Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-94

Az országgyűlés felsőházának 94. ülése politikailag-, szociálpolitikailag és társadalompoli­tikailag nagyon veszedelmes lépés volna és ennek következtében nagyon megfontolandó. Én együtt érzek ő excellenciájávai abban, hogy jó volna, ha ez az alap megvolna, jó volna, ha egy felsza­porodott alapból az országban szerteszéjjel lehetne sok mindenféle az energiagazdálkodásba tartozó intézményt létesíteni. De vigyázni kell, nehogy ez olyan eszközökkel történjék, amelyek sok vo­natkozásban a helyzetet rontják. Tisztelettel kérem, hogy a bizottság által javaslatba hozott eredeti szöveget elfogadni és az ő exeellenciája által javaslatba hozott ellenindít­ványt mellőzni méltóztassék. Elnök: Simontsits Elemér ő exeellenciája kíván szólni. Simontsits Elemér : Nagyméltóságú Elnök Ür ! Igen t. Felsőház ! Én tisztán csak a bizott­ságban e javaslat tárgyalása alkalmával elfoglalt álláspontomhoz képest leadandó szavazatom indo­kolása céljából vagyok bátor egészen röviden igénybe venni a mélyen t. Felsőház türelmét. Az előttem felszólalt Glücksthal felsőházi tag úr ő méltósága ezt a kérdést elsősorban a székesfőváros háztartása, ennek a háztartásnak egyensúlya és érdekei szempontjából tárgyalta. Ha én visszagondolok a multakra és ezzel az érdekkel szembeállítanám mindazt a teljesítményt, amelyet Magyarország egész területe a székes­főváros felvirágoztatása érdekében áldozatokban meghozott, (Úgy van ! Ügy van !) akkor azt hiszem, hogy a Felsőház bölcsesége egészen határozottan a vidéknek most nyújtandó erőforrások megszava­zása és megadása mellett foglalna állást, (Úgy van ! Úgy van ! a középen.) mert az osztó igazság határozottan az volna, hogy végre egyszer a fővárosnak— amelynek fejlődését különben öröm­mel látom és szívemből kívánom a jövőre is — a fővárosnak felvirágoztatása mellett végre egy­szer a vidék nyomorgó lakosságának szükség­leteit is igyekezzünk kielégíteni. (Helyeslés a középen.) Ha a székesfőváros a bánhidai centráléba bekapcsolódik és a maga villamos fogyasztását ezen az úton fogja biztosítani, az én információim és tudomásom szerint itt a villamos áram ára jelentékenyen olcsóbbá fog válni, ennélfogva azok a súlyos konzekvenciák,^ amelyeket Glücksthal ő méltósága az imént elhangzott módosító javas­lat elfogadásához fűzött, nem következnek be, ellenkezőleg, a székesfőváros területén olcsóbbá válik a vilanyfogyasztás, mint aminő olcsó most. Ettől azonban eltekintve, ha én ezt a kérdést közgazdasági szemüvegen keresztül nézem, akkor elsősorban meg kell állapítanom, hogy minden szociálpolitikai konzekvencia c^ak vetülete a köz­gazdasági életnek, a közgazdasági élet törvényei­ben és feltételeiben vannak adva és megszabva a szociálpolitikának összes feladatai és lehetőségei. Ha a közgazdasági élet egészséges, erőtől duz­zadó, akkor sokkal kevesebb veszélyt rejtenek magukban azok a szociálpolitikai következmé­nyek, amelyekkei egyébként dolgunk van. Már­most ha én közgazdasági szemüvegen keresztül tekintem az előttünk fekvő kérdést, akkor nem láthatom egyedül ennek a kérdésnek csak ezt az egyik oldalát, hogy ez bizonyos terheknek újra a fogyasztókra való áthárításával, tehát bizonyos vonatkozásban a közterhek emelésével jár. Ha igazságos akarok lenni, okvetlenül látnom kell ennek az intézkedésnek azt a másik hatását is, amelyik az általános közgazdasági helyzet meg­javításában nyilvánul meg. (Helyeslés.) Mert hogyan akarjak én szociálpolitikailag karos következményeket az ország közéletétől távol tartani,^ha a gazdaságilag mostoha viszo­nyok között élő népünk gazdasági boldogulását FELSŐHÁZI NAPLÓ. VI, 1931. évi február hó 14-én, szombaton. 