Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-20

Az országgyűlés felsőházának 20. ülése szagba is és láttam, hogy Barcelonában mit csinálnak a vízzel. Barcelonában olyan tömeg vizekre nem is támaszkodhatnak, mint a Rajna, a spanyolok mégis összegyűjtik az apró vizeket, tárolják, azután ugyancsak elektrifikálják és világítják vele a városokat. Az egymilliós lakosságú Barcelona is nagyszerűen van kivilágítva. S amikor ott a víz feladatát teljesítette és az elektrifikáiás megtörtént, ugyanazzal a vízzel óriási területeket is öntöznek és gyönyörű szép mezőgazdasági kultúrát létesítenek. T. Felsőház! Ez a példa egészen szépen elhozható ide a magyar Alföldre. Nem kell attól félni, meg kell kezdeni bizonyos optimizmussal, mert ez tulajdonképpen matematika és fizikai kérdés, ebben tévedés nem lehet, mert ha a matematika és fizika azt mondja, hogy ez nem jó, nagyon természetesen nem megyünk bele. De ma már ott vagyunk, hogy olyan előszámítások történtek, olyan pozitív eredményeink vannak, hogy egészen bátran kimondhatom: igenis a Tisza elektrifikálható, mert megfelelő tárolás során kielégítő esés áll rendelkezésre. Mélyen t. Felsőház! Hogy vagyunk a vízzel az Alföldön? A lehető legszerencsétlenebbül. Egész gazdasági kultúránk attól függ, hogy esik-e az eső, vagy nem esik az eső, és mivel az Alföld ma nagyobbik fele az országunknak, nem közömbös, hogyan oldjuk meg a jövő termelését, hogyan fogjuk a humuszt értékesíteni, hogyan fogjuk az Alföldet valóban olyan kultúraivóra emelni, mint ahogyan azt megérdemli. Eleinte azt mondották a mérnökeink, nem lehet arra gondolni, hogy az Alföldet öntözzük, mert nincs víz. Ez a theoria tartotta magát körülbelül 20—25 esztendeig. Azután azt mondották, hogy van "víz, de annak felemelése olyan horribilis összegekbe kerül, annyi szenet igényel, és annyi gőzerőt, hogy azt előállítani alig lehet, tehát nagyon drága, ne fogjunk hozzá. A fehérszén theoriája azonban megoldja a kérdést, mert nem kell a szén, nem kell a gőz; mert a víz magamagát felemeli és szétosztja, és a probléma meg van oldva. De azt is mondják egyesek, hogy nincs esése a Tiszának. Ez is meg van már cáfolva, amennyiben be van bizonyítva, hogy ha a Tiszát tárolják és az egész Alföldet körülbelül 1,400.000 katasztrális hold öntözésére berendezzük, akkor a tárolás segítségével megfelelő esést lehet biztosítani. Elgondolni is gyönyörűség, mi lenne az Alföldből, ha olcsó viUanyerővel lehetne ott dolgozni, a gyárakat hajtani és a városokat világítani. Érdeklődésem során meggyőződtem arról, hogy a Talbot-Centrale 4-3—4-8 fillérrel kalkulál, ha ellenben ezek^ a nagy tervek megvalósulnak, akkor 1:8 filléres árammal lehet dolgozni, ami óriási különbség. Nem lehet tovább kamatozatlanul hagyni ezeket az értékeket, mi nagyon szegény ország vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a Tisza és a Duna kifolyjon^ anélkül, hogy energiát termelnénk belőle. Németek, svájciak és spanyolok, akik itt jártak, kinevettek minket, azt mondták: maguk magyarok nem tudják, mijük van, maguk félnek a víztől, mást sem csinálnak száz esztendő óta, mint azon törik a fejüket, hogy hogyan lehet ezt az országot vízmentesíteni, hiszen ez az ország kiszáradóban van, vigyázzanak, mert Gobi-sivatagot létesítenek. Gróf Széchenyi 1830-ban rendelte el nagy bölcsességgel, hogy a vizeket le 1932. évi június hó 24-én

} pénteken. 365 kell vezetni. Rendben van. Gyönyörű munkát végeztek kultúrmérnökeink. Sok 100.000 hold vált termőfölddé. A világért sem akarom bántani a kultúrmérnököket, kiváló szakemberek és feladatukat nagyszerűen teljesítették. A hiba azonban ott van, hogy akkor, amikor a kultúrmérnökök azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogyan kell a vizeket levezetni, parallel nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a vizet ott, ahol arra szükség van, hogyan kell megőrizni, hogyan kell a száraz területeket vízzel ellátni. Mi tulajdonképen csak fél munkát végeztünk, levezettük ugyan a víztömegeket a Fekete-tengerbe, de az alsó talajvíz nívóját leszállítottuk, ennek következtében sok helyütt csak nagyon sivár gazdálkodás űzhető a nagy magyar Alföldön. Nem lehet addig biztos termelésről beszélni a nagy magyar alföldön, amíg a gazda mindig csak az eget nézi, hogy esik-e az eső, vagy nem esik. Valóban úgy van, hogy a májusi esőtől függ az egész ország boldogulása. Ha valamikor, most látta mindenki, iparos, kereskedő, lateiner, hogy az ország boldogulása mégis csak attól függ, hogy mennyit tudunk a földből kitermelni és eladni. Már most kell gondolni azokra a lehetőségekre, hogyan lehet az alföldet biztos termőfölddé átváltoztatni^ és ne legyen a termelés kockázatos, ne történjen meg az, hogy tíz esztendő alatt négyszer van termés és hatszor nincsen. Háromszor van nálunk tíz év alatt rekordtermés, ha esik az eső, ilyenkor van 16—18 mázsás búzatermésünk, de aztán vannak évek, amikor 2—3 mázsás a termés, nincs takarmány, nincs lucerna, nincs lóhere, nincs rét és legelő. Érthető, hogy görcsösen ragaszkodunk a búzához, mivelhogy a búza az az áldott növény, amely a szárazságot legjobban kibírja. Tisztelt Felsőház! Így nem lehet tovább gazdálkodni. El kell jönnie annak az időnek, amikor komolyabban fogunk ezekkel az elvesztett energiákkal törődni, mert különben a világversenyben le fogunk maradni. Nem lehet elképzelni, hogy mi a világversenyben győztesek maradjunk, ha termelésünket nem emeljük, ha a mezőgazdasági kultúrát nem fokozzuk és minőségi termelés útján nem tudunk nagy kvantumokat külföldre szállítani. Tisztelettel kérem nagyméltóságú elnök urat, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel beszédemet délután folytathassam. Elnök: A vitát félbeszakítom és folytatását délután 4 órára tűzöm ki, amikor is Ruffy Varga Kálmán felsőházi tag úr fogja beszédét folytatni. {Szünet után.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó^ folytatólagosan Ruffy-Varga Kálmán ő méltóságát illeti, aki beszédét két órakor abbahagyta. Ruffy-Varga Kálmán: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen t. Felsőház! A délelőtt folyamán volt szerencsém elmondani, hogy bármennyire örülünk is annak, hoffy a pengőnk stabil, hogy költségvetésünk reális, mégis elérkeztünk ahhoz az időhöz, hogy gondoskodni kell arról, mi a gazdasági programmunk a jövőre, mert hiszen egy nemzet gazdasági munkaprogramul ját legalább is évtizedekre előre ki kell szabni. Elmondottam azután,