Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

24 Az országgyűlés felsőházának 4-ik ülése 1931. évi augusztus hó 4-én, kedden. van a középen.) én mindent elvesztettem, a fizetésemet is úgy megszorították, hogy megélni sem tudok»; lassan mindinkább közeledik a szélső irányihoz, míg így lekiismeretlen agitátorok ezt a helyzetet kihasználják és miután az agitáció termékeny talajra talál, igyekszik mindenképpen, a társadalmi és állami rend felforgatásának irányába terelni a tömegeket. (Ügy van! jobb felől.) Még egy részletkérdést legyen szabad felemlítenem és ez az, 'hogy a «bajbajutott gazdák felsegítése» is, sajnos, ebben a mostani káoszban nagyon kérdéses lett és nem tudjuk, hogy egyáltalában hogyan fogja tudni a kormány és azok, akik ezzel meg vannak bízva, bebizonyítani azt, t hogy ez nem blöff volt, ez nem kortesfogás volt, nemcsak azt hirdették, hogy mindenkin segítenek, 'hanem tényleg segítséget nyújtanak. Hallom, hogy e tekintetben az igazságügyminiszter úrnál egy küldöttség is járt, amely elpanaszolta a történleket és rámutatott arra, hogy még a törvényt sem tartják be azok a bizonyos zárgondnokok, aikik minduntalan kiszállnak, hogy költségeket csináljanak a maguk részére és még a mindennapi élethez szükségeseket is, amit a törvény kizár, élelmiszereket és a vetőmagot, mind lefoglalják és elviszik. Ez olyan helyzetet teremt, amelyről nem kell bővebben magyarázni, hogy mire vezet. Én speciáliisan az igazságügyminiszter urat kérem, hogy tessék efelett gondosan Őrködni, hogy ez ne történhessék meg. Ma az a helyzet állt elő, hogy nagyon sok kisgazda bajbajutott és ezt sokan kiihasználják és azt hirdetik, most lehet olcsón földet szerezni és nekirontanak az árverési hiénák, sokszor bizonyos ügyvédek és más hivatalos közegek is, hogy mentől több költséget csináljanak a szegény embernek, hogy annál olcsóbban lehessen hozzájutni aihhoz a földhöz, amely talán közel száz évig az illető családjának birtokában volt. Ezt meg kell akadályozni és ha erőszakos rendszabályokról van szó, amelyek szükségesek általánosságban a szanálás érdekében, akkor elsősorban arra szükségesek erőszakos rendszabályok, hogy megakadályozzuk, hogy a szegény nép rovására garázdálkodjanak ilyen hiénák és ilyen, egyéni szempontból irreális vagyonszerzési vágy által vezetett egyének. (Ügy van! Ügy van!) Ha a kormány elmulasztja azt, hogy a tényállásról mindig megfelelően orientálja a közvéleményt és a törvényhozást, — nem mondom, hogy hivatalos titkokat találjon ki, ezt józan ésszel senki sem követelheti, de nyújtson állandó tájékoztatást, amelyben kételkedni nem szabad és nem lehet — akkor igenis, előáll az a helyzet, hogy rendkívüli esetekben azután ^megkívánhat bizonyos rendkívüli felhatalmazást és jogot a szükségrendeletek kiadására, amelyek * felhatalmazzák a kormányt arra, hogy sürgősség esetén komoly és budgetáris kérdésekben gyorsan intézkedhessek. Ennek azonban előfeltétele a közvéleménynek állandó hűséges tájékoztatása. Most. t. Felsőház, rátérve a törvényjavaslat bírálatára, a következőket kell megállapítanom. A kibocsátott szükségrendeleteknek a törvényjavaslat!. §-a értelmében való fenntartására, kiegészítésére vonatkozóan történő intézkedések ellen a, magam részéről egyáltalán^ nem f.melek kifogást. Igaz, hogy én azon az állásponton vagyok, hogyha más pénzügyi politikát csináltunk volna, akkor nem jutottunk volna