Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

Az országgyűlés felsőházának 4-ik ülése Házban keresztülvinni, az már a kormány dolga és így mi e tekintetben mégis bizonyos megnyugvással fogadhatjuk ezt az ugyan nem tökéletes megoldást, de az adott viszonyok között többet elérni, sajnos, nem lehet. A törvényjavaslat szövegének alapos megváltoztatása >a 2. §-!ban pár szónak kihagyásával sajnos, ugyan nem érhető el. Ilyértelmü indítványt tegnap a bizottságban előterjesztettem, ehhez a kormány azonban nem járult hozzá. Kénytelen vagyok rámutatni erre, már indokolásául is annak, hogy miért terjesztettem elő a jelenlegi határozati javaslatot. Indokolnom kell azt, hogy közjogi szempontból micsoda aggályok vezetnek engem abban, hogy ezt az álláspontot foglaljam el. Nézetem szerint a törvénybe kifejezetten bele kellett volna venni azt, hogy ez a felhatalmazás kizárólag a gazdasági és hitelélet rendjének megóvása érdekében és csak e jogkörre korlátozva adatik meg. Felfogásom szerint a rendkívüli hatalomnak a kormányra való ruházása kell, hogy korlátoztassék, mert ha nem korlátozzuk, ha olyan törvényt alkotunk, amelybe bele lehet magyarázni azt, hogy tetszése szerint a kormány alkotmányjogi szempontok figyelmen kívül hagyásával járhat el, hiszen a törvényeket is megváltoztathatja, akkor ez az egész javaslat nem jelentene mást, mint ,a tiszta diktatúrát. Erre az intézkedésire azért lett volna szükség, hogy a kormány a törvényhozás hatáskörébe tartozó és a 2. §. szerint úgynevezett «egyéb rendelkezések»-et ne tehessen, hanem tisztán arra a térre legyen szorítva, amely téren szükséges intézkedéseket tenni a hitelélet és -az ország financiális egyensúlyának helyreállítására. így tehát szükséges, hogy az adott felhatalmazás megszoríttassék azért, nehogy például ezen a jogcímen lehessen a sajtószabadság jogát korlátozó intézkedéseket tenni, lapok megjelenését beszüntetni, a gyülekezési jogot teljesen felfüggeszteni, a magántulajdonnal való rendelkezést tetszés szerint korlátozni, ingó vagy ingatlan vagyonokat zár alá helyezni s azokat részben vagy teljesen el is kobozni, magánjogi alanyokat mozgási szabadságukban Ikorlátozni és attól esetleg meg is fosztani; szükséges, hogy az adott felhatalmazás megszoríttassék, nehogy ezeknek a rendelkezéseknek alapján a bírói függetlenségre és elmozdíthatatlanságra vonatkozó alkotmányjogi biztosíték semmivé tétessék s hogy a nemzetközi kereskedelmi és egyéb szerződések tekintetében, valamint általában külpolitikai vonatkozásban olyan intézkedések ne legyenek tehetők, amelyeknek elhatározása az országgyűlés kizárólagos joga, s amelyek a nemzet életére sorsdöntő kihatással lehetnek. Nem akarom, iáid absurdum vinni azt, hogy mi mindent lehet a kormánynak tenni, és ha nem ennek a kormánynak, de a jövő kormánynak, amely teljesen nullifikálhatja az egész parlamentarizmust. Ez a legnagyobb közjogi sérelemnek tekinthető, mert^ hiszen felfüggesztheti a parlament működését és összes jogait. Én nem tudom, hogy az én beszédem felett mosolyog-e Károlyi külügyminiszter úr, (Gróf Károlyi Gyula külügyminiszter: Nem!) de én nem ajánlom a mosolygást. Ezek nagyon komoly dolgok és tessék meggondolni azt, hogy mieiőtt mi a Corpus Jurisba beiktatunk egy olyan törvényt, amely megnyomorítja esetleg alkotmányunkat és miután az alkotmányra külön törvényeink nincsenek, éppen azt iktassuk be a Corpus Jurisba, amely az alkotmány 1931. évi augusztus hó 4-én, kedden. 