Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-92

36 Az országgyűlés felsőházának 92. ülése 1930. évi december hó 12-én, pénteken. Ami pedig azt a kívánságát illeti Hadik ő excelleneiájának, hogy a mezőgazdasági ter­melés kérdését a költségvetési tárgyalásoknál első helyre helyezzük, és kövessük a külföld példáját, ahol áldozatokkal is előbbreviszik a mezőgazdasági termelés ügyét s a többtermelés kérdését, e tekintetben mi a külföldtől nem va­gyunk elmaradva, sem a vízszabályozás, sem •a többtermelés körül, hanem inkább az a hely­zet, hogy a külföld veszi át es étről-esetre mind­azokat a módozatokat, amelyeket mi alkalma­zunk. (Gróf Hadik János: A külföld megcsi­nálja, mi azonban nem!) Mi úgyszólván min­den kérdésben megelőzzük a külföldet és sem­miféle tekintetben mem érhet bennünket szem­rehányás, hogy mi ezen a téren nem tettük meg a kötelességünket. Természetes dolog, hogy mindig a pénzügyi lehetőségek azok, amelyek kegyetlenül határt szabnak. Ha a pénzügyi le­hetőségek nem engedik meg azt, hogy vala­mely tervet véghezvigyünk, mintahogy éppen most volt szó az erdészeti és fásítási kérdések­ről, mondom, ha a pénzügyi lehetőségek aka­dályt képeznek, hiába minden fenomenálisan gyönyörű terv, mert az végrehajthatlan és pa­piroson marad. Addig a határig és addig a mértékig azonban, ameddig a pénzügyi lehető­ségek megengedik, mii kötelességünknek ismer­jük és azt minden időkben teljesítjük is. Mélyen t. Felsőház! ^Malatinszky ő méltó­sága a Zala szabályozásának kérdését tette szóvá és kifogásolta azt, hogy ott a Kis-Balaton és a Zala különösen nagy területeket öntött el a legutóbbi árvizek alkalmával, és így kárba­veszett az az áldozat, amelyet ők a szabályo­zás terén hoztak. Az a munkálat még nincs be­fejezve, a töltések még nincsenek íbekötve. Amikor azonban a munkálatok befejezést nyer­nek és a töltések be lesznek kötve, azok .a káro­sodások, amelyekre itt most^ a felsőházi tag úr rámutatott, meg fognak szűnni, mert azoknak az áradásoknak, amelyek^most voltak, vízszint­jét jóval fölözi az a töltésmagasság, amely ott biztosítva van. Ennél sokkal nagyobb árvizek .sem fognak tehát kárt okozni és nem fogják elönteni, elárasztani az ártéri területet. Ami azt a kérdést illeti, hogy a Lesence sorrendben az utolsó helyre van téve, vagy nem az elsődlegesen végrehajtandó munkálatok közé van sorolva, ez semmit sem jelent a sorrend tekintetében, aminthogy az sem jelent semmit, ha valamely vízfolyásba törvényjavaslat .mel­lékletét képező felsorolásban nincs megnevezve. Ez semmiféle akadályát nem képezi .annak, hogy ha valahol valamilyen vízfolyás szabályozásá­nak szükségessége felmerül és annak közérdekű jellege meglesz állapítva, azt meg ne csináljuk, s ha itt nincs is felsorolva, akkor is jogában áll a miniszternek a munkálatok kivitele tekin­tetében segíteni és támogatni az érdekeltséget. Ami pedig Malatinszky ő méltóságának ugyancsak a Zala szabályozásával kapcsolato-, san a berendezési munkálatokra vonatkozó megjegyzéseit illeti, hogy ott tudniillik hat szi­vattyú van, mégjscsak kénytelen vagyok, mint­ahogy voltam bátor azt egy lassú közbeszólás alakjában jelezni, rámutatni arra, hogy egy autonóm társulatról van szó, amely a maga ha­táskörében rendezkedik be. Kéri a vízimunká­latok végrehajtására az engedélyt, megállapítja a szabályozási költséget, megállapítja az ösz­szegeket, amelyeket Ő a maga autonóm ha­táskörében maga vállal, berendezkedik a szi­vattyútelepekkel aszerint, .ahogy ott a műszaki előfeltételek megvannak, tehát semmiféle felső presszió vagy