Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-92

Az országgyűlés felsőházának 92. ülése ennek következtében a búza magjának kiképződéséhez, tökéletes kiépítéséhez elegendő víz és elegendő nitrogén nem fog rendelkezésre állni. Most nagyon érdekes dolgot fogok elmondani. {Halljuk! Halljuk!) Azt akarom elmondani, hogy az érés dolgában van a Manitoba búzának némi kis jelentősége. Ha korán jön be a hőség, vagyis ha a növény habitusa — így fejezem ki magamat — gyenge, ha a szalmája vékony, levélzete kicsiny, kalásza rövid és a kalászban a szem is kicsiny, akkor önként értetődik, hogy az ozmózis nyomásnak nem kell nagy munkát végeznie, hogy a megmaradt vizet felszállítsa a szemig és valószínű, hogy a gyenge habitusú növény mostoha körülmények között is megkapja a vizet és a nitrogént, amely a maga tökéletes kifejlődéséhez okvetlenül szükséges. De hol van megírva, hogy mikor jön^ az a hőség*? Egészen bizonyos tehát az az állításunk, hogy csakis az időjárástól függ a sikértartalom és annak értéke. Egészen bizonyos, mert ha különböző fajták termesztetnek és mostoha körülmények közé kerülnek, a legjobb fajták is nagyon rossz eredményeket produkálnak, de ha jó körülmények közé kerül a nemesített búza és meg nem szorítja a rekkenő nagy hőség, az is olyan jó sikert fog biztosítani, mint a Manitoba búza. Ehhez őszintén szólva, bizonyos szerencse is szükséges. A gazda nagyon jól tudja, hogyha az időjárás nagyon szeszélyes, ha a rekkenő hőség korán beáll, ez elrontja a búzát, viszont, ha a rekkenő hőség akkor áll be, amikor már sárga érésben van a búza és a teljes érést nem^ haladta túl, akkor az a verőfényes napsugár a búzánkat nem rontja el, hanem megacélozza. Erre vagyunk mi alföldi gazdák büszkék, a mi búzánk acélosságára és jóságára, mert ha az a nagy hőség megfelelő ^stádiumban találja a búzát, akkor a minőségét javítja. így állván ez <a kérdés, mi ia teendő'? Szerény véleményem szeriint Magyarország búzatermesztését meg kell /szervezni. Búzatermesztésünk megszervezése pedig csak úgy lehetséges, na meg tudjuk mondani, ihogy hol milyen búzánk van, mert én azt állítom ma is és gyakorlatból is tudom, hogy^ nekünk van sok millió métermázsa olyan búzánk,^ amelyet a külföld nagyon szívesen megvásárolna^ és^ az ő rossz búzáját a miénkkel meg is tudná javítani, de nem tudjuk, hogy hol és mennyi búza áll rendelkezésre, mert a malmok eddig válogatás nélkül vásároltak búzát. Tehát, mint korábbi beszédemben is mondottam, akkor fogunk teljes célt elérni búzatermesztésünkben, ha úgy, mint a németek is most már reá tértek, mint ahogy Amerika már három éve csinálja, mi is rá fogunk térni a márkázásra. A márkázásnak az lesz a legnagyobb előnye, 'hogy a világkereskedelembe jobban bekapcsolódhatunk, mert hiszen nekünk most iázzál kell megküzdenünk, mert már nem vagyunk az osztrák-magyar monarchiának alkotó részei, hiszen kereskedelmi téren a monarchia semmiféle gondot nem adott, a búza elhelyezése is könnyű volt abban az időben. Meg kell küzdenünk az egész világ konkurrenciájával. Ha mi a világkonkurrenciával meg akarunk küzdeni, akkor az egész termelést a világ igényeiihez kell alkalmaznunk, a vásárlókéhoz. A vásárlók pedig igénnyel lépnek fel, a vásárlók azt mondják: kérem, méltóztassék búzájukat márkázni, méltóztassék megmondani, mit ér az a búza, akkor a búza érát megfizetjük, azonban zsákbamacskát nem veszünk, mert nem tudjuk, 1930. évi december hó 12-én, •pénteken. 