79 nem igyekszem lehetővé tenni olyan intézkedé­sekkel, melyek erre alkalmasak. (Ügy van! Ügy van!) Mar pedig, bocsánatot kérek, alkalmasabb intézkedést, amelyik közvetlenebbül érintené a vidék lakosságát, gazdasági életét, el sem tudok képzelni ennél a villamosenergiaszolgáltatási tör­vénynél. Mitől gyógyuljon meg szociálpolitikai helyzetünk, mitől erősödjék meg ennek a nem­zetnek gazdasági élete és struktúrája, ha nem ilyen intézkedések segélyével, amelyek közvetlen javakat produkálnak, amelyek közvetlenül befo­lyásolják versenyképességünket más nemzetekkel és más népekkel szemben ? Mélyen t. Felsőház ! Ezek azok az általános szempontok, amelyek engem ennek a kérdésnek az elbírálásánál vezetnek, vezettek a bizottságban is és ezért én Hellebronth ő exeellenciája javas­latát, amely odatendál, hogy az államot minél hamarább abba a helyzetbe hozzuk, hogy módjá­ban legyen a villamos energia fejlesztést és szol­gáltatást a maga hatáskörébe vonni, amint a bizottságban támogattam, támogatom, most is, mert én ez energiajavaslat segélyével látom a legrövidebb úton és leggyorsabban elérhetni azt a célt, hogy az energiaszolgáltatás révén ennek az országnak egész lakosságát ehhez az óriási előnyhöz hozzájuttassuk. Én tehát vagyok bátor ő exeellenciája javaslatát a t. Felsőháznak elfo­gadásra ajánlani. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Gróf Teleki Pál ő excellenciáját illeti a szó. Gróf Teleki Pál: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! Csak egészen röviden, néhány szóval kívánom megindokolni saját szavazatomat, mellyel Hellebronth ő excellenciájának javaslatát elfogadom. Egészen röviden azért, mert azokat, amiket elmondani szándékoztam, Simontsits ő ex­eellenciája részben már elmondta, s az őáltala el­mondottakhoz én tökéletesen hozzájárulok. Én csak egyre szeretnék rámutatni, arra, hogy itt szociálpolitikai szempont állíttatott szembe szociál­politikai szemponttal és^ talán áll az még most is szemben. Az egyik szociálpolitikai szempont azon­ban általánosabb, a másik restringáltabb. Ne felejtsük el azt, hogy nálunk még sokkal nagyobb a diszparitás a város és a falu struktúrája között, mint másutt. Ne felejtsük el másodszor azt sem, hogy a trianoni béke következtében azok közé az államok közé tartozunk, illetőleg azok közé az államok közé soroztattunk, amelyek­ben a fővárosnak a méretaránya az ország lakosságának méretarányához képest óriási mér­tékben megnövekedett — ami káros — és csak egynéhány olyan állam van, pl. Dánia, amely hozzánk hasonló, de mindenesetre mi fővárosunk nagysága tekintetében a vezető államok közé tar­tozunk. Ha valamely államnak érdeke megaka­dályozni a városbaözönlést, úgy elsősorban nekünk érdekünk megakadályozni, (ügy van ! Ügy van !) Nekünk tehát érdekünk ezt a diszparítást a falu és a város között megszüntetni és a falunak, a tanyának is megadni mindazokat a lehetőségeket, energiát, utat, automobilutat, stb. a rádiót sem kapcsolva ki ezekből, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy azoknak az előnyöknek nyújtásával, amelyeket eddig csak a város nyújtott, a falusi embert a falun tartsuk. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ez nemcsak általános poli­tikai, hanem országos szempont is, amely kiha­tásaiban továbbmegy a szociálpolitikán és to­vábbmegy a gazdaságpolitikán. Nem kell, hogy messze visszamutassak a közelmúlt eseményeire, hogy a városok mozgó lakosságával szemben a falunak stabil lakossága milyen előnyökkel jár az ország stabilitása érdekében. Én mindezekre csak röviden akartam rámutatni. Azt hiszem, 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom