Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-20

Az országgyűlés felsőházának 20. ülése itt olyan tőkékről van szó, amelyeknek termelő erejét a messze jövő számára is fenn kell tartanunk, mert azt fenntartani kötelességünk, akkor nyilvánvaló, hogy ezeket a tőkéket fokozott használatokkal hosszabb ideig igénybevenni nem szabad és így a rendkívüli fahasználatok is csak nagyon rövid ideig tarthatnak és csak egészen átmeneti jellegűeknek szabad lenniök, mert különben amúgy sem kielégítő fakészletünk még jobban le fog romlani és még kevésbbé fogja azután betölthetni fontos köz~gazdasági szerepét. Egyébként meg vagyok győződve arról, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága a rendkívüli fahasználatokhoz csak mint ilyen átmeneti, kivételes eszközhöz nyúlt és hogy ezután a tüneti kezelés után hamarosan alkalmazni fogja a gyökeres gyógyítás eszközeit is. A hazai fatermelés fokozására a másik eszköz új erdők telepítése. Az 1932 : XIX. te. gondoskodik «az alföldi erdők telepítéséről és a fásításokról.» Ennek a törvénynek szellemében dolgoztak ki egy tervezetet, amelynek értelmében 15 év alatt mintegy 270.000 katasztrális holdat kellett volna beerdősíteni. Ebből a mai napig tudtommal nem igen végeztek el többet 20^-25.000 katasztrális holdnál. Ennek az erős visszamaradásnak okát szintén a költségvetés folytonos csökkentésében kell keresnünk. Hiszen ezt is meg lehet okolni a takarékosság elvével, be kell azonban látnunk azt is, hogy tisztán takarékossággal az Alföld-fásítás ügyét előbbrevinni sohasem fogjuk. Ha tehát igazán súlyt helyezünk arra, hogy a mi faszegénységünkből folyó mai súlyos helyzeten segítsünk s hogy kikerüljünk abból a circulus vitiosusból, amelybe minket a kezdés örökös halogatása sodor, akkor az Alföldfásítást újra fel kell venni azok közé a programmpontok közé, amelyeknek megvalósítására a kormány komolyan törekszik. A földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága különben ebben a tekintetben megnyugtató kijelentéseket tett már a képviselőházi vita folyamán, amelyek az ő teljes megértéséről és jóakaratáról tesznek tanúságot. Ez mindenesetre kecsegtető a távolabbi jövőre nézve, egyébként azonban az Alföld- és a kopárfásítás, valamint a csemetenevelés és erdősítés tételeinél mutatkozó erős visszaesés az 1932—1933. költségvetési év kilátásaira nagyon szomorú fényt vet. Ez a visszaesés három év alatt mintegy 57%-ot tesz ki és az eredeti tervezethez képest több mint 80%-ot. Hasonlóképpen erős a visszaesés az állami erdészet utazási és kiküldetési költségeinél is. Itt három év alatt a visszaesés 50%. Ha ez mind tényleges, abszolút megtakarítás volna, akkor ez ellen sem lehetne kifogást emelni. Ha azonban meggondoljuk, hogy mennyi közvetett kárral jár az, ha az erdőgazdaság irányítása, vezetése és felügyelete nem a helyszíni tapasztalatok alapján, hanem r az íróasztal mellől történik, akkor be kell látnunk, hogy bizony ezzel a takarékoskodással esetleg többet ártunk, mint használunk. De van azután a dolognak egy másik oldala is. Az állam az 1898 : XIX. te. értelmében a községi és némely más erdők kezelését magára vállalta. Ezért a kezelésért a birtokosok az államnak bizonyos évi járulékokat fizetnek. Ok tehát joggal megkövetelhetik, hogy az állam az ő kötelezettségének velük szemben tegyen eleget. Márpedig, ha az állam az ő tisztviselőit úgyszólván eltiltja attól, illetőleg lehetetlenné teszi számukra, hogy a hely1932. évi június hó 2^-én, pénteken. 371 színére kiszálljanak, akkor ebből önként folyik a mulasztás ténye, aminek vádja pedig az államra nézve nagyon kellemetlen lehet és egyáltalában nem kívánatos állapotot idézhet elő. Nagyon fájlalnom kell a szegedi erdőigazgatóság megszüntetését is. Ma, amikor annyi szó esik az Alföld gazdasági és kulturális fellendítéséről bizonyos ellenmondást kell látnom abban, hogy az államnak olyan fontos szerve szűnik meg, amey éppen ezt a célt lett volna hivatva a jövőben szolgálni. Szintén bizonyos veszedelmet látok az erdészeti kísérleti ügy megbénításában is. Kifejtettem, milyen nehéz és különleges feladatok megoldása vár a magyar mezőgazdaságra. Ezek közül egyik-másik nem is oldható meg a kellő exakt kísérleti előkészítés nélkül. Ilyen például a szikesek erdősítése, amire tudtommal a miniszter úr ő nagyméltósága is nagy súlyt helyez. Itt van továbbá a rossz alföldi homoktalajok megjavítása. Kísérleti előkészítés nélkül nem jutunk tovább az ötletszerű próbálkozásoknál, ami mindenesetre sokkal többe kerül. Ezekre a fontosabb erdőgazdasági kérdésekre vagyok bátor a földmívelésügyi miniszter úr nagybecsű figyelmét különösképpen felhívni. A költségvetést egyébként elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Szőke Gyula ő méltósága. Szőke Gyula : Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! A Felsőház megalkotásáról szóló törvény megállapítja a Felsőház hatáskörét a költségvetés tárgyalására vonatkozólag, ennélfogva magamat szorosan ahhoz tartván, a most beterjesztett költségvetés számszerű adataival részleteiben nem kívánok foglalkozni. A költségvetés kereteit egyrészt a szükségletek nélkülözhetetlensége, másrészt a bevételek lehetősége szabja meg, ennélfogva azt, hogy a kormány nagy takarékossággal olyan szükségleti tételeket törölt az előző évi költségvetésből, amelyeket nélkülözhetetleneknek látok és olyan adótételeket állított be vagy olyan bevételi forrásokat keresett, amelyek talán még ma is, sőt talán ma még inkább igen fokozzák az adózó nép úgyis felfokozott nehézségeit, kénytelenek vagyunk elfogadni, mert a határokat a kormánynak jobbra és balra egyaránt be kell tartania a költségvetés alkalmazásában. Ennélfogva a költségvetést olyannak tekintem, amely számszerűség szempontjából a Felsőház részéről nem lévén érinthető, vagy egészében elfogadandó, vagy egészében viszautasítandó. A magam részéről azt .tartom, hogy költségvetés nélkül az állam nem működhetik, ennélfogva nem is tekintem a mi részünkről bizalmi kérdésnek azt, hogy a kormánynak előterjesztett költségvetését megszavazom-e és ennélfogva már most kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. (Az elnöki széket Beőthy László foglalja el.) De éppen ezen indok alapján nem is kívánok foglalkozni azzal, amire már ismételten voltam bátor rámutatni, hogy a túlságos takarékosság a tisztviselői ellátások és az újabb tisztviselői kinevezések terén, nem teljesen felel meg a mai gazdasági viszonyoknak és főleg sajnálom azt, hogy semmi nyomát sem találom ebben a költségvetésben an59*