Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-92

40 Az országgyűlés felsőházának 92. ülése 1930. évi december hó 12-én, pénteken. között olyanokat, amelyeket a megoldásnál igénybevehet. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot örömmel és készséggel, de mégis azzal a gondolattal fogadom el, hogy a magas kormány mielőbb fogja hozni néhai Vass József nagy miniszterének posthumus művét, a rokkant-törvényt. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a nemzeti értékek támogatását és fenntartását célozza és mikor e törvényjavaslat címében a nemzet szeretete által övezett honvédség^ nevét benne látom, nem tudok kitérni előle és szívem sugallatát követem, mikor fegyelmezett, kötelességet teljesítő, mintaszerű tisztjeiben és legénységében a magyar katonai és néperényeket egyesítő honvédségünkkel szemben a szerény elismerés szavainak kifejezést adjak. Es engedje meg a mélyen t. honvédelmi miniszter úr, hogy mint egy 65.000 lakosú, színtiszta magyar város felsőházi képviselője ennek az elismerésnek itt kifejezést adjak. (Helyeslés.) és engedje meg a honvédelmi miniszter úr éppen ezen indokokból, hogy iránta őszinte bizalmamnak és nagyrabecsülésemnek adjak kifejezést. (Helyeslés.) Egészen röviden, pár szóval meg kell emlékeznem arról, hogy a magas kormány volt kegyes ezt a nagy magyar törvényhatósági várost megtisztelni azzal, hogy éppen a honvédségi építkezésekkel r kapcsolatban jelentősebb összeg előirányzását, illetőleg folyósítását rendelte el. Méltóztassanak megengedni, hogy ebben a kérdésben felhívjam a nagyméltóságú honvédelmi miniszter úr^ figyelmét arra, hogy Hódmezővásárhely törvényhatósági város régi jó hírneve a magas fokon álló lótenyésztésében is kiemelkedik. Így én azt kérem a nagyméltóságú honvédelmi miniszter úrtól, hogy ott olyan építkezéseket méltóztassék majd foganatosíttatni, hogy egy lovasezred legyen elhelyezhető, ami által a hanyatló lótenyésztés újra fejlendülhetne és megtarthatná régi magas színvonalát. De befejezem, mélyen t. Felsőház! A honvédségi és fegyveres őrtestületi szolgálattal kapcsolatos törvényjavaslatnál való felszólalásomat méltóan csak ezekkel a szavakkal fejezhetem be: minden magyar, aki lehangoltsággal, depresszióval, a pesszimizmus elemeivel ítéli meg a helyzetet, emelje fel fejét és aki akar bizalommal és reménnyel nézni a jövőbe és bizalmat és jobb jövőbe vetett hitet és reményt akar felkelteni, az meg tudja látni és meg tudja mutatni e nemzetnek azokat az energiaforrásait, amelyek sorsunk jobbrafordulását segítik és biztosítják. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Pinezich István ő méltósága. Pinezich István: Nagyméltóságú Elnök Ur. t. Felsőház! Az előttem szóló igen t. felsőházi tag úr, barátom felszólalását a hadsereg és annak minden egyes^ tagja, a fegyveres erő minden egyes tagja iránti szeretet sugallta. Amikor felszólalok, engem hasonló érzelmek hatnak át. Az előttem szóló kijelentette, hogy örömmel kell fogadni minden javallatot, amely hivatva van kicsiny hadseregünket fejleszteni és hadseregünk tagjainak jólétét emelni, biztosítani. Készemről úgy vélem, hogy minden igaz magyar ember csak szeretetet érezhet fegyveres erőnk minden egyes tagja iránt. Ha fegyveres erőnk a ránk nehezedő bilincsek miatt nem lehet számszerint ^ a nemzeti erőtudat mindnyájunk kívánta mértékű kifejezője, helyesen mondotta vitéz Endrey barátom, hogy pesszimizmusra azért nincsen ok, mert a magyar katonai anyag, a magyar katonaság személyi értékei, testi és lelki berendezettsége van olyan, hogy a hadseregnek ezen minősége a számszerűséget is kiegyenlítheti. Mi a rajtunk esett sérelmeket, a nemzetünkön elkövetett