25 terén megszorítást hozhat. Ez olyan komoly kérdés, amellyel foglalkoznia kell mindenkinek, akinek lelkiismerete azt diktálja, hogy csak olyan dologhoz járuljon hozzá, amely az orszáig jövőjét ne érintse. (Ügy van! jobbfelől.) Remélem különben, hogy ezek a fejtegetések tulajdonképpen most majdnem hiábavalóak, azért, mert hallani fogjuk, hogy a miniszterelnök úrnak sohasem volt eszeágában sem ilyen értelemben felhasználni ezt a javaslatot és a differencia köztünk csaikaz, — mert egyébként úgy látom, egyetértünk — hogy én ezt intézményesen szer ettem volna biztosítani és szerettem volna kizárni ennek a lehetőségét is a javaslatból, holott a miniszterelnök úr azt mondja, hogy miután sohasem volt intendálva, tehát )rre egyáltalában nem lehet számítani, és ezt nein lehet kombinációba venni, azonban ő nagy megnyugvásunkra abba mégis belemegy, hogy egy ilyen országos határozat magyarázza a törvényhozó és kormány jelenlegi intencióját. Magam részéről, őszintén megvallom, attól is félek, hogy annak messzemenő káros kihatásai volna, ha ezt a felhatalmazást úgy magyaráznák, hogy ez tulajdonképpen egy diktatúrát jelent, mert nem hiszem, hogy a külföld, amely a kölcsön érdekében bizonyára megkívánta és joggal megkívánta azt, hogy azok a biztosítékok, amelyeik az első szanálásnál megvoltak és az a rendkívüli hatalom a kormány részére, amely akkor megadatott, most is megadassék ezáltal, — úgy, mint akkor —- korlátok közé szorítva ugyan a kormány rendkívüli hatalmát, mégis^ a rendkívüli hatalom segítségével újgy bonyolíthassa le a mai szanálást, mint ahogy annakidején kifogás nélkül lebonyolította az akkori szanálást. Teljesen kizártnak tartom azt, hogy a külföld arra gondolt volna, hogy itt szükség van egy diktatúrárai, olyan teljes hatalomra, amely még törvényeket is megváltoztathat. Én nem érintkeztem, nem tárgyaltam, mint ahogy a kormány tárgyalt külföldi vezető emberekkel, de kizártnak tartom, hogy erre valaha is valamely külföldi tényez© gondolt volna és ezt kívánta volna a magyair kormánytól. Ebből tehát az következik, hogy teljesen elegendő lett volna a hitelügyek rendezése és a külföldi nagy kölcsön felvétele szempontjából az a törvényes intézkedés, amely megvolt 1924-ben a szanálás alkalmából, amely megállapította a kormánynak azt a rendkívüli hatalmát, amelylyel élt, s amely hatalom birtokában, azt hiszem, nem érezte hiányát annak, hogy nem kapott eigy még szélesebbkörű felhatalmazást, mert mindazt, amit keresztül akart vinni és keresztül kellett vinnie, annakidején a törvény keretein belül, megcsinálhatta. T. Felsőház! Hogy ai választások miképpen folytak le, arról most nem kívánok szólni, ez nem ehhez a témához tartozik. Azt azonban mindenesetre konstatálhatjuk, hogy a kormány egy óriási nagy többséget szerzett magának a választásokon. Lehet, hogy naivitás tőlem, de én úgy gondoltam, hogy a kormány azért siet ezzel a választással, — hisz ez még nem volt esedékes — hogy majd a külfölddel való tárgyalások során, amikor a külföldi nagy kölcsön felvételéről van szó, elmondhassa, hogy a kormány az utolsó választásnál nagy többséget szerzett magának, ami kifelé mindenesetre >aiz ország konszolidációját bizonyítja és quasi a kormány erős pozíciójának kifejezést ad. Azt hittem, hogy az ezért történik. Most azonban nem tudom, hogy áll a dolog. Elvégre én is utazom külföldön és