Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-93

56 Az országgyűlés felsőházának 93. ülése elvi nehézség elimináltatott és ezt igazán méltányolnunk kell, mert ezzel tulajdonképpen az 1868. évi törvény teljes egészében megóvatott. Ami az első bekezdésre vonatkozik, ahol azt mondja a szakasz, hogy a .miniszternek [joga van ott, ahol a tankötelesek száma t nem indokolja a felekezeti iskola fenntartását, az államsegélyt megvonni és állami iskolák szervezésével kellő iskoláról gondoskodni, csak azt merem felemlíteni, hogy ezek a törpeiskolák többnyire úgynevezett filiális községekben vannak, tehát olyan községekben, amelyek az anyaegyházaktól igen távol esnek, r ahova pap nem is mehet, ahova pap csak ritkán jut, ahol a kántor képviseli tulajdonképpen a papot is, ahol a kántor sokszor délelőtti istentiszteletet tart <az illető iskolákban, de mindenesetre mindig tart délutáni istentiszteletet, (ahol tehát r a nép vallásos igényeit tulajdonképpen ez a kántortanító köteles kielégíteni. Ilyen helyeken rendkívül nehéz lesz majd ennek a törvénynek keresztülvitele. Vegyünk két törpeiskolát egyegy ilyen községben, amilyen község itt akárhány van éppen az én egyházmegyémben. Akármelyiknek akart kedvezni a miniszter, amikor összevonja az iskolákat, vagy egy állami iskolát fog állítani, majd a másik lesz megsértve, a másik, lesz elégedetlen. így tehát ebben az esetben az egész községbe bevonul majd a lelki békétlenség. Tudom, hogy ránknézve, vagy általában itt a központban, ahol •magasabb és szélesebb horizonttal dolgoznak, egy ilyen kis község jaja-baja, talán nem is tetszik olyan nagy hajnak, de aki iisnieri az illető kis községek életét, tudja, hogy ott ez rendkívüli nagy dolog. (Ügy van! Ügy van!) Ott ettől függ a község békéje vagy 'békétlensége. Ha egyik felekezethez fog tartozni az állami iskola tanító j másik lesz boldogtalan, Iha a másikhoz, akkor az első fog zúgolódni, így tehát azt gondolom, hogy ilyen községekben, ahol két templom is van, ahol két kántor van és ahol a két kántor vezeti sokszor tulajdonképpen az istentiszteletet is, rendkívül nagy elővigyázattal kellene ennek a törvénynek keresztülvitelét kezelni, (Ügy van! a baloldalon.) mert különben ennek a törvénynek keresztül viteléből sokkal nagyobb bajok származnak, mint amennyit ér az a megtakarítás, amelyet akár a kultuszbudget, akár a pénzügyminiszter úr könyvelhet el, hogy ezt (megspóroltam ezen a törpeiskolán. A második bekezdésre vonatkozóan nekem is csatlakoznom kell Igaz Béla ő méltóságának ahhoz a megjegyzéséhez, hogy tulajdonképpen a magánjogba való erős belenyúlás az, hogy a kultuszminiszter kisajátíthatja, illetve bérbeveheti egyik vagy másik felekezet, iskoláját és a bért is ő állapítja meg. Nem mondom, hogy itt valami nagy praktikus nehézségek lesznek, merf hiszen be kell ismernünk, nogy ezek a mi szegény törpeiskoláink a törvény következtében valóban nem lesznek képesek tovább^ exisztálni. Mert hogy ők a tanítói díjazást egészen a sajátjukból fedezzék, az, tapasztalatból látom, teljesen lehetetlen. Megtörténhetik azonban mégis, hogy egyik vagy másik felekezet azt mondja: én fenntartom ezt az iskolát minden áron. Megtörténhetik, amit említett is a prelátus úr ő méltósága, hogy kántorlaknak akarja lefoglalni; van t. i. felekezet, amely nem kapott az ő felekezetéhez tartozó állami tanítót és azt fogja mondani, én tartok magamnak egy kántortanítót és talán éppen annak iskolája volna alkalmas az eddigi két iskola növendékeinek