beavatkozás nem érvényesül. Nem érvényesül mondom, mert maga az érdekeltség, maga az érdekelt gazdatársadalom, maga az ár­téri érdekeltség dönt mindazokban a kérdések­ben, amelyeket a maga önkormányzati hatás­körében állapít meg. Az állami beavatkozás itt rendszerint csak előnyére van a társulatnak, mert rendszerint ez az államnak pénzébe kerül, mintahogy messzemenő állami támogatást és több százezer pengőt adtunk a Kis-Balaton le­csapolásánál is. A Kis-Balaton vízrendezőtár­sulat egymillió pengőn felül .menő kölcsönt és államsegélyt kapott, ú^vhogy a legmesszebb­menő támogatást élvezi. Ott, ahol az állam be­avatkozik; ez sohasem káros va^v hátrányos, hanem csak előnyös a társulatnak, ha az állam valamely kérdésben kívánalmakat fejez ki, ak­kor ennek ellenértéke, államsegély vagy állam­kölcsön formájában jut rendszerint a társu­latnak. Ami a 6. §-nál felmerült kifogását illeti Ma­latinszky ő méltóságának, hogy a kultúrmér­nöki hivatalt messzemenő hatáskörrel ruházzák fel, amennyiben a 4 pengős holdankénti terhet csak birtokon kívül lehet fellebbezni, erre a ki­fogására nézve válaszom az, hogy a felsőházi tag úr talán nem olvasta el a 6. ^> előtt való be­kezdést, amely úgy szól, hogy a kultúrmérnöki hivatal által a fenntartási munkálatok költsé­geire vonatkozólag készített kivetés ellen a vár­megye alispánjához, törvényhatósági városok­ban a polgármesterhez lehet felszólalni. Itt te­hát nem ruházzuk fel a kultúrmérnöki hivatalt bármilyen hatáskörrel; a r hivatal csak egy szá­mítási műveletet hajt végre; a kivetés ellen azonban az illetékes hatóság előtt fellebbezés­sel lehet élni. Csak azért kívántuk a négypen­gős határt megállapítani, hogy a folytonos és örökös fellebbezgetésekkel el ne húzhassák a munkálatok végrehajtását ott, ahol a .munkála­tok közérdekű jellege meg van állapítva és csak egyes, esetleg kicsiny^ folyton okvetetlenkedő kisebbség, amely ellentáll. Ilyen kisebbség .min­dig, minden ügyben szokott lenni, és ha nem szabunk ennek határt, akkor hosszú évekig el tudnák nyújtani indokolatlan fellebbezgetések­kel olyan kérdések^megoldását, amelyeknek köz­érdekű vojta megállapítást nyert. En nem ag­gódom amiatt, mélyen t. Felsőház, hogy itt az érdekeltséget bármilyen károsodás érné, mert a 'hatóság a megfelelő helyi ismeretek birtoká­ban, megfelelő mérlegelés alapján dönt. Ami már most a 11. §-ra vonatkozik, amire Malatinszky ő méltósága szintén rámutatott, erre már voltam íbátor a Hadik ő ezcellenciáj a felszólalásával kapcsolatosan megadni a vá­laszt. Nem arról van tehát szó, — ismétlem — hogy a végletekig akarjuk elnyújtani a törvény életbeléptetését. Igen komoly szándéka a kor­mánynak, annál komolyabb szándékom nekem, aki tulajdonképpen képviselem itt ezt a tör­vényjavaslatot és aki elsősorban vagyok hi­vatva a törvényt végrehajtani, az, hogy mihelyt ennek a pénzügyi és gazdasági lehetősége meg­van, a törvényt életbe fogjuk léptetni. Abban a reményben, hogy a törvénynek a' törvényerőre emelése kapcsán nagyban előmoz­dítjuk azokat az érdekeket, amelyeket a vita során is méltóztattak hangsúlyozni, kérem a t. Felsőházat, nogy méltóztassék az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban, a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozás 'befejeztetvén, követ­kezik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e az állami szabályozás alá nem eső vízfolyások kártételeinek elhárítását célzó munkálatok állami támogatásáról szóló tör­vényjavaslatot általánosságban a részletes tár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom