Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-93

Az országgyűlés felsőházának 93. ülése . keresztülvitelnél, mert hiszen a törvény nem akadályozza meg a miniszter urat abban, hogy ha úgy látja, hogy olcsóbban tud valamit megcsinálni, mint akkor, ha alkalmazná a paragfust, ezt az olcsóbb megoldást válassza. Meg vagyok róla győződve, hogy a pénzügyminiszter úr nem fog ellentmondani annak, ha a kultuszminiszter úr egy olcsóbb és éppen olyan jó megoldást választ. Végül szeretném még .azt is felemlíteni, hogy az is benne legyei legalább a végrehajtási utasításban, hogy ha egy állami iskola létesül, az állami tanító javadalmazásába azok a helyi javadalmak, amelyek eddig a hit vallásos tanító jövedelmét képezték, bele ne

t vonassanak. Régente ugyanis, ha államosítottak egy községi vagy hitvallásos iskolát, mindig ki volt kötve, hogy az állam reflektál a helyi javadalmakra, hogy amit eddig fizetett a hitközség az ő tanítójának, ezentúl is fizesse az iskolafenntartásra vagy^ a tanítónak. Rendesen ez volt a megállapodás és az állam csak így egészítette ki a hiányokat. Kérném, hogy a végrehajtási utasításban határozottan legyen benne az, hogy a helyi javadalmak nem vonhatók bele a tanító javadalmazásának kiegészítésébe. Ez azért szükséges, hogy abban az esetben, ha állami iskola lesz, azok a hitfelekezetek, amelyeknek van helyi javadalmazásuk, abban a helyzetben lehessenek, hogy egy penzionált tanítót — ilyen sokszor szokott akadni — esetleg kántornak fogadjanak és ez nekik legalább a * kántori teendőket végezhesse. Ezeket voltam bátor megemlíteni ennél a szakasznál. (Helyeslés.) Elnök: Balogh Jenő ő excellenciáját illeti a szó. Balogh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Űr! Méltóságos Felsőház! Az egyház iskolafenntartási jogát, amelyet 1868. évi alaptörvényünk biztosít, olyan jelentősnek tekintem, hogy arra vialó tekintettel szükségesnek vélem a magam részéről kifejezést adni annak a feltételnek, hogy ezt a szakaszt osak abban az esetben vagyok hajlandó megszavazni, ha a nagyméltóságú kultuszminiszter úr — aki, reméljük^ még a vita folyamán felszólal — szíves lesz kijelenteni, hogy ezt az iskolafenntartási jogot nem teszi illuzóriussá a javaslat 15. §-ának jelenlegi szövegében foglalt ;az a rendelkezés, amely szerint az itt kontemplált állami iskola szervezése esetében a miniszter úr az iskolaépületet és a tanítói lakást egyszerűen «igénybe veheti». Megvallom, hogy ezt a kifejezést, a rekvirálásnak ezt a háborús törvényhozásból visszamaradt csökevényét nagyon szerencsétlennek tartom, nagyon szomorúan látom a javaslatban és Ihia nem volnánk abban a sajnálatos kényszerhelyzetben, hogy az egész államháztartást zavarba hoznók azáltal, ha ezt a javaslatot az utolsó pillanatban a Felsőház visszaküldené az Alsóházhoz, akkor a magam részéről a felé hajlanék, hogy a szakasz módosításával tulajdonképpen vissza kellene küldeni a javaslatot. (Ügy van! Ügy van!) Éppúgy, mint tegnap a bizottsági tárgyalás alkalmával történt, ez alkalommal iis

