Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-94

Az országgyűlés felsőházának 94. ülése 1931. évi február hó 14-én, szombaton, Báró Wlassics Gyula elnöklete alatt. Tárgyai : Báró Szterényi József interpellációja — az összkormányhoz — a csen-szlovák külügyminiszternek Magyarország elleni támadása és az ország belügyeibe való beavatkozása tárgyában. A miniszterolaök válasza. — Elnöki előterjesztések. — Az igazolóbizottság jelentése. — A gazdasági bizottság jelentése a Felsőház 1931/32. évi költségelőirányzata tárgyában. — A közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottság együttes jelentése a kartellkérdós rendezése ós az autonóm vámtarifa revíziója tárgyában hozzáutalt feliratokról. — A villamosenergia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : Kühne • Lóránt előadó, báró Szterényi József, Vida Jenő, Bud János kereskedelemügyi miniszter ; az 58. §-hoz : vitéz Hellebronth Antal, Bernát István, G-lücksthal Samu, Simontsits Elemér, gróf Teleki Pál, Kaltenecker Viktor, Bud János kereskedelemügyi miniszter; az 59. §-hoz : báró Szterényi József. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Bethlen István, gróf Károlyi Gyula, Wekerle Sándor, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 12 perckor.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A jegyzőköny vezetésére Joanoviah Pál jegyző urat, a felszólalók jegyzésére pedig Borbély György jegyző urat kérem fel. Mindenekelőtt bejelentem, bogy az évforduló alkalmával a Kormányzó úr ő főméltós ágánál megjelentem és a Felsőház nevében kifejezést adtam legmélyebben átérzett jókívántainknak, amelyekért ő főméltósága köszönetét nyilvánította. T. Felsőház! Mielőtt napirendünk tárgyalására rátérnénk, bejelentem, hogy báró Szterényi József ő excellenciája interpellációt óhajt előterjeszteni az összkorimányihoz a csehszlovák külügyminiszternek Magyarország elleni támadása és az. ország belügyeibe való beavatkozása ügyében. Az interpellációk — mint tudni méltóztatnak — rendszerint az ülés elején, a napirend tárgyalása előtt terjesztetnek elő. Tehát báró Szterényi József ő excellenciáját illeti a iszó. Báró Szterényi József: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen t. Felsőház! Interpellációra kértem és kaptam engedélyt, amelyet intézni kívánok a miniszterelnök úr ő nagyméltósága útján az összkormányhoz a csah-iszlovák köztársaság külügyminiszterének egy francia lapban megjelent és Magyarországgal foglalkozó intervjúja tárgyában. A nemzetközi jognak nem ugyan írottamért a nemzetközi jog kodifikálva tulajdonképpen nincs, nem is lehet, — de általánosan elfogadott FELSŐHÁZI NAPLÓ. VI. alaptétele, hogy egyik állam sem avatkozíhatik bele egy másik állam, belügyeibe. Ez a nemzetközileg elfogadott szokás nemcsak -a felelős állásban lévő kormányférfiakat kötelezi, de kötelezi a törvényhozás tagjait is, és kötelezi a tapintatnál fogva a sajtót is, mert hova jutunk, vagy hova putmi a világ, ha állandóan egyik állam a másik állam r viszonyait tenné rosszindulatú kritika tárgyává? Tudjuk, hogy milyen világkofmplikációkra vezetett, az ellenünk ebben a vonatkozásban a báború előtt állandóan indított sajtóhadjárat. Tudjuk, hogy ennek az elvnek sokszor figyelmen kívül hagyása vezetett a népek szolidaritásának teljes felborítására s hogy ennek az elvnek a figyelmen kívül hagyása nem engedi még ma sem nyugvópontra jutni Közép-Európa politikáját. Magyarország és a magyar kormány, nemkülönben a magyar törvényhozás tagjai, de a magyar sajtó is kínos gondossággal óvakodott mindig attól, hogy ebben a vonatkozásban a védelem határait a legkisebb mértékben is átlépje, jóllehet Magyarországgal szemben a, békekötés óta egyes szomszédos államok részéről minden alkalom

1 felhasználtatott arra, hogy ellenünk a külföldön rágalmazó hadjáratot folytassanak abból az átlátszó célból, hogy a Magyarország iránti bizalmat a külföldön megingassák, és Magyarország úgy tüntethessék fel a külföld előtt, mint az a nyugtalanító fészek Európa közepén, amelytől az európai béke nem tud megszületni. Mondom, dacára ennek, a védekezéstől eltekintve, amelyre kénytelen volt országunknak biztonsága s a világ közvéleménye előtt való beállítása szempontjából úgy a sajtó, mint a kormány, nem fordult elő eset, hogy Magyarország beleavatkozott volna bármely szomszédjának belső ügyeibe, egyetlen egy esetet kivéve, de ez megint védekezés volt, amikor tudniillik a tőlünk erőszakkal elcsatolt fajtestvéreknek, az ottani kisebbségeknek sorsá10