ide. hogy erre szükség legyen s különösen. hogy ilyen mértékben, ilyen brutális formában megakasszuk az egész gazdasági életet hetekre, hónapokra, de ha már ebbe a helyzetbe kerültünk, a kormány nem tehetett mást, mint hogy a zárlatot momentán elrendelte. Remélem, megvan az a terv, hogy ezeket a szigorú megkötéseket, amelyek megakasztják a gazdasági életet és számtalan exisztenciát tönkretesznek, mielőbb fel fogják oldani, meg fogják szüntetni. Hogy ez a kérdés hogyan áll, azt talán maga a kormány sem tudja ma még megmondani, itt csak arról lehet szó, hogy a korlátozó intézkedések mihamarabbi feloldását reméljük. Ha ez a törvényjavaslat csak ezt tartalmazná, lm csak az 1. §-ról volna szó, én eleve kijelenteném, hogy a javaslatot elfogadom. De nem fogadom el a javaslatot akkor, ha közjogi aggályaim, amelvekre leszek bátor most rátérni, legalább résziben nem lesznek eloszlatva. Mert ha azok nem lesznek kiküszöbölve, akkor tényleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot megszavazzam. Ennek a kilátása azonban megvan, hiszen a miniszterelnök úr tegnap a bizottságban kijelentette, hogy hozzájárul egy határozati javaslathoz, amelyet később leszek bátor előterjeszteni. Bennem ugyan nem kelt különös megnyugvást az, hogv egy országos határozatban, vagy pláne egy miniszteri nyilatkozatban megnvugtató kijelentések tétetnek, mert nem nyugtat meg igazában miniszteriális kijelentés, amikor bekerült Corpus Jurisunkba az a törvény, melyet én közjogi szempontból, ha így marad, a legnagyobb mértékben veszedelmesnek tartok. Alkotmányjogi szemnonfcból veszedelmesnek tartom a törvényjavaslat 2. §-át s az abban foglalt felhatalmazást, amelynek az az értelmezés is adható, hogy a törvényhozás eerész jogköre a kormányra ruháztatik át. Nem az a döntő, hogy mit intendál a kormány, hanem mit mond a szöveg. Nagyon érdekes és nagyon m ató, ha a kormány kijelenti, hogy al /sértésre nem gondol, de a törvény szövgét nem lehet arra építeni, hogy a jelenlegi kormány mikép magyaráz egy törvényt, annak precízen kell megállapítva lennie. Mert jöhet Bethlen István miniszterelnök úr után másik miniszterelnök, másik kormány, amely azután máskép magyarázza a törvényt és kijelenti: semmi köze ahhoz, hogy Wekerle pénzügyminiszter vagy Bethlen miniszterelnök mit mondott a parlamentben, hogyan magyarázta a törvényt, a törvény szigorú szövegéhez alkalmazkodunk. (Gróf Széchenyi Aladár: Pongyola a szövegezés!) Nem szabad tehát ^kétséget megengedő szöveget belevinni a törvényekbe, mert ez a legnagyobb bajt okozza, különösen akkor, amikor a legkomolyabb alkotmányjogi aggályokkal állunk szemben. Miután azonban abban a helyzetben vagyunk, hogy >a kormány kijelentette, hogy a törvényjavaslatot semmi szín alatt nem változtatja meg, mert annak megváltoztatása egy nappal kitolta volna a Képviselőházban a íjavaslat végleges elfogadását, amit a kormány megengedhetetlennek tartott, — a javaslat visszaküldése, mint hallottuk, most 8—10 napba belekerülne, ebben pedig a kormány semmi szín alatt nem akar belemenni — így tehát rá vagyunk utalva arra, hogy megelégedjünk egy olyan felsőházi határozattal, amelyet azután ami kérésünkre a Képviselőház országos határozattá fog emelni. Ezt biztosra vehetjük azért, mert hiszen a miniszterelnök úr bizonyára ma ki fogja jelenteni, hogy a határozati javaslatomat elfogadja, magáévá teszi. Hogy azután miképpen, mikor fogja a