Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-20

352 Az~ országgyűlés felsőházának 20. ülé sorsa lesz-e. A hadirokkanttörvény meghozatala szerintem a nemzeti becsületnek a kérdése (Ügy van!) éppúgy, mint a hadikölcsönjegyzőknek kielégítése. Ebben teljesen egyetértek Teleszky őnagy méltósága val és felkérem őt, hogy ne hagyja elaludni a hadikölcsöntjegyzŐk kielégítésének igazságos ügyét. Errevonatkozólag felhívom a t. kormány figyelmét egy különös anomáliára, arra, hogy segélyt csak azok a hadikölcsöntjegyzők kapnak, akik annakidején 5000—10.000 koronáig jegyeztek hadikölcsönkötvényt, azonban akik 5000 koronán alul jegyeztek, azok nem kapnak semmit, tehát épp a legszegényebb néposztály, épp a legkisebb emberek vannak kizárva a segélyből. Ezt nem tarthatom igazságos eljárásnak. A harmadik ügy, amelyet fel akarok hozni, az Alföld fásításának ügye. Méltóztatnak nagyon jól emlékezni, hogy az országgyűlés 1923-ban törvénybe iktatta az Alföld erdősítésének szükségességét. Ezután kidolgoztak eg*y tervezetet, amely szerint 15 esztendő alatt az Alföld 270.000 katasztrális hold szántóföldi művelésre alkalmatlan földje befásítandó, beerdősítendő és e célra a költségvetésbe 1,570.000 pengőt kellett volna beállítani. Sajnos, erre a fedezetet már az első esztendőben nem lehetett megkapni, mert az 1928/29. költségvetési évben 1,230.000 pengő jutott erre a célra, a következő évben 700.000 pengő, 1930-ban 600.000 pengő és most, az 1931/32. költségvetési évben már csak 350.000 pengő van a költségvetésbe beállítva, vagyis évről-évre, fokról-fokra csúsztunk lefelé. Az Alföld fásítási törvényt megelőzte az erdőigazgatás reformja, mely az Alföldet beosztotta öt erdőigazgatóságra és behálózta erdőhivatalokkal. Dacára ezen törvényes intézkedéseknek, az alföldi erdőtelepítések és fásítások úgyszólván a kezdet kezdetén a pénzügyi eszközök hiányos volta következtében teljesen megakadtak és ez történt azokban az időkben, amidőn az ország pénzét mindenféle improduktív kiadásokra fecsérelték el. Az Alföld fásításának fokozott jelentősége van, már csak azért is, mert hisz külkereskedelmi mérlegünknek a fabehozatal a legnagyobb passzív tétele; a búzakivitel értékét teljesen felemészti. De mindezektől eltekintve, az Alföld beerdősítésének kérdése nemzeti cselekedet, mert ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy az ország jövője és unokáink jóléte szorosan ezzel a kérdéssel van egybekapcsolva. Mélységesen sajnálom, hogy e szép és hasznos terv csődöt mondott. Köszönhetjük ezt a volt földmívelésügyi miniszter lírnak, Mayer János ő excellenciájának, akiben nem volt elég erély, hogy az akaratát keresztülvitte volna. Én ezt szemtől-szembe megmondottam neki itt a Felsőházban, kértem őt, hogy álljon a sarkára, ne engedje magát leszavaztatni már a minisztertanácsban. De hát minden hiába volt. Űgy látszik, a felnőttek oktatása nem mindig sikerül. (Derültség.) Mély szomorúsággal konstatálom, hogy a tisztviselői illetmények lefaragása, valamint a szegény hadirokkantak gondozási díjának 3:5 millióval való csökkentése, valamint az Alföld fásításának költségeire is meg lenne a fedezet, ha a t. miniszterelnök úr még az ősszel szigorúbban és erélyesebben lépett volna fel a külföldre menekült magyar vagyonok visszaszerzése dolgában. Németország nagyon súlyos fegyházbüntetést szabott ki azokra, akik a kimentett vagyonokat idejében be nem jelentették és sikerült is neki nagy összegeket