Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-20

382 Az országgyűlés felsőházának 20. ülése 1932. évi június hó 24.-én, pénteken. a melegágyai. (Ügy van! Ügy van! Itt nevelték a gyermekeket arra, hogy tudja szeretni hazáját és tudjon olyan fényesen beválni, mint ahogyan a magyar a háborúban bevált. Ennélfogva égető kérdés iskoláink fenntartása, de talán ennél még égetőbb az a kérdés, hogy mit lehetne csinálni, hogy az a sok hitvallásos tanító, aki ma nem kap fizetést, — hiszen vannak olyanok, akik több, mint egy éve nem kaptak fizetést — fizetéséhez hozzájusson. Ezek olyan kérdések, amelyeket csak felvetni kívánok, mert megoldást — minthogy nincs betekintésem — nehezen tudnék javasolni. Már tavalyi beszédemben is hangsúlyoztam, hogy nagyon fontosnak és szükségesnek találnám, hogy a falusi és tanyai iskolákban többet foglalkozzanak a gazdasági kérdésekkel, az ifjúságot ne neveljék úgy, hogy azután a fővárosba vagy a nagyvárosba, az egyetemekre vágyódjék, hanem neveljék úgy, hogy földjét szeresse, atyja után azt művelje és képes legyen azt a földet olyan intenzíven művelni, hogy abból azután igazán nagy családok is níeg tudjanak élni. En ezt nagyon fontos kérdésnek tartom. (Élénk helyeslés.) és legyen szabad a kultuszminiszter úr szíves jóindulatába ajánlanom. De az iskolákban figyelemmel kell lenni még valamire: arra, hogy az ifjút bizonyos fokig vezessék be abba az önállóságba, hogy már ott gondoljon a pályaválasztásra. Ha okszerűen adják elő a tárgyakat, megkedvelhet valamit és akkor nem lesz nagy az özönlés egyirányban: a jogi egyetemre és a műegyetemre. Ennek a következménye az, hogy annyi mérnökünk van, aki nem tud elhelyezkedni, annyi jogi doktorunk van, aki éhezik. Utolsónak hagytam egy igen aggasztó jelenséget, amelyet csak keservvel tudok itt kifejteni és ez az, hogy vannak hangok, — különösen a vidéken, de itt Budapesten is — amelyek azt hirdetik, hogy nem tudunk adót fizetni, tehát ne fizessünk adót. En azt állítom, hogy aki erre rávesz valakit, az ugyanolyan hazaárulást követ el, mint az, aki a katonát ráveszi arra, hogy lógjon meg vagy ne vonuljon be. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Ezt a legszigorúbb eszközökkel üldözni, feltétlenül szükségesnek találom. (Elénk helyeslés.) Ez hazafias érdek, az országnak olyan érdeke, amely elől kitérnünk sohasem szabad. (Ügy van!) Ha az adófizetést beszüntetik, — erről meggyőződhetnek mindazok, akik ezt hirdetik — akkor igenis megbukik az állam, de megbukik minden adóalany is és megbuknak az adóalanyok által eltartottak is. (Ügy van! Ügy van!) Többen szóltak a mi legnagyobb sebünkről: Trianonról. Nem fejezhetném be jó lelkiismerettel beszédemet, ha nem mondanám meg, hogy szent meggyőződésem szerint mindnyájan — ahány magyar van e hazában és hazánkon kívül — egy szent célért küzdünk, csak még az szükséges, hogy vállvetve és egyesülve, mint egy ember álljunk ki a porondra és hirdessük azt, hogy Középeurópa nyomorúságának Trianon az egyedüli oka, tehát ezt a rákfenét ki kell vágni, tehát kell a revízió, követeljük a revíziót! (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) A magyar nagy volt a háborúban a hősiességben, nagy volt a szenvedések elviselésében és mindig csak bámulatomat vívta ki. Szent meggyőződésem, hogy ez a nemzet a mostani súlyos szenvedéseket is ki fogja állni, csak akarnunk kell, csak hinnünk kell egy jobb jövőben. (Elénk helyeslés.) En azt állítom, hogy bármilyen nagyon megcsonkították, van egy örök igazság, amely el fogja dönteni szent ügyünket, hazánk fel fog támadni, nagy lesz újra és boldog a magyar! A költségvetést meggyőződéssel elfogadom. