Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-19

• Az országgyűlés felsőházának 19. ülése szigorúbb egyéni elbírálás alapján, még pedig a Fob. igénybevételével és a hitelezői autonómiának bekapcsolásával. Mihelyt ezt a szanálási akciót túl nagy körre kiterjesztjük, mihelyt megfelelő mértéket tartani nem fogunk, akkor természetesen ez igen közelről érinti, sőt megrendítheti más foglalkozási ágak létét is. Ebben az esetben egészen természetes, hogy ha azokat a könnyítéseket, amelyekkel a fizetési nehézségekbe került mezőgazdákon segíteni akarunk, túl széles körre terjesztjük ki, az egyenlő elbánás elvénél fogva ezt más foglalkozási ágakra is ki kellene terjeszteni és akkor ezzel rátértünk arra a veszedelmes lejtőre, amelyen nincsen megállás mindaddig, amíg az általános moratóriumhoz el nem jutottunk. A tegnapi ülésen Bosnyák Géza ő méltósága kívánatosnak tartotta az általános moratóriumot, a Képviselőházban is többen ezt mint szükséges intézkedést állították be, különösen pedig a multheti pénzügyi ankéton Gaal Gaston képviselő úr egyenesen posztulátumként állította fel az általános belső moratóriumiot abból a célból, hogy az ország nyugalmi állapotát helyreállítsuk. Hivatkozott arra, hogy nem tudja belátni, hogy miért ne lehetne most egy általános moratóriumot elrendelni, amikor ez a háború elején lehetséges volt. Azt hiszem, hogy azok, akik az általános moratóriumot követelik, nem lehetnek tisztában egy ilyen áltajános moratórium gazdasági és egyéb hatásaival. Mindenekelőtt megállapítom, hogy nem lehet egyformán elbírálni egy most elrendelendő moratóriumot azzal, amely a háború elején következett be. A háború elején elrendelt moratóriummal egyidejűleg hallatlan gazdasági fellendülés következett be azáltal, hogy a hadsereg óriási szükségletei valósággal belepumpálták a pénzt a gazdasági forgalomba, amit másképpen úgy is nevezhetünk, hogy azonnal bekövetkezett az infláció, amelynek hatása természetesen paralizálta az akkor kimondott moratórium káros következményeit. Ez a fellendülés, amely akkor bekövetkezett, semmiesetre sem volt az egészség jele, hanem, igenis, súlyos lázállapot volt, amelynek káros hatását akkor pillanatnyilag éreztük és amely mindenesetre képes volt arra, hogy a moratórium hatását akkor paralizálja és azt érzehetővé ne tegye. Mit jelentene azonban, mélyen t. Felsőház, egy általános moratórium most? Azt hiszem, hogy a gazdaság mai leromlott állapotában ez nem volna egyéb, mint a gazdasági élet teljes megbénulása, megmerevedése. A következmény az volna, hogy ismét bankzárlatot kellene elrendelni, senki sem juthatna hozzá követeléséhez és betétjéhez, ,az államnak nem fizetne senki sem adót, ami annyit jelent, hogy az állam és a közületek nem volnának képesek tisztviselőiket fizetni, ami természetszerűleg a bankóprés megindítását, vagyis rögtöni infláció bekövetkezését jelentené. Mindenki felélné otthonlévő pár garasát, a gazdasági forgalom a lehető legcsekélyebb mértékre zsugorodna össze, aminek következménye az volna, hogy a gyárak kénytelenek volnának alkalmazottaikat szélnek bocsátani. Szóval ami itt bekövetkeznék, az tényleg^ elnevezhető volna annak, amit Gaal Gaston képviselő úr kíván, nyugalmi állapotnak, csakhogy ettől a nyugalmi állapottól mentsen meg bennünket az Isten, mert ez a temető nyugalmi állapota volna. 