hazahozni. ~Úgy vagyok értesülve, hogy a svájci nemzeti bank elnökének van egy jelentése, amely elmondja, hogy a Svájcba, Lichten1932. évi június hó 2U-én, pénteken. steinbe, Luxemburgba kimentett vagyonok mind közepeurópai államokból származnak. Én azt hiszem, érdemes volna a t. kormánynak még most utólagosan is lépéseket tenni abban az irányban, hogy ezeket a magyar vagyonokat valamilyen úton-módon visszaszerezze, mert az egészen bizonyos, hogy az ilyen tőkevisszaélések a legtöbbet ártanak a kapitalizmusnak, amelynek különben is van elegendő ellensége. Felkérem a t. miniszterelnök urat, méltóztatnék velem közölni, vájjon annak az ősszel kiadott rendeletnek, amelyet én nem tartottam elég szigorúnak és erélyesnek, van-e valami gyakorlati eredménye, tudtunk-e valamit a külföldre kimentett magyar vagyonokból visszahozni. T. Felsőház! A súlyos gazdasági helyzet orvoslására különböző gyógyítószereket ajánlanak. Éppen most olvastam a mai napilapban, hogy a miniszterelnök úr az egységespártban bejelentette az október végéig terjedő gazdamoratóriumot. Ez mindenesetre nagyon hasznos orvosság, A tegnapi napon hallottuk Szterényi ő méltóságától, hogy felszólította nagy ipari vállalatokat és pénzintézeteket, siessenek a mezőgazdaság segítségére. Ilyen ajánlott, de el nem fogadott orvosság volt az a határozati javaslat amelyet a felhatalmazási vita alkalmával itt Somssich László gróf beterjesztett. Ennél a javaslatnál, azt hiszem, egy kis jóakarattal az ellentétes álláspontokat ki lehetett volna egyenlíteni. Mert az a bizonyos gondolat a transzferpénzekre vonatkozott, amelyekhez tulajdonképpen senki sem ragaszkodott. Ami pedig a lisztforgalmi adót illeti, ma is állítom, hogy a t. kormánynak nincsen igaza, mert ezzel az antiszociális adóval a t. kormánynak még nagyon sok baja és kellemetlensége lesz. (Úgy van!) Ilyen orvosságszámbamenő dolog, illetve ajánlat volt az az öt pontból álló határozati javaslat, amelyet az egységespárt ajánlott a t. kormány figyelmébe s amelyet, úgy tudom, a t. kormány magáévá is tett. Mindezek az orvosságok azonban szerintem csak részletkérdéseket intéznek el. A gazdasági válságot hosszabb, vagy rövidebb időre enyhítik, tűrhetőbbé teszik; a gazdasági válság megszüntetéséről szó sem lehet. Radikális gyógyulást, illetve újjászületést csakis olyan gazdasági összefogás hozhat, amelyet több állam bármilyen formában — ez most részletkérdés — okos és politikamentes feltételek mellett egymással kötni fog. (Báró Szterényi József;, Ez úgy van!) Erre vonatkozóan az első lépés az úgynevezett Tardieu-terv volt, amelyet Magyarország csakis örömmel fogadhatott, mert lökést adott annak az egyetlen helyes gondolkozásnak, hogy a középeurópai államok létesítsenek gazdasági kapcsolatot és térjenek el az észnélkül való gazdasági elzárkózástól. Az eredeti Tardieu-terv életképtelen volt azért, mert Ausztria és Csehszlovákia együttvéve képtelenek három agrárország nyersterményeit konzumálni. (Báró Szterényi József: Ez lígy van!) A mostani helyzet egyáltalában nem változott volna. Abban az időben, amikor a Tardieu-terv napvilágot látott egy bécsi napilap, a Neues Wiener Journal cikkemet hozta, amelyben statisztikai adatok alapján, amelyeket idr. Székely Arthur, a kereskedelmi és iparkamara titkárának akkor megjelent nagyon talpraesett művéből vettem, ezt világosan bebizonyítottam és egyben felvetettem azt az eszmét, amely szerintem jelenleg az egyetlen keresztülvihető