Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-94

78 Az országgyűlés felsőházának 94. ülése 1931. évi február hó 14-én, szombaton. nagyobb fontosságú és sok tekintetben bele fog nyúlni — habár talán közvetve — az ország szociális struktúrájába is és annak módosulását fogja előidézni. Éppen ebből a szempontból tartom nagyon fontosnak azt, hogy Hellebronth ő excellenciájának módosítása, illetve, javaslata elfogadtassák, mert a felszólaltak, az előadó úr is, de különösen Szterényi ő excellenciája nagy szimpátiával, csaknem lirikus hangon mutattak rá azokra a változásokra, amelyek be fognak következni a falun, tanyán, apró kunyhókban, ha azok a villamos világítás örömeit élvezhetik. Ha így van a dolog, annál inkább kötelességünk, hogy elfogadjuk ő excellenciája javaslatát, amely ezt a szépnek jelzett célt igazán megvalósíthatóvá teszi, mert e nélkül ez jámbor óhaj marad, a legtöbb esetben éppen azon vidékeken, ahol erre talán a legnagyobb szükség volna. Igazában véve nagyon kellemetlenül érint engem az, hogy a miniszter úrnak azt a jószándékú javaslatát, amely az illeték kivetésére vonatkozott, éppen a Képviselőház mellőzte. Ilyen dolognak akkor, amikor a levegő tele van a szociális követelmények kívánásával s amikor azokat szükségeseknek jelzik, nem vulna szabad történni, éppen azért azt hiszem, hogy a Felsőház a maga részéről igen szép hivatást teljesítene, ha a most beterjesztett javaslatot elfogadná. Hiszen lehet valamit felhozni ez ellen a javaslat ellen is, mert hiszen bizonyos megterhelést fog jelenteni ez az illeték, de igazában ez a megterhelés nagyon is kevés, és ha most arra az álláspontra helyezkedünk," hogy noha in theoria folyton hangoztatjuk az áldozatkészséget, a valóságban azonban, amikor odáig kellene mennünk, hogy valamit áldozzunk, hogy valamit áldozzanak azok a rétegek, amelyek jobb sorsban vannak, akkor elállunk ettől : akkor ez igazán kevesebbet ér a semminél is. A magam részéről például azt hiszem, hogy a decentralizáció politikáját, amelyet a magyar viszonyok megkívánnak, ezen a téren is elő kell segítenünk, mert azt a politikát, amely t tisztán és egyedül csak a fővárost és annak érdekeit tartotta szem előtt, most már el kell hagynunk, módosítanunk kell és talán egy lépés volna ebben az irányban ennek a javaslatnak elfogadása. Én bízom az igen t. Felsőház bölcsességében, jóakaratában és szociális érzékében, hogy ezt a javaslatot méltóztatik elfogadui. (Helyeslés a balközépen.) Elnök : Glücksthal Samu ő méltóságát illeti a szó. Glücksthal Samu : Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház ! Végtelenül sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy vitéz Hellebronth Antal ő excellenciájának javaslatát elfogadjam. Nagyon helyeslem és szívesen teszem magamévá azokat az elgondolásokat, amelyekkel ő excellenciája javaslatát támogatta. A szociálpolitikai szempontokat, amelyekre Bernát István ő méltósága utalt, szintén magamévá teszem, de ugyancsak szociálpolitikai szempontból kell ellene szólnom a javaslatnak. (Halljuk! Halljuk!) Rögtön, ha türelemmel méltóztatik meghallgatni, méltóztatik meghallani és megérteni, hogy igenis erős szociálpolitikai szempontok szólanak ellene. ő excellenciája nagyon tetszetősen azzal indokolta javaslatát, hogy végtére 2% igeD kevés, egy 5 pengős számlánál 10 fillért jelent, ami egyáltalán nem numerái. Könyörgöm, ez igen veszedelmes indok. Ilyen indokkal a forgalmi adót fel lehetne emelni kettőről háromra vagy négyre, mert ha valaki 1 pengőért kenyeret vesz, az plusban csak egy fillért jelentene