Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-92

Az országgyűlés felsőházának 92. ülése törvényjavaslatnak nagyjelentőségű nemzetvédelmi fontosságát. Az előttem szólott felsőházi tag árral egybehangzóan ugyancsak elismeréssel adózom az illetékes miniszter uraknak azért, hogy ezt a szociális szempontból r sem lekicsinylendő törvényjavaslatot a törvényhozás elé hozták. Szociális szempontból ennek a javaslatnak azért tulajdonítok különös fontosságot, mert a hadsereg állományának legalsóbb fokozatáról, a legénységi állományról kíván gondoskodni. De ha elismeréssel is vagyok a törvényjavaslattal szemben, mégis néhány észrevételt kell tennem. Nevezetesen célszerűnek és helyesebbnek találtam volna, ha a gyakornoki állások, továbbá a napidíjas és napibéres állások is a fenntartott állások közé vétettek volna fel. Ezt azért tartottam volna célszerűnek és helyesnek, mert éppen azok a kaFonák, akik a polgári életből hosszabb ideig kikapcsolódnak, talán egyoldalú képesítésüknél és minősítésüknél fogva is leginkább szorulnának arra, hogy szolgálatukat civil pályájukon gyakornoki állásban kezdjék meg. Ez volna a legjobb alkalom arra, hogy igenis, nagyon beváló munkaerőket lehessen szerezni és beállítani a törvényjavaslat szerint fenntartott különböző állásokba. Az előttem szólott felsőházi tag úr megemlékezett arról és hálásan ismerte el, hogy a törvényjavaslat a világháborúban harcvonalbeli szolgálatot teljesített egyénekről és rokkantakról is gondoskodik. A fenn nem tartott, illetve fenntartott, de meg nem pályázott állások tekintetében a rokkantak, a vitézek és arcvonalbeli harcosok részére elsőbbség biztosíttatik. Ezt én szívesen veszem, azonban mégis sajánálattal állapítom meg, hogy ezeknek a rokkantaknak bizonyos másodhelyre való helyezését látom az egész javaslatban, mert szívesebben vettem volna, ha a rokkantak azokra az állásokra teljes egészükben pályázhatnának, amely állások fenn vannak tartva a legénységi állományúaknak. A rokkantak minden tekintetben megérdemelnék ezt és ha a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát mégis változatlanul elfogadom, abban az esetben, ha ezen csak nehézségekkel lehetne segíteni, t teszem ezt azért, mert én is bízom abban úgy, mint az előttem szólott felsőházi tag úr, hogy nemsokára általános rendezés jön és a rokkantügy végleges rendezést fog nyerni. Ebben a Házban egyszer már volt szerencsém kijelenteni, hogy, nézetem szerint, a rokkantakkal szemben való kötelezettségünket a nemzeti becsület kérdésének tekintem és amíg a rokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák nincsenek ellátva, addig sok más kérdésnek háttérbe kell szorulnia, különösen, meggyőződésem szerint, senki sem beszélhet addig a hadikölcsönkötvények valorizációjáról, míg a nemzet ezt a becsületbeli kötelességét nem teljesítette. Ezt az álláspontomat vagyok bátor most is aláhúzni. Aggályom van azért, mert a törvényjavaslat 22, §-ában azt látom, hogy itt némi jogsérelem történik azokkal a végellátásban részesült volt közszolgálati alkalmazottakkal, akik az 1923. évi XXXV. t-c. alapján nyugdíjaztattak és akik számára reaktiválásuk bizonyos körülmények között biztosítva volt. Ügy látom, hogy ettől a kilátástól, illetve reménytől is megfosztja a törvényjavaslat őket, mert hiszen a változhatatlanba talán azért is nyugodtak meg annakidején, mert ez a. reményük még fennállott, most pedig ez a reményük is elesik, úgyhogy helyesebbnek tartottam volna, 1930. évi december hó 12-én

