Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

26 Àz országgyűlés felsőházának U-ik ülése 1931. évi augusztus hó 4-én, kedden. néha beszélek is külföldiekkel, anélkül, hogy tárgyalnék velük és a magyar viszonyokról tendenciózusan adnék felvilágosítást, mint sokan szokták tenni, s én úgy vettem észre, hogy a külföldi pénzpiac-világnak az volt a felfogása, hogy ha a kormány egy nagy öbbséget szerez magának, es így a kormány pozíciója biztosítva van, de ugyanakkor a budget~et is egyensúlyha hozzák, akkor igenis a legnagyobb lelkesedéssel fognak ők is hozzájárulni Magyarország kölcsönéhez. Azt hittem, hogy ezért történt ilyen sietve a választás. Most azonban mit lát a külföld? Azt látja, hogy nagy többséget szerzett ugyan a kormány magának, de az első ténykedése az, hogy egy olyan törvényjavaslatot hoz — most már mindig ezzel a kautélával, illetőleg korrektivummal kell élnem, — amelybe esetleg mások belemagyarázhatnak egy olyan hatalmi kört, amely tulajdoniképpen abszolutizmust jelent és amely kikapcsolja a törvényhozást, (Gróf Széchenyi Aladár: Ügy van!) Ez nem lehetett az ő kívánságuk. Ellenkezőleg, ép a választásokra és a kormány számbeli töhhségére azért helyeztek súlyt, hogy megnyugvásuk legyen abban, hogy erős kormánnyal kötnek szerződést. Most egyszerre látják, hogy nem is erről van szó, hanem' arról, hogy bele lehessen magyarázni a törvénybe olyan hatalmat, amire nekik nincs is szükségük, mert ők teljesen meg vannak elégedve, ha az 1924-es szanálási törvényes intézkedések újhól életbeléptettetnek, amint hogy nem látták sem ők, sem a miniszterelnök úr, azt hiszem, a hiányát annak, hogy ott más intézkeidési, más hatalmi kör nem lett még a kormánynak biztosítva, mert ahthoz, hogy a szanálást keresztülvigyék, a meglévő hatalmi kör nem lett volna elegendő. T. Felsőház! Ezek után a miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr által a Képviselőházban tett kijelentések főbb pontjaival kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt nem tudóan osztani a miniszterelnök úrnak azt a felfogását, hogy alkotmányunknak nagy faiánya lenne az, hogy nem ad általános felhatalmazást a kormánynak sziükségrendeletekkel való kormányzásra. Én ebben nem hiányt látok, hanem éppen alkotmányjogunk erősségét, mert ha erre tényleg szükség van, megkapta, megkapja és meg fogja kapni mindig a fellihatalmazást és utólagos felmentést a törvényhozás részéről. Arra tehát, 'hogy egy úgynevezett alaptörvény létezzék, amit r alkotmányunk nem is ismer, amiely biztosítja mindenkorra, hogy a parlament meghallgatása nélkül a kormány rendkívüli intézkedéseket léptessen életbe, semmi szükség nincsen; alkotmányunk szempontjából pedig nagy biztosíték, hogy ilyen joga a mindenkori kormánynak nincsen. En felvetettem ezt a kérdést a bizottságban is. Kérdem, mi lett volna akkor, ha a nemzeti ellenállás idején egy ilyen törvény áll rendelkezésre, ha precedensül ily törvény bent van Corpus Jurisunkban, vájjon miket csinált volna a darabontkormány? Egész nyugodtan megcsinálhatta volna a legteljesebb ahszolü tizmust. Erre azt a választ szokták adni, hogy ez akkor volt, amikor Ausztriával álltunk szemben, de most ez a veszedelem már megszűnt. Ezzel szemben azt mondom, hogy nem mindig csak kívülről jöhetnek veszedelmek, jöhetnek bizonyos egyéni ambíciókból belföldi veszedelmek is, amelyek azután ezt precedensül felhasználva, a diktatúrát