és akkor ugyebár azt lehetne mondani, mi az a fillér, holott annak összetételéből sok mindent lehetne alkotni és teremteni. Fájdalom, a helyzet azonban az, hogy nagy elgondolásainkat a mai gazdasági helyzet súlya alatt egy kissé félre kell tennünk. A gazdasági helyzet oly súlyos, hogy a nagy gondolatok végrehajtására pillanatnyilag nincsenek meg a kellő eszközeink. Ezeket a filléreket szeretném bemutatni nagyobb vonatkozásban. Méltóztassanak megnézni, hogy mit jelent ez a főváros elektromos müveinél. A főváros elektromos műveinél ez a 2 fillér egy évben 1 millió pengőt jelent. E pillanatban csak 900 és néhány ezer pengőt, de előreláthatólag rövidesen elérjük az 1 millió pengőt. Ez az 1 millió pengő szolgál a főváros háztartásának rendbentartására. Mihelyt a millió hiányzik, felbillen a mai viszonyok között amúgy is veszélyeztetett egyensúly. Azt pedig helyreállítani ismét csak adókkal, vagy egyéb bevételekkel lehetne. Ha a főváros azt teszi, hogy áthárítja a milliót — amint ő excellenciájának javaslatában megvan a lehetősége annak, hogy a fogyasztókra áthárítsa — akkor következik be az a szociálpolitikai szempont, amelyre rámutattam. A főváros lakossága több-kevesebb joggal követeli és elvárja az elektromos áram leszállításának keresztülvitelét. (Báró Szterényi József : Több joggal, nem kevesebb joggal! — Vitéz Hellebronth Antal: Meg fog történni!) Tényleg itt az ideje annak, amikor különösen az üzemek ellen olyan erős agitáció és joggal van folyamatban, hogy az üzemek demonstrálják és bizonyítsák, hogy ők szolgáltatásaikat olcsó áron fogják a publikum rendelkezésére bocsátani. Ha most nem ez a 2 fillér, hanem ez az 1 millió pengő át lesz hárítva a nagyközönségre, akkor az a helyzet az lesz, hogy a fővárosi elektromos művek nem lesznek képesek az elektromos áram árát leszállítani s akkor ez a szociálpolitikai szempont áll szemben a másikkal (Bernáth István: Ez nem így van.) Engedelmet kérek, ez szociálpolitikai követelmény, hogy az elektromos áram olcsó legyen és hogy mindaz, amire a közönségnek szüksége van, lehetőleg olcsón szállíttassák a magánipar és az üzemek részéről is. Ilyen körülmények között az az eset,, hogy ha az 1 millió pengő a főváros elektromos műveit terheli végeredményben, az a főváros háztartásának egyensúlyát billenti meg. Nézetem szerint az igen t. Felsőház ennek a kérdésnek beható tanulmányozása nélkül nem fogadhat el akármilyen tetszetős olyan javaslatot, amely alkalmas lehet arra, hogy a főváros háztartásának egyensúlyát felbillentse. (Mozgás a jobboldalon.) Méltóztassék elfogadni azt, hogy amit mondok, hogy a főváros háztartása felbillenne, az úgy van, és hogy semmi túlzás szavaimban nincs., Igen nehéz volt fenntartani eddigelé, büszkék vagyunk arra, hogy nagynehezen fenntartottuk az egyensúlyt a nélkül, hogy a pótadót felemeltük volna, vagy a kereseti adót, avagy a főváros egyéb bevételeit fokozni kellett volna. De ha az egyensúly felbillenése bekövetkezhetik akármilyen enyhének látszó rendelkezések következtében, akkor bekövetkezik a szociálpolitikai másik követelmény, hogy ennek eredményeképpen fel kell majd emelni a közterheket olyan időben, amikor a kormány álláspontja az, hogy a közterhek felemelése egyáltalában nem következhetik be. Ha a közterheket nem szállíthatjuk le az állami háztartás egyensúlyának veszélyeztetése nélkül, (Báró Szterényi József : Ez úgy van !) semmi esetre sem szabad arra gondolni, hogy a közterheket valami vonatkozásban emeljük. A másik szempont pedig az, mint voltam bátor említeni, hogy az áthárítás a publikumra