Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.
Ülésnapok - 1931-20
376 Az országgyűlés felsőházának 20. ülése 1932. évi június hó 2U-én } pénteken. tam el, hogy mindazokat a közüzemeket, amelyek nem elsőrendű szükségletei a köznek, amelyek nem elsőrendű szükségleteket készítenek, vagy nem a köz, a nagy általánosság védelmére vannak felállítva, vagy idejüket multák, a gazdaságosság elvének betartásával meg kell szüntetni. Budapest székesfőváros törvényhatósága ezen az alapon több közüzemet meg is szüntetett. Most nézzük meg, mi lett ennek a következménye^ Megszüntettük a konyhakerti gazdaságot s azóta a főváros kórházainak zöldséggel való ellátása sokkal többe kerül és ne méltóztassék hinni, hogy a kistermelők, hanem a piaci üzérkedők révén kaphatjuk meg, mert lehetetlen annyi embert alkalmaznunk, amennyi végigjárja a kistermelőket, hogy azoktól vásárolja meg naponként azokat a szükségleteket. Megszüntettük a fővárosi faárugyárat, egész befektetett tőkénket szinte teljesen elvesztettük s azóta a koporsó sokkal drágább s amellett a főváros az ingyentemetések koporsóit kénytelen drága pénzen megvásárolni. Egy másik eset, nem a fővárossal kapcsolatban. Azt mondják, hogy munkához kell juttatni az embereket. A Pesti Könyvnyomda üzemét megszüntették s a munkában volt 95 családból még ma is 90 család van munka nélkül. Ha mást nem néznék, mint ezt, már akkor is tiltakoznom kellene az ellen, hogy a közüzemekről csak úgy beszéljenek, hogy azok pedig eltörlendők a föld színéről. Ha azonban még azt is látom, hogy a belügyminiszter úr nagy vizsgálatot folytattatott le, éppen r a fővárosi közüzemek működésének megállapítása tekintetében, és ő maga leiratában megállapította, hogy bizonyos üzemek továbbra is fenntartandók, akkor azok dacára, hogy mindenki követeli a lapokban és beszédekben, iparkamarában, népgyűléseken, törvényhatósági bizottsági üléseken azok megszüntetését, meg kell állapítanom azt, hogy nem járunk mi rossz úton, akik azt mondjuk, hogy a meglévő nemzeti vagyon védelme érdekében, de a köz fontos érdekeinek szolgálatában is bizonyos elsőrendű szükségletek kiszolgálása szempontjából a közüzemek továbbra is fenntartandók. Véletlenül figyelvén a sajtó támadásait és figyelvén a beszédeket, amelyek a közüzemek kérdésében elhangzanak, azt latom például, hogy a «Reggeli Újság» egyik számában nyilatkozatok jelentek meg szintén a közüzemek megszüntetése érdekében és ebben azt olvasom, hogy amikor Walko külügyminiszter úr a külföldi hitelezőkkel tárgyalt, hogy az adósságok kamatait mérsékeljék, akkor megállapítható volt az, hogy a kérést a hitelezők ugyan nagy megértéssel fogadták, de azt követelik, hogy az; államháztartást súlyosan terhelő s veszteséggel dolgozó állami üzemeket a kormány haladéktalanul szüntesse meg. Ehhez hozzáveszem még azt, hogy hónapOT kon át tárgyalták azt, hogy az állami gépgyárat egyesíteni kell a Ganz-Danubius-szal, mert az állami gépgyár veszteségesen dolgozik és tegnap is hallottam itt, íhogy a Ganz-gyár azért nem tud eleget dolgozni és azért nem tudja megtartani a munkásokat és tisztviselőket, mert az állami gépgyár még min'dig működik. Méltóztassék azonban összevetni azt, hogy azt mondják, az állami gépgyárat meg kell szüntetni, mert deficittel dolgozik, de ug?