Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-20

372 Az országgyűlés felsőházának 20. ülése 1932, évi június hó 2^-én, pénteken. nak az idítványnak, hogy a diplomás fiatalság elhelyezhetése érdekében a közigazgatási gyakornoki állások létesítését bizonyos más magasabb fizetésű állások megszüntetésével vagy fizetések redukálásával is keresztül kellett volna vinni. Ezt a gondolatot annál kevésbbé szeretném elejteni, mert a közigazgatásban úgy a fővárosban, mint a megyékben meggyőződtem arról, hogy a közigazgatási gyakornoki állás — természetesen nem azt ertem ez alatt, hogy az a személy évekig ingyen szolgáljon^ — nagyon szükséges előkészítő iskolája a jó közigazgatásnak és ennélfogvanemcsak kinevezéshez és kenyérhez juttatjuk így az egyetemi ifjúságot, hanem a jó közigazgatás szükséges alapkívánalmait is teljesítjük, amikor a közigazgatási gyakornoki állásokat visszaállítjuk. Éppen így nem kívánok beszélni arról, amit szintén voltam bátor ismételten fejtegetni, hogy a rokkantkérdés nincs úgy megoldva a mi költségvetésünkben, amint arra, nem azt mondom az ország becsületének, nem azt mondom az ország teljesítőképességének szüksége volna, hanem azoknak, akik azt a nagy áldozatot az ország érdekében meghozták, a minimális megélhetési lehetőség biztosítása érdekében igenis, szükségük van. (Ügy van! Ügy van!) Sajnálom, hogy nincs jogunk ebben a tekintetben indítványt tenni, mert azt tartom, hogy igenis, vannak a költségvetésben tételek, amelyeket én kevésbbé fontosaknak tartok, mint a rokkantak ellátásának javítását (Helyeslés.) és kijelentem, hogy ha a kormány ebben a tekintetben javaslattal jönne — amint sajnálom, nem iött — én azt minden erőmből támogatni volnék hajlandó. Éppen így nem szólok arról a helyzetről, amelybe a magyar ügyvédség került az utóbbi időben, éspedig került főleg azáltal, hogy az ingyen munkák végzése ellenére a kormány leszállította azt a kötelező nyugdíjjárulékot, amellyel az ügyvédek öregségi ellátásához hozzájárulni kötelezte magát a törvényhozás. Ebben a tekintetben azért nem tehetek javaslatot és nem tettünk a Képviselőházban sem javaslatot, mert számolunk azzal, hogy az ország mai teljesítőképessége erre nem képes, de reméljük, hogy alkalomadtán ezt a helyzetet meg fogják javítani. Éppen így nem kívánom szóvátenni a földmívelésügyi tárca keretén belül a mai áldatlan vizihelvzet javítását és az alföldi erdők áldatlan helyzetének feljavítását sem. Ezek megint olyan nagy beruházási tételeket kívánnak, amelyekre tudom, hogy ma fedezet nincsen, de itt is azt mondom, hogy az okos takarékoskodást máshol kellett volna keresni és nem ott, ahol az nemcsak a jelennek okoz kárt, hanem a jövőnek is igen nagy kárára van. Ami az adórendszert illeti, csak arra mutatok rá. hogy az aránytalan községi adózás igen sok községben előidézte azt, hogy a községi alkalmazottak hónapok óta nem jutnak a fizetésükhöz és az aránytalan községi adózás okozza azt is, hoerv egyes helyeken a lakosság teljesen vonakodik mindennemű, adó befizetésétől és olyan helyen, ahol még ezelőtt két évvel az adók 87%-a befő] vt, ebben az évben aránylagosan már csak 14%-a fizettetett be. Szomorú tünete ez annak, hogy a legkülönbözőbb címeken vetik ki az adókat, természetesen sohasem számolva azzal, hogy az adóteher összesen annyi-e, amennyit az adózók elbírnak. Foglalkozni kívánok