, erről a helyről felhívom a föld­in ívelés ügyi miniszter úr és a pénzügyminiszter figyelmét arra, hogy ha az adósságok rendezése elkövetkezik, ha a hitelt meghosszabbítják, elsősorban ezeknek a kisgazdáknak a hitelét kell rendezni és meghosszabbítani. Ha másra nem is kerül, erre feltétlenül kerülnie keli pénznek. Mert mi a helyzet, igen t. Felsőház? Azok a kisgazdák, akik ezeket a hiteleket igény­bevették, akik állattenyésztésüket fejlesztették, akik a mezőgazdasági kultúráit előrevitték, azok annak a községnek vezetőemiberei voltak. Mi lesz azokból az emberekből, Iha nekik most el­árverezik földjüket? Annak a községnek nincs­telenjei! Ez nagyon szomorú, igen tisztelt Felsőház! En ismerek több, nagyon érdemes kisgazdát, akik évek hosszú során át vezetőszerepet vit­tek a községben. Egyikük a föld árának kon­junktúrája idején eladott egy 60.000 pengős bir­tokot, és helyette megvett egy 100.000 pengősét. 40.000 pengő adósság volt a birtokon, ezt az adósságot átvette. Ezelőtt egy hónappal az el­sőhelyi bekebelezés 30.000 pengős vételáron ár­verésen adatta el azt a birtokot. Itt gondolko­dóba kell esnünk, igen t. uraim! Lehetetlen dolog az, hogy a szegény népet így tönkrete­gyék. Itt feltétlenül cselekedni kell, itt áldo­zatot kell hoznia mindenkinek, hogy azt az in­telligens, becsületes, hazafias, hazáját igazán szerető magyar népet kivezessük ebből a vál­ságos helyzetből. József főherceg ő fensége hi­vatkozott rá^ ő a tanú arra, mint igazi jó ma­gyar hadvezér, mint jó magyar testvér és jó apa hogy azok a magyar kisgazdák megállot­ták ilelyüket akkor is, amikor életet és vért kel­lett áldozni a hazáért. Az adóról csak pár szót akarok szólani. Igazságtalanságnak tartom és nem tartom egyenlő elbánásnak azt, hogy az 1926-ban le­rögzített földadót a kisgazdáknál ma is fenn­tartják. Ez sérelmes., mert 30 pengős búzaár­nál rögzítették le a jövedelemadót, ma pedig, mikor 10, vagy 14 pengő lesz a búza ára, és a gazdának nincs jövedelme. Mégis, mivel a gaz­da könyveket nem vezet, számtartást nem csi­nál s így nem tudja számszerűen^ könyveléssel bizonyítani azt, hogy neki nincs jövedelme, a, pénzügyigazgatóságok nem fogadjak el^ a vé­dekezést és kérlelhetetlenül behajtják rajta azt a jövedelemadót, amikor pedig a gazdának jö­vedelme nincs. Kívánatosnak tartanám és kérem is a pénz­ügyminiszter urat, hogy a jövedelemadó rög­zítését törölje el. Vissza kell térnünk az 1926-os jövedelemadó alapra A gazdát a tényleges jö­vedelem után kell megadóztatni. Igen t. Ház! Még egy fontos kérdéssel kí­vánok foglalkozni. {Halljuk! Halljuk!) Nálunk a ' Dunántúlon nagyon sok vadkár van. En őszintén megmondom, nem viseltetem ellen­szenvvel a nemes vadak iránt, nekem is van jó­és szépérzékem. Nem azt mondom, hogy ki kell pusztítani az állatokat. Azokat az állatokat tartani kell, de nincs szükség arra, hogy a hegységekben, ahol a kisgazdák birtokai a köz­ségek határában erdőkkel vannak körülvéve, csordaszámra 30—40 darab szarvas járja a ve­téseket tavasszal és ilyenkor nyáron, mielőtt a gazda le akarná aratni a vetését, teljesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom