Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-92

42 Az országgyűlés felsőházának 92. ülése 1930. évi december hó 12-én, pénteken. folyamőrség és csendőrség kötelékében szolgálatot teljesített legnységi állományú egyéneknek a köz- és magánszolgálatban alkalmazásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatát, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik ia részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét, s azután a- szokásos módon szakaszainak sorszámát felolvasni méltóztassék. Bezerédj István jegyző (olvassa az 1. és 2. §-ok sorszámát, a szakaszokat a Felsőház hozzászólás nélkül elfogadja. Olvassa a 3. § (1) bekezdését.). Elnök: A 3. § (1) bekezdéséhez Pinezich István ő méltósága a következő indítványt terjesztette elő: «Indítványozom, hogy a tisztelt Felsőház a törvényjavaslat 3. §-ának (1) bekezdésében »a törvény életbeléptetése után« kitétel elhagyásával fogadja el.» Ö méltóságát illeti a szó. Pinezich István: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Azt hiszem, hogy ez az indítvány a maga megokolását már önmagában bírja. A törvényjavaslat többek között csak azokat a katonai egyéneket akarja a törvényjavaslatban foglalt előnyökben részesítem, akik sérülés folytán a törvény életbeléptetése után válnak katonai szolgálatra alkalmatlanná. Azt hiszem, nem- lehet különbséget tenni, (hogy valaki tegnapelőtt vált vagy holnapután válik katonai szolgálatra alkalmatlanná katonai szolgálat közben szerzett sérülése következtében. Tisztelettel kérem tehát, méltóztassék az osztó igazság érdekében is ,a módosító indítványt elfogadni. Elnök: A honvédelmi miniszter úr ő excel lenciája kíván szólni. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Kérem az indítvány elvetését, mert visszamenő hatállyal törvényt alkotni úgy anyagi, mint jogi szempontból rendkívül veszélyes. Mi az emberi szempontokat, amelyekre az előttem szólott igen t. felsőházi tag úr rámutatott, teljesen átérezzük, vannak azonban magasabb szempontok, amelyeknek tekintetbevételét kérem az igen t. Felsőháztól. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. A 3. § (1) bekezdéséhez Pinezich István ő méltósága módosító indítványt nyújtott be, amely a Képviselőház által elfogadott szöveggel ellentétes. A módosítást tehát szembe fogom állítani a képviselőházi szöveggel. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a törvényjavaslat 3. §-ának (1) bekezdését a Képviselőház által elfogadott szövegben elfogadni, szemben Pinezich István ő méltósága által benyújtott módosító indítvánnyal? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a Képviselőház által elfogadott szövegben r tette magáévá, Pinezich ő méltósága módosító indítványát pedig elvetette. A szakasz többi része meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem' ki. Következik a 4. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 4. § sorszámát felolvasni. Bezerédj István jegyző (olvassa a i—11. §-ok sorszámát; a szakaszokat a Felsőház hozzászólás nélkül elfogadja. Olvassa a 12. § (3) bekezdését). Elnök: A 12. § (3) bekezdéséhez Pinezich István ő méltósága a következő indítványt terjesztette elő (olvassa): «A jelen törvény szerint fenntartott állásra kinevezett igazolvány osnak azt a szolgálati idejét, amely után végkielégítésben részesült, a nyugellátás^ szempontjából — az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennforgása esetében is — f csak akkor lehet beszámítani, ha az igazolványos a felvett végkielégítést a fenntartott állásra történt kinevezésétől számított 3 éven belül teljes összegében visszatéríti. Ezen visszafizetés egymás után következő 36 havi egyenlő részletben is történhetik». Az indítványozó úr ő méltóságát illeti a szó. Pinezich István: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Szerintem a törvényjavaslatnak ez a pontja igen súlyos feltételeket szab azokkal szemben, akiket bizonyos előnyökben akar részesíteni. En ebben úgyszólván szépséghibáját látom ennek a törvénynek és ha ez a szakasz így megkonstruálva megmarad, akkor, nézetem szerint, igen sokat ront a törvényjavaslatnak egyébként nagyon szép elgondolásán. A mai gazdasági viszonyoknak sem felel meg és majdnem úgy tetszik nekem, hogy, Jia ez a javaslat eredeti szövegében törvényerőre emelkednék, akkor tulajdonképpen úgy vagyunk a kérdéssel, hogy amit az egyik kézzel adunk, azt a másik kézzel megvonjuk, legalább is elérhetetlenné tesszük. Méltóztassék elgondolni, hogy egy 2—3000 pengő végkielégítésben részesült altisztnek, ha kisebb kezelői hivatalra aspirál, három hónap alatt kellene ezt a néhány ezer pengőt visszafizetnie. Szerintem ez a legtöbb esetben nem lesz lehetséges. Méltányos, helyes és igazságos volna tehát és semmi különösebb pénzügyi megterheléssel és nehézséggel nem járna, ha azoknak, .akiket bizonyos előnyökben részesítünk, lehetővé tesszük feltétlenül és minden körülmények között, hogy azokat az előnyöket el is érhessék. Ehhez szükséges volna, hogy hosszabb idő álljon rendelkezésre t az esetleg korábban már felvett végkielégítés visszafizetésére. Sőt nézetem szerint^ lehetővé kell tenni, hogy az a visszafizetés részletekben történjék, amely részletek levonása azután igen egyszerű volna a havi gázsiból. Azért vagyok bátor indítványozni, hogy a túlrövid kilencven napos terminus helyett méltóztassék módosító indítványomat elfogadni, amellyel azt célzóm, hogy három esztendő alatt és harminchat havi egyenlő részletekiben történhessék a korábban felvett végkielégítés visszafizetése. T. Felsőház! Ha előbbi módosító indítványom elvetését könnyen ^ vettem is tudomásul, mert meg tudok hajolni ő nagyméltósága érvei előtt, hogy visszaható erővel bizonyos fokig veszélyes a törvényt felruházni, ennél a szakasznál tisztelettel kell kérnem, hogy '&- hadsereg iránti szeretetből és szociális érzésből kifolyólag s azért, nehogy egyik kezünkkel agyonüssük azt, amit a másikkal teremtettünk, méltóztassék módosító indítványomat elfogadni. Talán ő nagyméltósága is abban a helyzetben van, hogy ehhez hozzájárulhat a hadsereg tagjai érdekében. Elnök: Kíván valaki a szakaszhoz hozzászólni 1 (Nem!) Ha senki sem kíván hozzászólni, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr ő nagy méltóságát illeti a szó. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Nagyiméltóságú Elnök tTr! Mélyen t. Felsőház! Legnagyobb sajnálatomra ezt a javaslatot sem tu-