Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-92

Az országgyűlés felsőházának 92. ülése márkázásának elrendelése mindenesetre ebbe a kategóriába tartozik. A márkázás nem válhatik olyan sürgőssé, hogy azt alaposan előkészíteni, alaposan megtárgyalni, a törvényhozást minden egyes esetben megkérdezni ne lehetne. Ez a törvényjavaslat, bármilyen üdvös legyen annak intenciója, emlékeztet engem arra a kritikára, amelyet Nagy Frigyes mondott II. József császárról, akiről azt tartotta, hogy igen kiváló uralkodó, csak egy hibája van, hogy a második lépést mindig az első előtt teszi meg. Ilyen elhibázott második lépés egy árucikk egy termék márkázásának elrendelése, * ha előzetesen nem történik meg az első lépés, ' amely csak abból állhat, hogy kellő mennyiségű márkázásra alkalmas termékeket kell előállítani olyan minőségben, amint azt a világpiac megköveteli, mert ha ez nem történik meg, ha a márkázás elrendeltetik, mielőtt kellő mennyiségűén rendelkezésre állana márkázásra alkalmas, egységes minőségű áru, akkor ennek az^ a következménye, hogy a nagyobb mennyiségű, márkázásra nem alkalmas árunak elhelyezését a világpiacon megnehezítik és árát lecsökkentik. A magyar mezőgazdaságnak és a kiviteli kereskedelemnek rendkívül^ fontos érdeke az, hogy Magyarország a ^világpiacon egységes minőségű, a külföldi piacok igényeinek megfelelő kitűnő minőségű áruval jelenjék meg; de ahhoz, hogy az megtörténhessék, nem a márkázás az első lépés, hanem ilyen egységes minőségű, a külföldi piacok igényeinek megfelelő áruknak a termelése. En nem osztozom az indokolásnak abban a kissé optimisztikus megállapításában, hogy Magyarország a legtöbb mezőgazdasági terményben és termékben már is a külföldi termelést meghaladó minőségű elsőrangú áruval jelent meg a világpiacon. A tény az, hop-y minden mezőgazdasági terményben van kitűnő minőségű megfelelő árunk is, de ez csak kisebb része a termelésnek, míg a külföldi piacokon nagyobb mennyiségekben, sajnos, még mindig másod- és harmadrendű áruval jelenünk meg. Azt hiszem, sokkal helyesebb ennek az igazságnak szemébe nézni, mert az ilyen optimisztikus megállapítás, mint amilyent az indokolás tartalmaz, nem lehet nevelő hatású, már pedig úgy vélem, nekünk elsőrangú érdekünk az, hogy a minőségi termelést fejlesszük, hogy pedagógiailag hassunk a termelésre, és minél nehezebbé válik .a mezőgazdaság helyzete, minél súlyosabb, minél megoldhatatlanabb problémának látszik a búzatermelés jövedelmezősége, annál inkább kell nagy súlyt fektetnünk arra, hogy egyéb termékeinket is olyan kitűnő minőségben állítsuk elő, hogy a világpiacon megállják a helyüket. így például gyümölcsből, főzelékekből, baromfiból, tojásból és más hasonló cikkekből is még mindig állítunk elő elegendő megfelelő minőségű árut, hogy a márkázással ezen a téren a kezdeményező lépést megtehessük. Legyen szabad ezt az állításomat egy példával alátámasztanom. A tojásmárkázás a magyar tojásexportra nézve a tojás mai dégénérait állapotánál fogva csakis hátrányos, sőt mondhatnám katasztrofális lenne, amint azt a román példa is igazolja. A magyar tojás nagysága erősen divergál, egységes súlyú tojásanyag nincs. A svájci és a német kiskereskedő, aki a fogyasztót közvetlenül kiszolgálja, a magyar tojásból kiválogatja a nagyobb példányokat, azokat belekeveri a hollandi és az FELSŐHÁZI NAPLÓ. VI. 1930. évi december hó 12-én, pénteken. 