Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

• 22 Az országgyűlés felsőházának h-ik üléi nemcsak a kis tolvajokat fogják össze, hanem a nagyokat is megbüntetik. Befejezem beszédemet és egészen röviden csak egy nyilatkozatot kívánok tenni. Mondhatom, ebben a súlyos és anyagi gondokkal terhes időben igazán nem akarok választási atrocitásokkal foglalkozni. En csak annak kijelentésére szorítkozom és ezeket a szavaimat egyenesen a miniszterelnök úrhoz intézem, hogy azokat a törvénytelenségeket és igazságtalan hajszákat, amelyek a megyaszói és részben a barcsi választókerületben történtek — mert mindkét kerületben nekem beleszólásom volt — mélyen fájlalom és őszintén megvallva, mint magyar ember szégyenlem. Ezeket kívántam elmondani. A javaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon,) Elnök: Az igazságügyminiszter úr ő méltósága kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen tisztelt Felsőház! Az előttem felszólalt felsőházi tag úr ő méltósága olyan ügyet tett szóvá, amely régóta fekszik a bíróságok előtt és almellyel kapcsolatban ő méltósága azt iái megjegyzést tette, hogy miért csupán a kisembereket és miért nem egyszersmind a nagy bűnösöket is üldözi az igazságszolgáltatás. Ö méltósága volt ugyan szíves hangsúlyozni, hogy nem tételezi fel rólam, hogy ez az én intencióiménak megfelelne, hangsúlyoznom kell azonban, hogy kétes dicséret egy miniszter- részére, ha azt méltóztatik mondani, hogy rólam nem tételezi ugyan fel, hogy disztingválnék nagy- és kisbűnösök között, de mégis fel méltóztatik tételezni, hogy ilyen állapotot tűrnék. Méltóztassék tudomásul venni, hogy az igazságszolgáltatás előtt mindenki tökéletesen egyenlő, mindenkivel szemben egyenlő mértékkel szolgáltatunk igazságot és ebben az ügyben sem történt semmi olyan, amely gyanúra, aggodalomra, vagy félreértésre alkalmat adhatott volna. Ez az ügy igenis nagy port vert fel, szenzációt jelentett és minden úgynevezeti szenzációs ügyben a közönségben sok téves hit terjedhet el, éppen azért, mert nem illetékesek, sokszor nem hozzáértők sok mindent feltételeznek és úgy teregetik ki az ügyeket, amelyeket a szakértők egészen más szemmel kell, hogy vizsgáljanak. Ebben az ügyben megtörtént az, hogy annakidején a hitelezőik és a hitelezők részéről megbízottak maguk kérték, hogy elsősorban a _ kényszeregyességi eljárás lebonyolítása történjék lehetőleg zavartalanul, s ennek következtében az a kísérlet, hogy az összes tényezők hozzájuthassanak a megfelelő vagy legalább is tűrhető kielégítéshez, meg ne zavartassák olyan lenesek által, amely lépéseik ezt a kielégítést hátráltatták volna. Méltóztaitilk tudni, hogy a vagyontömegben nemcsak Magyarországon fekvő ingatlanokról volt szó, Errjől többet nem kívánok mondani, mint azt, hogy ezek a szempontok indokolttá tették, hogy elsősortban ne a büntető alapra, hanem a kielégítési eljárásra fektettessék a súly. Minekutána tisztázódott a helyzet, a miaigánfeljelentők feljelentése alapjain a kir. ügyészség haladéktalanul megtette lépéseit és a kir. ügyészségen nem múlt az, hogy a mentelmi jog felfüggesztése huzamosabb időbe került. Mihelyt a mentelmi jogot felfüggesztették, attól kezdve késedelem nélkül folyik ez az eljárás. De méltóztassék azt is tudomásul venni, hogy egy ilyen rendkívül bonyolult kérdés, mint amilyen