Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-92

26 Az országgyűlés felsőházának 92. ülése 1930. évi december hó 12-én, pénteken. lékszám 40-en alul van, akkor ezzel a búzával külföldön egészen jól lehet prosperálni. Utoljára hagytam a legfontosabb noirmatívumot és ez az, hogy a külföld azt keresi a magyar búzában, hogy mennyi vizet vesz fel a lisztje. Ez különösen a pékeket érdekli. Mert 100 kilogramm liszt felvehet tésztakészítéskor 40—70 kilogramm vizet. Az pedig nem közömíbö>s dolog, hogy 40-et vesz-e fel, vagy 70-et, mert a sütési próbáknál csak 13%-ot vészit súlyából a sütemény, amikor a kemencéből kiemelem, tehát nem közömbös a pék előtt, hogy a liszttel együtt mennyi vizet ad el. Minél nagyobb a búzalisztnek vízfelvevő képessége, annál jobb, annál értékesebb az és annál többet fizetnek érte. Ezekkel a feladatokkal meg kell nekünk barátkoznunk. Ha mi azt akarjuk, hogy búzatermesztésünkkel a világkonkurrenciában lényegesen le ne maradjunk^ okvetlenül szükséges a márkázás, mert a márkázás egész búzatermesztésünket olyan irányiba fogja vezetni, hogy az előbb r említett normatívumokat könynyen elérjük és akkor nemcsak belfogyasztásra tudjuk búzánkat jól 'használni, hanem a külföldiek, mint vásárlók jó vevők is lesznek és búzánkért a világparitáson felül fognak fizetni. Ezeketa normatívumokat azonban az én szerény véleményem szerint nem lehet egyoldalúlag megállapítani. Nem elegendő az, hogy mi magyarok határozzuk meg a búzánk normatíyumát. En azt hiszem, hogyha a pékek, a molnárok és a gazdák összejönnek és harmonikusan megállapítják a búza normáit, de meghívják az értekezletre a külföldieket, a vásárlókat is, ha eljönnek ide az osztrákok, a németek és a csehszlovákok és azokkal együttesen megállapítjuk a normatívumokat, akkor sokkal többre fogunk^ menni. Példa is f van erre. Megállapítottuk például annakidején a cukorrépamag bécsi normáját és azt egész Közép-Európában elfogadták. A cukorgyárosok legjobban tudják, hogy a cukorrépamag értéke bécsi norma szerint van elbírálva. Amelyik répamag azt a normát el nem éri, azt a gyáros nem veszi meg. Tehát a vevőknek, a [molnároknak, a gazdáknak és a pékeknek egy közös bizottsága van szerény véleményem szerint hivatva arra, hogy ezeket a normákat komolyan megállapítsa. Mélyen tisztelt Felsőház! Ha mi márkázni fogunk, akkor az a remény állhat elő, hogy lesz aunyi íbúzánk, amit a külföld tőlünk igényel. Mert miről van szó? Ki kell keresni 3-^-4—5 millió métermázsa búzát és ezt a márkázással ki fogjuk tudni válogatni, ezt prezentáljuk a külföldnek, renoménk növekedni fog, egyforma minőségű búzát fogunk szállítani becsületesen és akkor remélhetjük, hogy a világparitásos árakat el fogjuk érni, sőt meg is fölözzük. Nekem a gyakorlatból van tapasztalatom. Felhozhatom, hogy például a csabai malomi már régen válogatja a búzát, lisztjére megmondja, hogy mit ér, mennyi a vízfelfogó képessége és 25—26 pengőket kap egy métermázsa búzáért ma is. Ez tehát egy egészen világos példája annak, hogyha mi a búzánkat minősítjük, akkor a jobb értékesítést is el fogjuk érni. Ez a kérdés különben nem talál bennünket készületlenül, meg tudjuk csinálni a márkázást, mert a földmívelésügyi miniszter úr Ő excellenciájának előrelátó gondossága már két évvel ezelőtt felállította Budán a liszt- és gabonaminősítő intézetet, úgyhogy mi ott már minősíteni tudunk, csak még szerényebb keretek között, bár kitűnő ve^té.