Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-92

Az országgyűlés felsőházának 92. ülése sítani. magunknak arra, liogy ezektől a márka használatát megvonhassuk. Mert az olyan ember nem kereskedő, — és nem hiszem, hogy Székács ő méltósága az ilyeneket védeni akarná — aki a magyar kereskedelmet, a magyar árut a külföldi piacokon diszkreditálja és rontja a hitelét a magyar árunak és a magyar kereskedelemnek. Ezekre a kereskedőkre egyáltalában nincs szükség; becsületes, szolid kereskedőkre van szükség és ezeket a becsületes, szolid kereskedőket akarjuk megvédeni ezzel a törvénynyel is. A márkázás célja tehát az is, hogy ezeknek a becsületes^ szolid kereskedőknek a munkáját megkönnyítsük.

r (Helyeslés.) Ez a közérdek is, ez az állam érdeke is és nagyon botor gondolkozás volna az, ha mi azt akarnók, hogy kevesebb kereskedő legyen, mint ma van. Dehogy akarjuk. Mi azt akarjuk, hogy sok kereskedő legyen, sok, becsületes, tisztességes kereskedő, (Elénk helyeslés.) sok olyan becsületes és tisztességes kereskedő, aki a mezőgazdasági terményeket gyorsan juttatja piacra és nem diszkreditálja a magyar árut és a magyar kereskedelmet, mint ahogy a múltban, sajnos, megtörtént, amikor a konjunktúra idején nem hivatásos kereskedők, akik nem is értettek szakmájukhoz és egy-két üzleten akarták megkeresni a maguk busás hasznát, beleavatkoztak a kereskedelembe, és csináltak olyan üzleteket, amelyekkel a legmesszebbmenőleg lerontották a külföldön a magyar áru és a magyar kereskedelem^ tekintélyét, és ezzel a legmesszebbmenő mértékig ártalmára voltak a magyar kereskedelemnek és a magyar termelésnek is. Az ilyeneket védeni senkinek sem lehet érdeke és az ilyeneket nem is akarjuk védeni. A becsületes kereskedőt r akarjuk a legmesszebbmenő támogatásban részesíteni, a becsületes kereskedő munkáját akarjuk megkönnyíteni, ímert hiszen általános nemzetgazdasági érdek az, hogy a kereskedelem, az ő munkájában ne zavartassák. Székács ő méltóságának az a megjegyzése is volt, hogy nincs szükség arra, hogy kerettörvényben biztosítsunk jogot a kormánynak arra, hogy a márkázás tekintetében, felhatalmazás alapján rendelkezzék, mert hiszen az egyes áruk márkázása nem olyan sürgős kérdés, amely ne tenné lehetővé, hogy magára a törvényhozásra bizassék a kérdés. En éppen a kereskedelem érdekében nem tartom ezt lehetőnek, mert hiszen a kereskedelem érdekei nem tűrnek halasztást. A kereskedelmi életben előfordulnak válozások: a külföld ízlése, a piac ízlése., megváltozik, úgyhogy esetleg maróig holnapra kell a márkázás feltételeit megváltoztatni. Ezért van szükség a kerettörvényi felhatalmazásra, hogy ebben a tekintetben a gyors és sürgős intézkedések megtehetők legyenek. Vargha Kálmán ő méltósága igen érdekes és szakszerű, figyelemreméltó beszédében foglalkozott a búzakérdéssel és felveti azt a kérdést, versenyezhetünk-e mi a Manitoba-búzával, vessünk-e^ hát tavaszbúzát. Tudlevő, hogy a Manitoba-búza tavaszi búza, nekünk pedig őiszi búzánk van, ősszel szoktunk búzát vetni. Hogy mi vessünk-e tavaszbúzát ava^v nem, ezt a kérdést maga az élet veti fel, amely leghatalmasabb szabályozója önönmagának. Miért van Amerikában, Kanadában tavaszbúza? Mert ott nem lehet mást vetni. Miért van az Alföldön őszi búza? Mert a klimatikus és a talajviszonyoknak ez felel meg jobban. Maga az élet szabályozza ezeket a kérdéseket. Miért mondja azt az alföldi gazda, hogy: tavaszbúza, ravasz búza? Azért, mert nálunk, ahogy 1930. évi december hó 12-én, pénteken. 