1932. évi június hó 23-án, csütörtökön. 337 Éppen ezért azt hiszem, igten t. Felsőház, nagyon is óvakodni kellene attól, hogy az általános moratórium gondolatát belevessük a hi székeny, amúgy is felzaklatott, félrevezetett közvéleménybe. Talán nem volt egészen felesleges, hogy ebben a magas Házban is megmagyarázzam azt, — nem a mélyen t felsőházi tag uraknak, de kifelé — hogy mit jelent egy általános moratórium és mi volna ennek gazdasági hatása. A mezőgazdaság megsegítése azonban nem állhat meg a bajbajutott, fizetési nehézségekkel küzdő gazdák megsegítésénél, hanem szűk ség volna ezenkívül —> amirut már itt számtalanszor kifejtettetett — egy gyorsan és erélyesen keresztülvitt mezőgazdasági programmera, amelynek irányításában, vezetésében, ellenőrzésében természetesen a kormánynak is igen nagy szerep jutna, de amelynek végrehajtása végeredményben mégis csak a mezőigazdáknak volna a feladata. Bár, mélyen t. Felsőház, nem «rzem magam hivatottnak arra, hogy ezekben a nagy kérdésekben véleményt kockáztassak, éppen ezért inkább csak benyomásomnak, helyesebben talán érzésemnek szeretnék kifejezést adni. amikor azt mondom, hogy ezen a téren nem (történik elég abban a tekintetben, hogy a gazdákat az önsegély útjára vezessük; nem történik elég abban a tekintetben, hogy felvilágosítsuk a gazdákat, hogy a mai viszonyokhoz alkalmazkodniuk kell és különösen nem történik elég a mezőgazdasági oktatás, a vándortaníitás és a mezőgazdáknak szövetkezetekbe való tömörítése terén. A mezőgazdaság anyagi boldogulásának egyik nagy akadálya az agrárolló kedvezőtlen alakulása. Megjegyzem azonban, hogy az agrárollónak ez a jelensége nem csak speciálisan magyar jelenség, hanem az egész világon konstatálható. Elismerem*, hogy az árak nálunk kedvezőtlenül alakultak annyiban, hogy az iparcikkek áresése nem tudta követni a mezőgazdasági termények árzuhanását. Ebből a tényből azonban semmi esetre sem lehet arra következtetni, amit úton-útfélen hallok, hogyha nem sikerül a mezőgazdasági termények árát felemelni az ipari cikkek árszínvonalára,^ akkor egyszerűen le kell törni, le kell szállítani az iparcikkek árát a mezőgazdasági árak színvonalára. (Szőke Gyula: Ezt kell tenni! — Gaár Vilmos: Megfelelő nyereség mellett!) Ne méltóztassék rossz néven venni, ez annyit jelent, mintha azt méltóztatnék mondani, hogy ha már a mezőgazdaság tönkrement, ám akkor menjen tönkre az ipar is. Ennyit jelentene az, amit helyesnek méltóztatnak találni. En azt hiszem, erre az útra térnünk nem szabad. Az árolló az egész világon ugyanazt a szétágazást mutatja. Ha a mi nagykereskedelmi árindexünk valamitvei kedvezőtlenebbül alakult, mint a külföldi nagykereskedelmi árindex, ha nem esett olyan mértékben, mint a külföldi nagykereskedelmi árindlex, ennek megvan a maga speciális magyarázata, amelyet már, azt hiszem, elmondottak itt, én csak néhány okot leszek bátor felemlíteni. Itt van elsősorban a devizakorlátozás, itt van a pengő belső és külső értékelése közötti különbözet, amely feltétlenül kell, hogy kihasson az árakra, mert hiszen a nyersanyagok leg

1nagyobb részét külföldről kell behoznunk. Itt van továbbá-, mint oka az iparcikkek ára magasságának, az ia tény, hogy a mi forgalmunk sok* kai nagyobb arányban zsugorodott össze, mint a külföld áruforgalma. Itt van a közterheknek nálunk aránytalan magassága, itt van a. pénz