ebben az esetben feltétlenül e 1931. évi augusztus hó 4--én, kedden. fennforog, a büntető eljárás során a mai eljárási szabályok mellett már ól-holnapra, sőt hónapok alatt sem bonyolítható le. Méltóztassék azonban meiggyőzlŐdve lenni, hogy a magam részériől állandóan figyelemmel kísérem ezt az ügyet, azóta, amióta a bűnvádi eljárás folyik. Késedelemről nincs semmiféle tudomásom, nem is tűrném a késedelmet, semmiféle kivételes elbánásban iái gyanúsítottak nem részesültek, ellenben a törvény szerinti eljárásnak összes következményeit és teljes súlyát viselni fogják. Ezeket voltam bátor előadni és kérem, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ez az ügy is, mint bármely más ügy, az igazságszolgáltatás egyenlő elbírálása alá tartozik. (Altalános helyeslés.) * Elnök: Szólásra következik Hadik János gróf ő nagyméltósága! Gróf Hadik János: T. Felsőház! Ha azokat az eseményeket vizsgáljuk, amelyek a szigorú átmeneti pénzügyi rendszabályok életbeléptetését megelőzték, meg kell állapítanunk, hogy a világpiaci helyzeten kívül ebben nagy szerepe volt annak a tervszerűtlenségnek, amely pénzügyeink vezetése terén az utóbbi időben megnyilvánult. Július 5-én félhivatalos kommüniké jelent meg

% amely egyfelől a külföldi hitelek megszorításáról, másfelől pedig a Nemzeti Bank devizaállomány kiegészítésének netáni szükségességéről szólt, ami a legnagyobb nyugtalanságot keltette az egész országban. Téves azt állítani, hogy ez a kommüniké és a további kommünikék megnyugtatták a közvéleményt, ellenkezőleg, ez okozta, a nyugtalanságot, mert az emberek azt kérdezték: Mi történt, hogy ilyen riasztó híradásra van szükség? E mellett ez a híradás nem is volt helyénvaló. Ha egy kommüniké a devizaállomány kiegészítésének netáni szükségességéről szól, akkor egészen jól érthető, hogy ez nyugtalanságot kelt; ez okozta azután a mindenáron való pénzkivételi rohamot, amelyet a pénzintézetek ellen intéztek, noha a bizalmatlanság nem velük szemben nyilvánult meg. Azután még több kommüniké jelent meg, különböző ellenmondó hírekkel. Megjelent az a hír is, hogy már megköttetett az 5 millió fontos kölcsön, — aminek indokát most már hallottuk, és így a felelősség nem terheli ezért a híradásért a kormányt, mert a helyzet tényleg olyan volt, hogy a külföldi tárgyalások alapján ezt joggal fel lehetett tételezni. A helyzet azonban a külföldön megromlott, felborult ez a megálapodás is s belföldön folytonosan nyugtalanabb lett a közönség hangulata azért, mert egvszer azt a hírt adták, hogy biztosítva van a kölcsön, máskor meg arról szólt a hír, ho^v még nincs megkötve. Ebből az a tanulság, hogy bizalmasan kell kezelni azokat a kérdéseket, amelyek még nem teljesen befejezett tényekről szólnak. A nyugtalanság sokkal fokozottabb volt ezen különböző nyilatkozatok alapján, mint amilyen nyugtalanságot előidéztek a külföldi események, amely külföldi eseményekről mindenki gondolta, hogy bizonyos mértékig bennünket is érinteni fognak annak ellenére, hogy külföldi intézetekkel mi olyan összeköttetésben nem állunk, hogy egyes külföldi pénzintézetek összeomlásával egyúttal magyar intézetek is bajba kerüljenek. Ugyanazokban a napokban a Nemzeti Bank vezérigazgatója, Schober Béla ő méltósága, egv nyilatkozatában a fontkölcsön felvételének szükségességét a tényleges helyzetnek megfe-