Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-94

78 Az országgyűlés felsőházának 94. ülése 1931. évi február hó 14-én, szombaton. nagyobb fontosságú és sok tekintetben bele fog nyúlni — habár talán közvetve — az ország szociális struktúrájába is és annak módosulását fogja előidézni. Éppen ebből a szempontból tar­tom nagyon fontosnak azt, hogy Hellebronth ő excellenciájának módosítása, illetve, javaslata elfogadtassák, mert a felszólaltak, az előadó úr is, de különösen Szterényi ő excellenciája nagy szimpátiával, csaknem lirikus hangon mutattak rá azokra a változásokra, amelyek be fognak következni a falun, tanyán, apró kunyhókban, ha azok a villamos világítás örömeit élvezhetik. Ha így van a dolog, annál inkább kötelességünk, hogy elfogadjuk ő excellenciája javaslatát, amely ezt a szépnek jelzett célt igazán megvalósíthatóvá teszi, mert e nélkül ez jámbor óhaj marad, a leg­több esetben éppen azon vidékeken, ahol erre talán a legnagyobb szükség volna. Igazában véve nagyon kellemetlenül érint engem az, hogy a miniszter úrnak azt a jószán­dékú javaslatát, amely az illeték kivetésére vo­natkozott, éppen a Képviselőház mellőzte. Ilyen dolognak akkor, amikor a levegő tele van a szociális követelmények kívánásával s amikor azokat szükségeseknek jelzik, nem vulna szabad történni, éppen azért azt hiszem, hogy a Felső­ház a maga részéről igen szép hivatást teljesí­tene, ha a most beterjesztett javaslatot elfogadná. Hiszen lehet valamit felhozni ez ellen a ja­vaslat ellen is, mert hiszen bizonyos megterhelést fog jelenteni ez az illeték, de igazában ez a meg­terhelés nagyon is kevés, és ha most arra az álláspontra helyezkedünk," hogy noha in theoria folyton hangoztatjuk az áldozatkészséget, a való­ságban azonban, amikor odáig kellene mennünk, hogy valamit áldozzunk, hogy valamit áldozza­nak azok a rétegek, amelyek jobb sorsban vannak, akkor elállunk ettől : akkor ez igazán kevesebbet ér a semminél is. A magam részéről például azt hiszem, hogy a decentralizáció politikáját, amelyet a magyar viszonyok megkívánnak, ezen a téren is elő kell segítenünk, mert azt a politikát, amely t tisztán és egyedül csak a fővárost és annak érdekeit tartotta szem előtt, most már el kell hagynunk, módosítanunk kell és talán egy lépés volna ebben az irányban ennek a javaslatnak elfogadása. Én bízom az igen t. Felsőház bölcsességében, jóaka­ratában és szociális érzékében, hogy ezt a javas­latot méltóztatik elfogadui. (Helyeslés a bal­középen.) Elnök : Glücksthal Samu ő méltóságát illeti a szó. Glücksthal Samu : Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház ! Végtelenül sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy vitéz Hel­lebronth Antal ő excellenciájának javaslatát el­fogadjam. Nagyon helyeslem és szívesen teszem magamévá azokat az elgondolásokat, amelyekkel ő excellenciája javaslatát támogatta. A szociál­politikai szempontokat, amelyekre Bernát Ist­ván ő méltósága utalt, szintén magamévá teszem, de ugyancsak szociálpolitikai szempontból kell ellene szólnom a javaslatnak. (Halljuk! Hall­juk!) Rögtön, ha türelemmel méltóztatik meg­hallgatni, méltóztatik meghallani és megérteni, hogy igenis erős szociálpolitikai szempontok szó­lanak ellene. ő excellenciája nagyon tetszetősen azzal in­dokolta javaslatát, hogy végtére 2% igeD kevés, egy 5 pengős számlánál 10 fillért jelent, ami egyálta­lán nem numerái. Könyörgöm, ez igen veszedel­mes indok. Ilyen indokkal a forgalmi adót fel lehetne emelni kettőről háromra vagy négyre, mert ha valaki 1 pengőért kenyeret vesz, az plusban csak egy fillért jelentene és akkor ugye­bár