Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-20

Az országgyűlés felsőházának 20. ülése így tudnám végigvezetni a közüzemeket. Nem kívánok azonban visszaélni a Felsőház türelmével és ezért a felsorolást abbahagyom. Kérem azonban, méltóztassanak mindazok, akik ezek iránt a kérdések iránt érdeklődnek, azzal a tárgyilagossággal hozzányúlni ezekhez, amelyet a közvagyon kezelése és a közéletben kifejtendő az a világnézeti helyzet ír elő, amelyet én és elvbarátaim képviselni szerencsések vagyunk. Mi a keresztény világnézet alapján állunk itt, a közélet terén is ezt képviseljük, és méltóztassanak elhinni, nem volnánk hajlandók közpénzeket bárminő üzemek fenntartásáért elherdálni, ha azt látnók, hogy az a köz kárára van, és nem volnánk hajlandók olyan üzemeket fenntartani, amelyekkel a köznek csak ártanánk. Mélyen t. Felsőház! En azt kívánnám, hogy midazok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, ugyanazon világnézet alapján állva nyúljanak a kérdésekhez. És azt kívánnám, hogy azok, akik hangot adnak, adják azzal a tudattal a hangot, hogy ez a hang elsősorban befelé, hangzik el, az ország lakosságának. Es az ország lakossága csak akkor van irántunk bizalommal, ha megértő az a hang, és az a hang nemcsak egyéni érdekeket szolgál. De meggyőződésem az, hogy külföldön is akkor fognak igazán megérteni, ha nem nagy jelszavakkal, hanem a gyakorlati élet egyszerű fegyvereivel állunk ki. Meggyőződésem az, hogy hiába megyünk bárminő alkudozásokra, hiába megyünk Hágától Párizson keresztül Lausanne-ig, sohasem fog semminemű rend és béke előállani addig, amíg nem fogjuk tárgyilagosan vizsgálni a helyzetet és nem fogunk arra törekedni, hogy egyes emberek, egyes foglalkozási ágak, egyes társadalmi rétegek, az egyes törvényhatóságok, az egyes országok egymást kölcsönösen megértsék, nem fogjuk elérni azt, hogy ebben a bizalomban együttesen, kölcsönösen állapíthassuk meg a kül- és belpolitikai szükségleteket és azoknak teherviselési módozatait. Azt kérem a kormánytól, legyen ő is ezen az állásponton és adja fel azt a merev pénzügyi eljárást, amelyik csak a legutóbbi miniszterelnöki kijelentés szerint is a kiadott^ rendelet azonnali visszavonására kényszerítette és legyen azon az állásponton, amely agyakorlati életet figyelembevevő, talán nem is nagystílű, nem is egetverő és évtizedekre kiható, de a jelen nyomorúságait feltétlenül rendező és & jövő. megélhetés alapjait lerakó működést tűzi ki legelső feladatul. Abban a reményben, hogy a kormánynak működése ebben az irányban fog alakulni, és azért, mert hangsúlyoztam, hogy a költségvetés nem bizalmi kérdés, hanem szükségesség, amelyet az állam működésétől elvonni nem lehet, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Ghyczy Elemér ő méltósága. Ghyczy Elemér: Nagyméltóságú Elnök "Űr! Melyen tisztelt Felsőház! Előre is kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. Elfogadom pedig azért, mert a miniszterelnök úr személye iránt és a kormányzat iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem. Nem azért szólalok fel, hogy ezt-az igenlő szavamat megindokoljam, hanem azért, mert azt hiszem és úgy.tartom, hogy nekünk nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is itt a költségvetési vita alkalmával mindazokat a dolgokat felhoznunk, amelyekről azt tartjuk, hogy az ország üdve és jobb sorsa érdekében FELSŐHÁZI NAPLÓ I. Í9S2. évi június hó 2U-én, pénteken. 377 szükségesek. Ha ezt nem tennők, nem érdemeinők meg azt a megbecsülést, amelyben küldőink részesítettek, amikor ebbe a díszes testületbe delegáltak bennünket. Egészen rövid leszek már csak azért is, mert azokat, amiket meg akartam említeni, már részben az előttem szólók elmondották, úgyhogy számomra tulajdonképpen csak három kérdés marad, amelyről kötelességemnek tartom megemlékezni. (Halljuk! Halljuk!) Az első a racionalizálás és a bürokrácia, a második a kartellek, a harmadik a hadirokkantak és hadiözvegyek kérdése. T. Felsőház! Ha a racionalizálás — értvén ez alatt a lehetetlenül és, mondhatnám, mesterségesen összekomplikált, végtelenül drága állami adminisztráció megjavítását és praktikusabbá tételét — végre komoly formában szóbakerült, annak csak örülnünk kellene. Sajnos, csak örülnünk kellene és csak kellene, mert azok után, amiket a racionalizálás mikéntjéről olvastunk és hallottunk, azt hiszem, igen fog csalódni mindenki, aki abban a hi szemben van, hogy ebből a racionalizálásból valami érdemleges eredmény lesz. Hiába van meg a kormányban minden jóakarat, ebből szerintem eredmény nem lesz, nem lesz pedig azért, mert a racionalizáló törekvéseknek van egy igen hatalmas ellensége, és ez: a bürokrácia. Már pedig, t. Felsőház, racionalizálni akarni anélkül, hogy a bürokrácia túlkapása és túltengése alaposan letöressék, olyan volna, mintha fából akarnánk vaskarikát csinálni. A bürokrácia ma — mondhatni — állam az államban. Határozottan kárára van a társadalom összességének, nemcsak azért, mert az állami jövedelmeknek igen tekintélyes részét foglalja le, nemcsak azért, mert igen sokszor felesleges és haszontalan munkát végez, hanem főképpen azért is, mert az állami adminisztrációnak lehetetlenül komplikált volta elsősorban is a bürokráciának köszönhető. T. Felsőház! Vastag kötetet lehetne összeállítani azokból a jobb sorsra érdemes eszmékből és ideákból, amelyeket az életet nem ismerő, paragrafusokban gondolkozó bürokrácia részint megrontott, részint meghiúsított. Hogy pedig a bürokratizmussal fertőzött agyvelők ^micsoda lehetetlen szörnyszülötteket tudnak néha produkálni, arról is igen sokat lehetne beszélni. Ennek egyik legközelebbi eklatáns példája a Beszkárt térképes villamosjegye, amelyen — azt hiszem — a Magyar Tudományos Akadémia és a Földrajzi Társaság együttesen sem tudna talán eligazodni s azt hiszem, hogy a köz érdekében mindenesetre nagyon üdvös volna,^ ha azokat, akik ezt a lehetetlen ideát kitalálták és keresztülforszirozták, lehetőleg sürgősen a jól megérdemelt nyugdíjba helyeznék, vagy legalább is olyan hatáskörbe helyeznék át, ahol nem képesek a köznek ilyen alapos ártalmára lenni. őszintén megvallom, részben elfogult vagyok, mert nekem a bürokrácia ellen nemcsak azok a kifogásaim, amelyeket előbb elmondottam. Én a bürokráciának elvi született ellensége vagyok azért, mert szerintem a bürokrácia az autonómiának született megtestesült ellensége. En pedig az autonómiában születtem, azt tartom helyesnek az ország érdekében s ezért vagyok ellensége a bürokráciának. (Helyeslés és éljenzés a középen.) Miután! az idő úgyis előrdhaladott, csak egészen röviden egy-két példát szeretnék felhozni a bürokratikus csodabogarakból. Például a szabályrendeletek jóváhagyása a közü60