befogadására. Ezek szintén nehézségek, amelyek a 1930. évi december hó 19-4% pénteken. praxisban minduntalan érvényesülni fognak. Meg vagyok róla győződve, hogy a kultuszminiszter úr ő excelleneiája, aki tudom, nagy szeretettel kezeli a vallásfelekezeti iskolák ügyét, mindezekre a nehézségekre figyelemmel lesz majd a praktikus keresztülvitelnél. En e helyütt, miután látom, hogy ezen már változtatni nem lehet, minden kázust, minden esetet egy törvényjavaslat egy-egy bekezdésében megoldani teljesen lehetetlen, éppen csak kérem ő excellenciáját, hogy majd a praktikus keresz-, tülvitelnél lehetőleg simán kepeije ezt a kérdést, úgyhogy ebből nagyobb nehézségek ne támadjanak és különösen ne üsse fel'a fejét békétlenség ezekben a községekben és ne keletkezzenek vallási, vallásfelekezeti ellentétek^ nehogy egyik felekezet irigykedjék a másikra, és annak tulajdonítsa, hogy az megkapta a maga vallásához tartozó tanítót és a másikat elütötte tőle protekció révén. Az Ötödik bekezdés azt mondja, hogy a jelen törvény életbelépésétől kezdve a 30-as tanulólétszámon aluli iskolák részére fizetéstkiegészítő államsegély nem engedélyezhető, kivéve azt az esetet, ha valamely községben csak egyetlen iskola van. Ebből azt következtetném, — talán nem is logikátlan ez — hogy tehát, ha a felekezetnek van 30 saját felekezetbeli tanulója, továbbra is az államsegély élvezetében marad. (Igaz Béla: Még kevesebb esetén is!) Ezt lehetne ebből következtetni. A 30-as létszámon aluliak ezentúl nem kapnak államsegélyt, amelyek tehát most is 30-as létpzámmal bírnak, sőt 30-as létszámon felül vannak, tekintet nélkül arra, hogy mi történik abban a községben, továbbra is megtartják az államsegélyt. Ez praktice annyit jelent, hogy lehet község, amelyben két kicsi iskola van, az egyikben 34, a másikban 17 tanuló. Mi következik r akkori Az eddigi szokás szerint 60 növendékre szoktak számítani egy tanítót, a kultuszminiszter tehát azt mondja, hogy ez^ a kettő magától megszűnik, meghal, lesz új állami iskola, amelyben a két felekezet összejön. Azt is lehetne ellenben mondani: nem, a törvény nem ezt jelenti, a törvény azt mondja, hogy ez az iskola, amelynek 30 saját felekezetbeli gyermeke, tanulója van, továbbra is az államsegély élvezetében^ marad. Szeretném, -ha a törvény szakaszát így lehetne magyarázni. Végül még mindig mernék valamit javasolni. A törvényben ezt most már nem lehet belevinni, de merném a praktikus keresztülvitel szempontjából javasolni. Van erre példa az én egyházmegyémben, ahol két törpeiskola van, s ahol a kérdés nem a törvény szerint nyert megoldást és mégis nagy, megnyugvásra oldódott meg. Mondom, nem a törvény szerint, nem de iure, hanem de facto nagyszerű megoldás létesült.^ Az állam, hogyan, hogyan nem, milyen elnézés^ folytán, kiutalt ennek a községnek egy tanítói államsegélyt és ezen a két felekezet barátilag megosztozott. (Derültség.) Meg vannak elégedve. Financiális szempontból éppen ott vagyunk, mintha mind a kettő megszűnnék és a kultuszminiszter úr egy új állami iskolát állítana fel. SŐt, az utóbbi esetben rosszabbul lennénk, mert a kultuszminiszter úr az új állami iskolai tanítónak teljes fizetést lenne kénytelen adni, ellenben régente^ beszámították a törvény alapján a kántori és a helyi javadalmakat is a tanító fizetésébe. Merném ajánlani ezt a megoldást, amely eddig ugyan nem volt meg de lege, hanem de^ facto érvényesült éppen az én egyházmegyémben és én nagyszerű megoldásnak tekintem. Ezt ajánlom a praktikus