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Sámik József ő méltósága. Sámik József: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! Mióta felsőházi tag vagyok, az üléseken rendesen és szívesen megjelenek, és minden alkalommal, amikor József királyi herceg felszólal, nagy megilletődéssel hallgatom. Felszólalásaiban mindig érinti a magyar kisgazdát, a magyar parasztot, annak becsületességét, hazaszeretetét mindig kiemeli, mindig úgy beszél róluk, mint a jó apa a jó gyermekéről, mint magyar testvéréről. Én csak most tudom megérteni, hogy bár tíz évnél hosszabb idő telt el a világháború óta, azok a somogyi bakák, akik sebesülten hazakerültek és megmaradtak, ha összejönnek, mindig nagy megilletődéssel és nagy tisztelettel emlékeznek meg József királyi hercegről, mint a legjobb magyar hadvezérről. (Élénk éljenzés és taps ) Igen tisztelt Felsőház! A költségvetést elfogadom. Mégis pár kérdéssel kívánok foglalkozni. Az a borzasztó nehéz gazdasági helyzet, amely a magyar mezőgazdát különösen sújtja, annak hangsúlyozására készteti az összes társadalmi osztályok képviselőit, akik a Felsőházban vannak, hogy a magyar gazdatársadalmon elsősorban kell segíteni, mert a magyar gazdatársadalom szegénysége, nyomorúsága az oka annak, hogy mi ilyen szegények vagyunk, az ipar is elszegényedett, a kereskedelem is pang, és alig tudjuk fizetni, összehozni a legszükségesebbeket. Itt két beszédet hallottam, amelyekkel gazdaszemszögből érdemes pár szóval foglalkoznom. Az egyik Hoyos gróf úr ő méltóságának ib észé de volt, aki — fáradságot nem ismerve — sok adatot összehalmozott, hogy bizonyságot^ tegyen arról, hogy nem csupán az előző kormány rossz pénzügyi politikája tette tönkre ezt az országot, hanem az a borzasztó világkrízis, amely most ránk szakadt. A másik Bosnyák felsőházi tagtársamnak gyönyörűen felépített és jól megkonstruált beszéde volt, amely végeredményben inflációhoz vezetne, inflációhoz azért, mert ha a gazda megkapná minden munkájáért és terményeiért azt, amit külföldön az aranypengő ér, akkor nem kellene, hogy más segítse, nem kellene adót elengedni, nem kellene bolettát adni a gazdának és a gazda a mai nehéz gazdasági helyzetből saját maga erejéből ki tudina lábolni. De azt mondták, hogy akkor ez inflációt jelent. Mélyen t. Felsőház! En nem vagyok pénzügyi kapacitás, én kisgazda vagyok s őszintén megmondom, hogy jobban értek az ekeszarvához, mint a pénzügyekhez, de mégis meg kell mondanom azt, hogy az a meggyőződésem, hogy ha ,ai pénzügyminiszter úr tartani tudta az aranypengőt annak dacára, hogy külföldön 30 százalékkal olcsóbban vásárolják, mint nálunk, akkor ez bizonyítéka annak, hogy ha az aranypengő 30 százalékkal felhígítva a gazdának jövedelmet biztosít és ha a jelenlegi pénzügyminiszter úr Teleszky ő nagyméltósága tanácsadása mellett biztosan tartani tudná egy évig, sőt tovább is a pengőt, akkor a magyar gazda minden nehézségen át lenne segítve és nem kellene a magyar gazdának a kormánytól segélyt kérnie. Nem akarok ezekkel a magas közgazdasági