1 igazságtalanságot nem akarjuk támadó módon, támadó kísérletekkel helyreütni. Békés eszközökkel és békés úton-módon igyekszünk a világot a rajtunk ejtett sérelmek reparációjának megnyerni. De bármennyire is békések szándékaink és bármennyire békés útonmódon törekszünk az igazságot kivívni, bármennyire is meg vagyunk győződve, 'mélyen t. Felsőház, hogy az igazság r a mi oldalunkon vanj hogy az igazság jóvátételért kiált és bármennyire meg vagyunk győződve, hogy r ez az igazásg előbb-utóbb utat tör magának, támadó szándékok nélkül, a védelemhez mégis jogunk van, ezt tőlünk senki el nem vitathatja. Kifelé a védelem lehet csak jog, befelé azonban magunkkal szemben a haza védelméről való gondoskodás a legszentebb és legelsőbbrendű kötelesség. (Ügy van!) Igen t. Felsőház! Nem lehet nézeteltérés közöttünk abban, hogy bármely hadsereg annál súlyosabb és nehezebb feladatok elé kerülhet, .minél kisebb annak számbeli ereje. Sajnos, a mi kicsiny 'hadseregünkre szintén ez a helyzet áll. Fájdalmasan kell ezt megállapítanunk és ezen fájdalmas megállapítás mellé önként kívánkozik az a további megállapítás, hogy a kicsiny magyar hadsereg csak úgy keltheti fel és tarthatja fenn a nemzetben a biztonság állandó és szükséges érzetét, ha annak jósága feltétlenül megáll. Nincs kételkedni valónk abban, hogy a mi hadseregünkben, annak minden egyes tagjában a legalsó fokozattól a legmagasabb tisztségig élnek a katonai erények. Biztosan tudjuk, hogy katonaságunkban él a magyar vitézség és meg vagyunk győződve arról is, hogy a katonaság katonai erényei, a magyar vitézség érintetlen és változatlan fenntartásáról gondoskodik és afelett hiyatottan őrködik a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága. Mégis ezzel szemben a nemzetnek is megvannak a maga fokozott költelességei. A nemzetnek mindent meg kell tennie a hadseregért és egyáltalában a fegyveres erőért. A nemzetnek minden lehető áldozatot meg kell hoznia azért, hogy a kiválók között is .a legkiválóbbak, érezve a nemzet szeretetének melegét, érezve a gondoskodás simogató kezét, beálljanak a haza szolgálatába, beálljanak vetélkedve arra a szolgálatra, amely a legszebb hazafias erények kifejtésére nyújt alkalmat, de egyúttal tere a legnehezebb kötelességteljesítésnek is. Ha a nemzet áldozatkészen áll haderejével szemben, úgy százszázalékig biztosan meg lehet állapítani, hogy a hadsereg a legnagyobb feladatokra is kész és képes lesz, a legnagyobb és legnehezebb feladatokat is meg fogja oldani, mert abban a hadseregben, amelyet támogat a nemzet szeretete, a nemzet áldozatkészsége^ nem a számszerű fölény, hanem a szív és a lélek ereje fog döntő szerepre emelkedni. Ilyennek tudjuk a mi hadseregünket és éppen azért a^ magam részéről a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot csak örömmel tudom üdvözölni. Örömmel üdvözlöm, mert ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, bizonyítéka lesz annak a szeretetnek, amelyet a nemzet hadseregével szemben táplál, és örömmel üdvözlöm azért, mert ebben a törvényjavaslatban a hadseregről való gondoskodás egyik pillérét látom és felismerem ennek a