^anakkor azt is mondják, hogy azért nem tud a Ganzgyár dolgozni, mert az állami gépgyár fennáll, tehát tessék, egyesíteni az állami gépgyárat a Ganz-gyárral. Mit látunk? Azt látjuk, ami elled mindenki tiltakozik, hogy azt kívánják, hogy a legmegszorultabb időben az államnak nagy értéket képviselő javait, mint egyik t. tagtársam mondotta, potom pénzért, akár ócskavasként is értékesíteni kell. Kijelentem 1 , hogy én erre solfra hajlandó nem volnék és nem hiszem, hogy a Felsőháznak bármelyik tagja erre bácrmikor is hajlandó lenne. De látok ebben a nyilatkozatban még mást is. Látom ebből a nyilatkozatból azt is, amint Éber igen t. képviselő úr mondta, hogy úgy látja, hogy a pénzügyi szakértő, akit idekiüdtek, informálta a külföldi hitelezőket és ezen az alapon kívánják a hitelezők a megegyezés fejében az üzemek megszüntetését és ezen az alapon! kívánják nemcsak az állami üzemeknek, de a főváros üzemeinek a megszüntetését is» Mélyen t. Felsőiház! Én egyszer teljes tisztelettel, de egész határozottsággal megmondottam, hogy számomra a pénzügyi szakértő úr tiszteletreméltó idegen, de mégis zárgondnok jellegét felöltött személyiség, akire én a mi egész gesztiónkat nem vagyok hajlandó rábízni és nem vagyok hajlandó a mi egész jövőnket az ő véleményétől tenni függővé. Ha most még rámutatok ama, hogy az igen t. szakértő úr informálta a Bszkrt-ról, a fővárosi villamosüzemekről a külföldet, és az az, információ hemzsegett a tévedésektől, és ha rámutatok arra, lh,ogy Petrovácz Gyula iá Képviselőházban kimutatta, hogy micsoda óriási tévedések voltak azokban a számokban, amelyeket a szakértő úr a külfölddel közölt, iákkor azt kell mondanom, hogy ha pedig a szakértő űr rólunk információkat akar adni, akkor ne kérje és ne szerezze he azokat azoktól, akik az üzemek ellenségeiként úton-útfélen .'azokat megszüntetni akarják, hanem szerezze be maguktól az üzemektől, vagy pedig azoktól, akik ezzel foglalkoznak, akik ezt ismerik és akik hajlandók sine ira et studio tárgyilagosan a fennálló, a meglévő adatokat elébe terjeszteni, és abból meggyőződhetik, hogy mi az igazság. Azt állítani, hogy az állami gépgyárnak van 70 millió pengő adóssága, hogy akkora deficit keletkezett, teljes lehetetlenség. r Ezt soha senki sem látta, mert hiszen az elszámolásokat senkinek nem hozták elébe, hogy azt megállapíthassa. En azonban egészen véletlenül voltam a múlt nyáron a diósgyőri gyárban. Akkor belenéztünk bizonyos könyvekbe^ bizonyos számításokat végeztettünk és megállapítottuk, hogy nem volt olyan nagy deficit, amely 70. sőt 90 millió pengőt tenne ki. Azt állítani, hogy a Bszkárt azért tud valami kis jövedelmet kimutatni, mert csak 400.000 pengő közterhet visel, holott, míg magánkézben volt, milliókat fizetett, annál kevésbbé helytálló, mert hiszen a meglevő, s a számszék, a belügyminisztérium, a kereskedelemügyi és^ a pénzügyminisztérium által felülvizsgált számadásokból kitűnik, hogy a Bszkárt a főváros terheihez különböző címeken több, mint 7 millió pengővel járul hozzá évenként. Azt állítani, hogy a Fővárosi Élelmiszerüzem, f amelyet mindenáron agyon akarnak ütni, azért, hogy egy húsnagyvágó részvénytársaság foglalhassa el helyét, összesen 4500 pengő hozzájárulást fizet a fővárosi terhekhez, holott, ha az magánkézen lenne, 450.000 pengő volna ez a hozzájárulás, a legnagyobb naivitás,^—gyenge szóval élve — mert hiszen az ottlévő elszámolásokból megállapítható, hogy 876.000 pengő az az Összeg, amelyet az Élelmiszerüzem különböző címeken beszolgáltat, annak ellenére, hegy saját tőkével nem is rendelkezik.