27 olasz tojások közé és azt mint más provenienciájut adja el. Ha a tojás márkázását ma elrendelnék, akkor ez lehetetlenné válnék, a mi tojásunk ára a külföldön feltétlenül csökkenne és lehetséges, hogy tojásexportunk egészen megszűnnek. A tojásexportőröknek egyhangú véleménye szerint a tojás márkázása a imái időpontban katasztrofális lenne és egyszerűen megszüntetné exportunkat. A tojásexportőröknek nézete szerint tehát a márkázást nem az árunál kell elkezdeni, hanem a termelésnél, vagyis tyúkállományunkat kell feljavítani és csak ha kellő, a külföld által megkívánt egyenletes minőségből elegendő áru felett fogunk rendelkezni, csak akkor lehet a tojás márkázásáról szó. Ezt csak példaképpen hoztam fel arra nézve, hogy ezekben a kérdésekben óvatosan kell eljárni. Ezért mondottam, hogy az a széleskörű felhatalmazás, amelyet ez a kerettörvény magában foglal, nem indokolt, inert egy cikk márkázásának elrendelése nem válhatik olyan imminensen sürgőssé, hogy azt minden egyes esetben megtárgyalni nem lehetne, hogy ne hozhatnánk minden egyes esetben törvényhozási intézkedést, úgy, amint ez az 1925 : X. teikkben a tejtermékek márkázására nézve meg is történt. A törvényjavaslatnak egy másik fogyatékossága az, hogy nem mondja meg világosan, vájjon a márkázási lehetőség kiterjed-e a feldolgozott mezőgazdasági termékekre, mint például szalámira, tésztaneműekre, konzervekre stb.

% amely cikkekre nézve, azt hiszem, a márkázás sem a termelés, serai az ipar, isem a fogyasztás és az ország gazdasági érdekében nem szükséges és nem kívánatos. Azért azt hiszem, hogy legalább ebben a tekintetben a végrehajtási utasításiban világosságot lehetne teremteni. Nem helyeselhetem azt sem, hogy a márkázásért az állam illetéket kíván szedni. Bár az illeték egészen csekély és lényegtelen, mégis bizonyos ellentétben áll az államnak azzal a kötelességével és feladatával, hogy az exportot fejlessze és különösen a jobb minőségű áruk kivitelét elősegítse. De nem fogadhatom el ezt a törvényjavaslatot egy más igen fontos elvi okból sem. A törvényjavaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogyha a miniszter úr ő excellenciája egy cikknek márkázását ennek a törvénynek alapján el fogja rendelni, akkor nem minden márkázásra alkalmas áru, amely minőségénél fogva megfelel azoknak az igényeknek, amelyeket a márkázás előír, fog állami ellenőrzőjeggyel elláttatni, hanem csakis azok a cégek fogják ezt a márkázási intézményt igénybe venni, amelyek a miniszter úrtól engedélyt fognak kapni. Ez annyit jelent, hogy nem az árut kívánják márkázni, hanem a forgalombahozói Az ország közgazdaságának, a mezőgazdaságnak és a kereskedelemnek egyaránt az az érdeke, hogy minci több kereskedő foglalkozzék kivitellel és hogy minden olyan áru. amely minőségileg márkázásra alkalmas, az állami ellenőrzőjegyet meg is kaphassa. Semmi esetre sem járulok hozzá ahhoz, hogy a márkázási törvényben újabb kiváltságokat akarunk teremteni, újabb privilégiumokat és nemzeti ajándékokat kívánunk osztogatni. Az országnak nem az az érdeke, hogy a mi súlyos gazdasági válságunkban még jobban megnehezítsük a megélhetést és a kereseti lehetőségeket; az ország érdeke nem azt kívánja meg, hogy miután már Európaszerte elismert kiváló prabonakereskedelmünket meggyengítettük, most egyéb terménykereskedelmünket is lesorvasszuk. 5