« alatt. Azt hallom, hogy csak a budai állomás fog minősíteni. Ne legyek rossz jós, de én azt hiszem, hogy 4—5 millió métermázsa búza minősítéséhez egv állomás kevés lesz. Eleinte talán elég, de később eat a munkát okvetlenül decentralizálni szükséges. Mély tisztelettel javasolni bátorkodom, hogy legalább is azokon a helyeken, ahol mezőgazdasági kamarák vannak, okvetlenül márkázási hivatalokat kell felállítani. Nem kell félni attól, hogy ez költséges lesz, mert a márkázások bizonyos díjazással fognak járni, éppúgy, mint a lóherevizsgálatok, úgyhogy a befolyó díjazásokból ezeknek az alkalmazottaknak a bérei egészen bőségesen ki fognak telni. (fjgy van! Jjgy van!) Mélyen tisztelt Felsőház! így áll ma a búzakérdés. Én optimista vagyok ebben a kérdésben és hiszem, hogy a márkázás után a magyar búza el fogja érni tekintélyét és renoméját, mint ahogyan azt elérte a múltban, azt a jövőben is biztosítani fogja magának. Én tehát a magara, részéről a legmelegebben üdvözlöm a földmívelésügyi kormánynak és a kereskedelemügyi kormánynak elénk hozott javaslatát, mert ha az jól lesz végrehajtva, megvan az a remény, meg lehet mindenkinek az a reménye, tisztelt uraim, hogy Közép-Európában a búzacsatát meg fog-juk nyerni. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Székács Antal ő méltósága. Székács Antal: Nagyméltóságú Elnök ÍJr! Mélyen tisztelt Felsőház! A most elhangzott rendkívül érdekes, szakszerű felszólalás után legyen szabad a kérdést kereskedelmi szempontból egy kissé megvilágítanom. (Halljuk! Halljuk!) A napirenden lévő törvényjavaslat indokolása igen helyesen fejti ki, hogy a törvényjavaslatban előírt márkázási intézmény igen közelről érinti és befolyásolja mezőgazdasági termelésünknek minőségi fejlesztését, kereskedelmi és pénzügyi mérlegünknek megjavítását, kivitelünknek emelését és kiviteli kereskedelmünknek fejlesztését. Más szóval a törvényi avaslat

r intenciója rendkívül üdvös és a magam részéről is a legnagyobb mértékben helyeslem annak intencióját, r amint velem együtt azt hiszem az egész ország örömmel üdvözli a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciájának minden olyan intézkedését, amelylyel a mezőgazdasági termelésnek megjavítását célozza és ezzel az egész ország gazdasági alapjainak megjavítására is törekszik. A legnagyobb sajnálatomra azonban a törvényjavaslatot mégsem fogadhatom el. Leszek bátor röviden megindokolni, hogy miért nem. Kerettörvények alkotása alkotmányos szempontból mindenkor aggályos, amit nálam sokkal hivatottabbak e magas Házban is már többször kifejtettek. Kerettörvények alkotásának csak azokban a rendkívül fontos, kivételes esetekben van helye, amikor sürgősen szükségessé válik, hogy a kormányt felhatalmazzuk arra, hogy nagyfontosságú sürgős esetekben, a parlament intézkedése nélkül is rendelkezhessék. A kérdés tehát az, vájjon egy cikk márkázásának elrendelése válhatik-e olyan r imminensen sürgőssé, hogy ne volna lehetséges minden egyes esetben az országgyűlést megkérdezni, a kérdést alaposan megtárgyalni és előkészíteni. En, igen t. Felsőház, ezt a^ leghatározottabban tagadom. Ha van kormányintézkedés, amely lehetővé teszi a/st, hogy alapos, gondos előkészítés után a parlament t megkérdezésével és a kellő időben a kormány intézkedhessek, úgy egy-egy cikk