röviden három kérdéssel, amely a költségvetéssel kapcsolatban a kormány gesztiójára nagy hatással van, és amely kérdésekben különösen szeretném a kormány jövő állásfoglalását változásra bírni. Ez a három kérdés a gazdasági helvzet. nevezetesen a termény értékesítés, a külföldi hitelek, és a kamatkérdés, végül a közüzemek kérdése. Ha képet akarnék rajzolni a mai gazdasági helyzetről, felesleges munkát végeznék, mert azt mindenki ismeri. Magam is tisztában vagyok azzal, hogy a mi helyzetünk szoros összefüggésben van a külfölddel és valahogy tényleg el kell ismernünk azt, hogv 'bizonyos kérdéseket a külföld nélkül nem lehet megoldani. Amint azonban már ismételten tiltakoztam ellene, úgy most is felemelem szavam az ellen, hogy mi magunkat a külföld függvényének tekintsük és várjunk addig, míg a külföld rajtunk segíteni fog. Már pedig az a gazdasági politika, amelvet ma látok, tisztán ezen alapszik. Ma tisztán azt látom, hogy várunk, amíg tudunk kereskedelmi szerződéseket kötni, várunk, amíg megengedik nekünk az exportot, de természetesen ugyanakkor nem élünk megfelelő ellenszerrel, hogy az import megfelelő legven. Várunk, amíg © külföld könnyítéseket ad nekünk és nem srondolunk arra, hogy a jelenben is tenni kell és lehet dolgokat, amelyekkel legalább könnyíthetünk a mai helyzeten. Az egyedüli könnyítés, amelyet mostanában már két év óta látunk, az, hogy a mezőgazdasági viszonyok javítása érdekében a bolettarendelet kiadatott. Megvallom, nem helyeseltem akkor a bolettát, de még mindi s: jobbnak tartottam, mint azt az újabb rendeletet, amelyet a kormány most vissza is von, amelyben a földadó jóváírásával kísérletezik. Nem helyeseltem a bolettát azért, mert mint a gazdasági megsegítés kiindulópontjával nem értettem egvet és hoery ebben a tekintetben igazam volt. azt Székács igen t. tagtársam tesrnapi beszéde igen élénken bizonyítja. Az én álláspontom ugyanis az volt és ma is az, hogy mesterségesen nem emelem a mezőgazdasági termeivények árait, de nem engedem meg azt sem, hogy ezzel szemben az ipari termeivények árai jogtalanul és ok nélkül fenntartassanak és még állami támogatással úo;y felemeltessenek, hogy a kettő közt óriásig diszparitás legyen. Székács felsőházi tagtársam tegnap ezt úgy fejezte ki, hogy beismeri, hogy a mezőgazdasági termékek árának zuhanását nem követte nyomon az iparcikkek árának csökkenése. A szavak tapintatos megválasztása mutatja, hogy nagyon helyesen állok azon az állásponton, hogy nem kívánom mesterségesen felemelni a termények árát, mert hiszen ha csak azt kívánnám, hogv itt benn emeljük a búzának és egyéb szemtermésnek vagy más mezőgazdasági termeivénynek árát, ez annyit jelent, hogy erre máshol kell a kormánynak fedezetet keresnie és amit az egyik zsebéből kiad. azt vissza kell természetesen ugyanazoktól az adózóktól szerezni, tehát annak a másik zsebébe vissza kell folynia. Ellenben ha komolyan vesszük azt, hogy az ármvelláláshoz a kormánynak az ország érdekében igenis van joga és itt nem az érdekeltek javaslata, de az ország érdekének helves felfogása, az irányító és a döntő, akkor, mélyen t. Felsőház, egyrészt a kartellkérdés rendezésével, másrészt a helyes vámpolitikával, továbbá az adott különböző deviza és szállítási kedvezmények restrinkcióiával meg lehet tenni azt, (hogy az ipart igenis kényszerítjük arra, hogy tisztességes és helyes