1 kénytelen vagyok a legnyomatékosabban kérni a nagyméltóságú kormányt, méltóztassék a Felsőház tekintélyének megóvása szempontjából is a jövőre nézve megfelelően gondoskodni arról, hogy hasonló kényszerhelyzet be ne következihessék. (Elénk helyeslés és taps.) Mélyen t. Felsőház! Tegnap délelőtt egy órával a bizottsági tárgyalás megkezdése előtt kapták meg a bizottság tagjai azt a szöveget, 930. évi december hó 19-én, pénteken. 57 amelyet nekik tárgyalniuk kellett. Megfeszített teljes erővel iparkodtak tanulmányozni a szöveget, az adatok azonban, amelyekre a mélyen t. kormány egy- vagy más tekintetben hivatkozik, nem voltak sem a javaslatihoz, sem a jelentéshez mellékelve. Például azok az adatok, amelyeket a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az általa tervezett iskolák összevonása [szempontjából állítólag kidolgozott, és a mélyen t. Képviselőház egynéhány általa meghívott tagjával közölt, ma sincsenek kezeim között és azokat az adatokat abszolúte nem hasonlíthatom össze olyan adatokkal, amelyeket a magam részéről megszerezhettem, En meg vagyok győződve a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr teljes lojalitásáról és őszinteségéről, de nem a Felsőház tekintélyének megfelelő dolog az, hogy adatok nélkül tárgyaljon egy olyan javaslatot, amely alaposan, teljes mértékben csak adatok alapján vizsgálható át. (Ügy van! Ügy van!) A másijk panasz pedig, amit fel akarok említeni, az, hogy az utolsó félóráiban hozatnak elő olyan szövegek, amelyeket természetesen behatóan tanulmányozni, esetleg pedig imás, illetékes egyházi hatóságokkal megtárgyalni somi ^lehetett. Ennek következtében a magam részéről csak kényszerhelyzetben nyugszom bele abba a iszövegezésbe, hogy ez az intézkedés «igénybevétel» — és valójában egy olyan kijelentést kérnék a t. kormány részéről, hogy itt egy megszokott törvényhozási terminus technikus használtatik, valójában azonban csak bérbevételről van szó. Ezt az értelmezést meg fogja könnyíteni az, ha a nagyméltóságú kormány szíves lesz kijelenteni, hogy az igénybevétel mellőztetni fog, ha az illető egyházközség még abban az esetben is fenn fogja tartani az iskolát, ha az államsegély megvonatott. Ilyenképpen meg volna .mentve az egyháznak iskolafenntartói joga, ímert különibten illuzóriussá válik a törvénynek a következő bekezdésben: foglalt azon rendelkezése, hogy az iskolafennitartási jog megvan; mert igen ám, megvan, de ha az iskolaépület és a tanítói lakás elvétetett, akkor a törvénynek ebben a paragrafusában elvileg tett kijelentés értékkel nem bír, mert gyakorlati megvalósítását a felekezeti iskolát maga a (kormány tenné lehetetlenné. A másik feltétel pedig, hogy az igénybevétel megtörténte előtt méltóztassék a nagyméltóságú kormánynak olyan kijelentést tenni a Felsőház színe előtt is, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kegyes lesz az illetékes egyházi hatóságokkal az igénybevétel részleteire, illetőleg a bérre nézve előzetesen tárgyalni. Nyomatékosan súlyt 'helyeznék még egy kijelentésre, amely különben az együttes bizottság jelentésében sincs benne. A nagyméltóságú miniszter úr intéztkedáse alapján elő fog ugyani fordulni, hogy tanítók, akik különböző felekezeti iskoláknál voltak alkalmazva, ki fognak neveztetni állami iskolához az ország más részébe. Kérem, méltóztassék figyelembe Venni azt az esetet, hogy egy családos tanító, akit összes elhelyezkedési viszonyai például Vas vármegye bizonyos részéhez kapcsolnak, ott van neki háza, kertje stlb., egyszerre kineveztetik Szatmár vagy Békés megyébe. Erre az esetre nézve azt a megnyugtató kijelentést kérem a nagyméltóságú kormánytól, hogy ez esetben a tanítónak a költözködési költsége megtéríttetik. Ezt a törvényjavaslat abszolúte nem biztosítja, sőt mai szövegezéséből az következik, hogyha valamely felekezeti tanító ki-