} pénteken. 41 ha a törvényjavaslat még legalább ideig-óráig, néhány esztendeig respektálta volna ezeknek a végellátásban részesült köztisztviselőknek törvényadta jogait. Ezeket a kifogásokat természetesen azért hozom fel, mert szeretném, ha az érdekelt miniszter urak abban a helyzetben volnának, hogy kifogásaimat figyelembe vegyék és a törvényjavaslaton megfelelő módosítást tennének. Ha azonban ez nehézségibe ütközik, tekintettel arra, hogy a törvényjavaslatnak egyéb részeivel teljesen egyetértek, azokat helyeseknek találom, a felhozott kifogások ellenére az érintett szakaszokat is el tudom fogadni. A törvényjavaslat 3. §-ának 1. bekezdéséhez és 12. §-ának 3. bekezdéséhez azonban mégis vagyok bátor módosító indítványt előterjeszteni. Az indítványokat a részletes tárgyalás során egészen röviden fogom megokolni és kérni fogom, méltóztassanak a módosító indítványokat elfogadni, mert azokat tisztán azok érdekében teszem, akikről ebben a törvényjavaslatban a kormány gondoskodni kíván. T. Felsőház! Amikor katonai javaslatot tárgyalunk és amikor különösen a legénységi állományról kívánunk gondoskodni, nem mulaszthatom el, hogy a katonák egyik-másik kategóriájának sérelmét újból ne hangoztassam, A nyugdíjas tiszteknek régi panaszuk az, hogy különböző kategóriákba vannak beosztva és a nyugdíj szempontjából különböző elbánáslban részesülnek. Ez a panasz nézetem szerint nem alaptalan és jogos. Azok, akik egyformán teljesítettek kötelességeket, azok, akik a legnehezebb időkben a harctereken egyformán áldozatkészek voltak és a legnagyobb áldozatra készen^ voltak, nézetem szerint elvárhatják a nemzettől, hogy nyugdíj szempontjából is egyforma elbánásban részesüljenek. Ez egyébként nemcsak katonai nyugdíjasokra áll, ugyanez a sérelmük polgári nyugdíjasoknak is, ahol szintén különböző listás tisztviselők és nygdíjasok vannak.^ Nagyon^ kérném a honvédelmi miniszter űr ő nagyméltóságát, legyen olyan kegyes ezt a kérdést megszívlelni. Bízom benne, hogy ő nagyméltósága teljesen átérzi azt, hogy itt valami nincs rendjén, hogy itt valami visszásság forog fenn, hogy itt sérelem van, seb van, amelyet gyógytíani kell és < azt hiszem, hogy ő nagyméltósága a gyógyítás módját és eszközeit alkalmilag meg fogja találni. Mert sohasem szabad elfelejteni, hogy azoknak, akik minden áldozatot meghoztak a hazáért, az, ha a^ haza pénzügyi helyzete miatt kicsiny nyugdíjakkal kellene megelégedniök, nem fájna annyira, mint fáj az, hogy nem egyenlő elbáná?iban részesülnek. Ezzel megtettem észrevételeimet az előttünk fekvő törvényjavaslatra és azzal kapcsolatosan. Szerintem nagyon szép elgondolású alkotásról van itt szó, olyan alkotásról, amely hivatva van hiányt és szükséget pótolni, mert az 1873 : II. te. mellett a legénységi állományról is gondoskodik, Éppen azért, mert főbb vonásaiban és a maga egészében ezzel a törvényjavaslattal egyetértek, azért, mert ez a törvényjavaslat megfelel az én szívem sugallatának is, megfelel annak szeretetnek, amellyel nagyok a katonasággal és egyáltalában a fegyveres erővel szemben mint a katonaságnak a tagja, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Éljenzés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani 1 JNem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a batározathozataL Felteszein a kérdést, méltóztatnak-e a 'honvédség, vámőrség,