tényleg meghonosítanák Magyarországon. Meg kell említenem, hogy az 1924-es törvény felhatalmazása csak a 250 millió aranykoronás népszövetségi kölcsön felvételére és annak biztosítékai tárgyában állapíttatott meg. Igaz ugyan, hogy ez a felhatalmazás az egész szanálási időszakra vonatkozott, a jelenlegi pedig el van határolva 1932. június 30-áig. Az a törvény azonban csak egy előre lefixirozott pénzügyi rekonstrukciós terv szigorúan megállapított összegszerű keretei között hatalmazta fel a kormányt elsősorban az állami kiadások csökkentésére, másodszor a közszolgáltatások törvényes mértékének megállapítására, vagy új közszolgáltatások elrendelésére. Az 1924 : IV. te. 4. §-ával szemben pedig a mostani törvényjavaslat elhagyja a szanálási törvény azon rendelkezését, hogy a kormány költségvetést készíteni s azt a törvényhozás elé terjeszteni a felhatalmazás ideje alatt is köteles. Ez a mai törvényjavaslatban nincsen benne. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Nem is függeszti fel a kormánynak ezt a kötelességét!) Akkor nem lehet a Képviselőházat egy évre emapolni, vagy elnapoltatni. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: A törvény nem függeszti fel a kormány arra vonatkozó kötelességét, hogy költségvetést beterjeszteni köteles. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az változatlanul fennál !) Megnyugvással veszem tudomásul. Hiába hivatkozik a miniszterelnök úr az 1924 : IV. te. 4. §-ára, mert ez a törvényszakasz is csak egy, a törvényhez csatolt pénzügyi rekonstrukciós terv megvalósítására adta meg a kormánynak a kivételes felhatalmazást, Tehát azt ne mondijuk, semmi szín alatt ne mondjuk, mert nem helytálló, hogy a mostani javaslat enyhébb, mint az 1924-es törvény. Ellenkezőleg, bebizonyítottam, hogy nem enyhébb. Azzal a megállapítással szemben, amely mint egy nagy argumentum szerepel a javaslat mellett, hogy 1932. június 30-án megszűnik a hatálya, a javaslat 9. §-ának értelmezése csak az lehet, hogy a kormány csak attól van eltiltva, hogy 1932. július 1-től kezdődően újabb rendeleteket, újabb intézkedéseket tehessen, de állítom és fenntartom azt, amit tegnap a bizottságban mondottam, és amit Wekerle pénzügyminiszter úr kétségbevont, hogy igenis hozhat ezen év alatt olyan rendelkezéseket, olyan változtatásokat, ha a felhatalmazás nem lesz korlátozva, — ezt mindig hozzáteszem — amelyeknek kihatása akár ötven évre is kiterjed. Az 1924-es törvényben benne van, hogy a kiküldendő bizottság a budget helyreállítását célzó programm végrehajtásával kapcsolatos egyes ügyeket is megvizsgálhatja és az erre vonatkozó számadásókat átnézheti. Hogy ennek a 33-as bizottságnak meglesz-e ez a joga, nem tudom, a törvényben azonban erről gondoskodás nem történt. En hiszem, hogy igen, mert nem hiszem, hogy annak^ a bizottságnak egy tagja is képes volna hozzászólni egy szanálási tervhez, ha nincsen tájékozva arról, hogy mi van tulajdonképpen, és mi az, amin segíteni kell, amire vonatkozólag a szükséges intézkedéseket életbe kell léptetni. T. Felsőház! Teljesen elhibázott volt szerintem a pénzügyminiszter úr hitelpolitikája külföldi vonatkozásiban. Meg kell ugyanis állapítanom, hogy az nemcsak nem támogatta, hanem egyenesen útját állta annak, hogy külföldről francia kölcsön jöjjön be. Ama bizonyos állásfoglalás körül, hogy engedjünk-e be külföldi pénzt, engedjünk-e he kölesönt vagy ne enged-