azt lehetne mondani, mi az a fillér, holott annak összetételéből sok mindent lehetne alkotni és teremteni. Fájdalom, a helyzet azonban az, hogy nagy elgondolásainkat a mai gazdasági helyzet súlya alatt egy kissé félre kell tennünk. A gazdasági helyzet oly súlyos, hogy a nagy gondolatok végrehajtására pillanatnyilag nincse­nek meg a kellő eszközeink. Ezeket a filléreket szeretném bemutatni na­gyobb vonatkozásban. Méltóztassanak megnézni, hogy mit jelent ez a főváros elektromos müveinél. A főváros elektromos műveinél ez a 2 fillér egy évben 1 millió pengőt jelent. E pillanatban csak 900 és néhány ezer pengőt, de előreláthatólag rövidesen elérjük az 1 millió pengőt. Ez az 1 millió pengő szolgál a főváros háztartásának rendbentartására. Mihelyt a millió hiányzik, fel­billen a mai viszonyok között amúgy is veszé­lyeztetett egyensúly. Azt pedig helyreállítani ismét csak adókkal, vagy egyéb bevételekkel lehetne. Ha a főváros azt teszi, hogy áthárítja a mil­liót — amint ő excellenciájának javaslatában megvan a lehetősége annak, hogy a fogyasztókra áthárítsa — akkor következik be az a szociál­politikai szempont, amelyre rámutattam. A fő­város lakossága több-kevesebb joggal követeli és elvárja az elektromos áram leszállításának ke­resztülvitelét. (Báró Szterényi József : Több jog­gal, nem kevesebb joggal! — Vitéz Hellebronth Antal: Meg fog történni!) Tényleg itt az ideje annak, amikor különösen az üzemek ellen olyan erős agitáció és joggal van folya­matban, hogy az üzemek demonstrálják és bizo­nyítsák, hogy ők szolgáltatásaikat olcsó áron fog­ják a publikum rendelkezésére bocsátani. Ha most nem ez a 2 fillér, hanem ez az 1 millió pengő át lesz hárítva a nagyközönségre, akkor az a hely­zet az lesz, hogy a fővárosi elektromos művek nem lesznek képesek az elektromos áram árát leszállítani s akkor ez a szociálpolitikai szempont áll szemben a másikkal (Bernáth István: Ez nem így van.) Engedelmet kérek, ez szociálpolitikai követelmény, hogy az elektromos áram olcsó le­gyen és hogy mindaz, amire a közönségnek szük­sége van, lehetőleg olcsón szállíttassák a magán­ipar és az üzemek részéről is. Ilyen körülmények között az az eset,, hogy ha az 1 millió pengő a főváros elektromos műveit terheli végeredmény­ben, az a főváros háztartásának egyensúlyát bil­lenti meg. Nézetem szerint az igen t. Felsőház ennek a kérdésnek beható tanulmányozása nélkül nem fogadhat el akármilyen tetszetős olyan javas­latot, amely alkalmas lehet arra, hogy a főváros háztartásának egyensúlyát felbillentse. (Mozgás a jobboldalon.) Méltóztassék elfogadni azt, hogy amit mondok, hogy a főváros háztartása fel­billenne, az úgy van, és hogy semmi túlzás sza­vaimban nincs., Igen nehéz volt fenntartani eddigelé, büszkék vagyunk arra, hogy nagynehe­zen fenntartottuk az egyensúlyt a nélkül, hogy a pótadót felemeltük volna, vagy a kereseti adót, avagy a főváros egyéb bevételeit fokozni kellett volna. De ha az egyensúly felbillenése bekövet­kezhetik akármilyen enyhének látszó rendelke­zések következtében, akkor bekövetkezik a szociál­politikai másik követelmény, hogy ennek ered­ményeképpen fel kell majd emelni a közterheket olyan időben, amikor a kormány álláspontja az, hogy a közterhek felemelése egyáltalában nem következhetik be. Ha a közterheket nem szállít­hatjuk le az állami háztartás egyensúlyának veszélyeztetése nélkül, (Báró Szterényi József : Ez úgy van !) semmi esetre sem szabad arra gondolni, hogy a közterheket valami vonatkozás­ban emeljük. A másik szempont pedig az, mint voltam bátor említeni, hogy az áthárítás a publikumra

Next

/
Oldalképek
Tartalom