29 ő méltósága rá is mutatott, alig van átmenet, a tavasz után azonnal beáll a meleg idő, s így a tavaszi búza nem képes úgy kifejlődni, .mint kellene. A miénk nem az a klíma, nem az az éghajlat, amely az ő tenyészfeltételeinek megfelelne. Míg ellenben jól tudjuk, hogy a Felvidéken, a hűvösebb, a magasabban fekvő vidéken a tavaszi búza az, amely legjobban sikerül. Ezeket a kérdéseket tehát, mondom, mindig a gazdasági élet önönmaga szabályozza, emberi beavatkozással tehát csak keveset lehet itt változtatni gazokon a feltételeken, amelyek valamely termény termelésének feltételeit megszabják. Teljesen igaza van Vargha Kálmán ő méltóságának, amikor azt mondja, hogy a búza sikértartalma nemcsak a minőségtől, hanem az időjárástól is függ. Jól láttuk ezt a folyó esztendőben is, amikor a törökszentmiklósi búza, amely azelőtt a legkiválóbb volt, nem ütötte meg azt a mértéket, mint például az orosházai búza. De nem olyan rossz a búzánk, mint ahogy azt, sajnos, általában folyton pertraktáljuk, mint ahogy arról folyton beszélünk. Nem áll, hogy a magyar búza vesztett sikértartalmából. Ez hamis beállítás és hogy ez a hamis és káros beállítás milyen katasztrófát jelent a magyar termelésre, azzal éppen a közelmúltban állapíthattuk egy tárgyalás alkalmával, ahol illetékes tényezők a következő kijelentést tették: «Önök ne vitassák, hogy az Önök búzája nem romlott, hiszen önönmaguk törvényhozásukban folyton azon vitatkoznak, mennyire romlott a magyar búza.» Nagyon káros ez a beállítás közgazdasági szempontból és^ nagyon ártalmára van a imagyar mezőgazdaságnak, a magyar termelésnek. Való, hogy kiszámíthatatlan kárt okoz az, ha magunk hangoztatjuk állandóan azt, hogy romlott a .magyar búza minősége. A magyar búza nem romlott. Az eset csak az, hogy a rekkenő hőségben kényszerérések voltak egyes vidékeken és így aratás és cséplés után a búza .nem ütötte meg azt a sikérértéket, amelyet megüt írendes beérés esetén. A siker azonban a learatás után tovább ért albban a búzában és ma már a Gabona- és Lisztkísérleti Állomáson eszközölt tudományos vizsgálatok alkalmával megállapítást nyert, hogy a búzában az aratás után elmaradt éS. a még szunnyadó, a hőség miatt ki nem fejlődhetett siker megérett s ennélfogva ma már ugyanaz a benső sikérértéke van a .magyar búzának, mint a múltban volt. Nem áll tehát az, hogy a búza sikérmin ős égéből veszített volna. Felveti azután a kérdést Vargha Kálmán ő méltósága: mi tehát a teendő és^ azt mondja, hogy meg kell szervezni a termelést. Ezen a téren a munka folyik. A gabona-kataszter már fel, van állítva. A Gabona- és Lisztkísérleti Állomást éppen azért állítottuk fel, hogy tudományos vizsgálatok alapján megállapítsa .minden búzafajtának benső értékét, sikértartalmát és mindazokat a feltételeket, amelynek ismerete szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, mely vidékeken mely búzaféleségeket termeljük. Ez a gabona-kataszter fel van állítva, de az egyes gazdaságok, különösen a nagybirtokosok érdeke az most -már, hogy ehhez alkalmazkodjanak is. A nagybirtokon ehhez a szakértelem és egyéb

1 is megvan, ott tehát nincs szükség arra, hogy adjon a kormány utasítást arra, hogy ezt vagy amazt a gabonaféleséget kell termelni, hiszen hiába is tenné ezt a kormány, mert a gazdaságok csak azt termelnék, ami a helyi ismeretekből kifolyólag az ő gazdasági viszonyainak legjobban megfelel. A 5*