25 hogy micsoda eredményt érnek el a pékek a búzával. Nagyon fontos dolog az is, hogy a márkázás lényegével tisztában legyünk. Méltóztassanak tehát megengedni, ihogy a búza márkázásánál tulajdonképpen mi mindenre kell tekintettel lenni, mit igényel tőlünk iá külföld. (Halljuk! Halljuk!) Először is azt kívánja, hogy necsak a (hektoliter súlyt jelentsük eladáskor a búzánál, hanem az abszolút súlyt is. Mi az az abszolút súly? Az abszolút súly száz vagy ezer mag súlya. Az amerikaiak 30 grammban állapítják meg ezer szemnek a súlyát. A mi tapasztalataink szerint a 30 grammot fel lehet egész bátran emelni 35—36 grammra. Ilyen búzánk van is. Előáll tehát az a kérdés, miért ragaszkodnak a vásárlók az apró szemű búzához! Azért ragaszkodnak az apró szemű búzához, mint ahogy én az előbb el is mondottam, mert az apró szemű búzának vékonyabb a héja és a napsugarak _ hatása a kis szemben sokkal intenzívebb, tehát a siklér energiája nagyobb lesz. Azt is mondják, hogy a nagy szemű ibúzának több a korpája és valószínűleg nem kapja meg az ozmózis gyengébb nyomásánál fogva kellő időben a szükséges vizet és nitrogént és így lehet, Ihogy annak «ütőképessége és vízfelfogó képessége kisebb lesz. Ragaszkodnak továbbá az abszolút súly után az acélossághoz. Az acélosságot úgy kapja meg a gazda, ha száz szemet derékban kettémetsz és a törési felületet megfigyeli. Tapasztalat szerint, ha 50—55% az úgynevezett üveges törés, a búza jó. Vannak 80—85%-os üveges törésű búzák is. Azt hiszem, ha a márkázásnál a 60%-ot mint normatívumot beállítjuk, akkor a magyar búza ezt a mértéket egészen biztosan meg fogja ütni. Pontos azután a búza vízkészlete. Az amerikaiak garantálják eladáskor, hogy búzájuk 12*5% vizet tartalmaz. A mi búzánk sem tartalmaz sokkal több vizet, de azt hiszem, !ha azt mondjuk, hogy 13% legyen a búzamennyiség vízkészlete, akkor mi azt a mértéket, amelyet a külföldiek kérnek tőlünk, biztosítani tudjuk. Legfontosabb a nedves siker megállapítása. Mi az a nedves siker? Ha a búza lisztjét összekeverjük vízzel és tésztát gyúrunk belőle és azután ezt a tésztát vízcsap alá helyezzük és vízzel a keményítőt belőle kimossuk, akkor megmarad a nedves siker. Az amerikaiak és a németek azt mondják, hogy ők olyan búzát fognak vásárolni, amely búzának legalább 35% nedves sikértartalma van. Nekünk van olyan búzánk, csak meg kell keresni és ha nincs, akkor hamarosan lesz, mert abban az irányban fogjuk egész búzatermesztésünket vezetni. E miatt aggódni nem kell. A legnagyobb baj azonban ott van, hogy a külföld azt is követeli, hogy a nedves sikernek energiája legyen, kelés! energiája. Hogyan állapítják meg a búza nedves sikérkészletének erejét, kelési energiáját? Tizenkét és félgramm nedves sikert lemérnek, azt egy üveglapra helyezik, és egy órai várakozás után állapítják meg, hogy a nedves siker mennyire lapult, mennyire terjedt, mennyire emelkedett. A norma 35 milliméter; ha 40 milliméter, akkor már gyenge. Mi 35 milliméterrel meg tudunk küzdeni, a mi búzánk 35—40 milliméter között lapul. Az amerikaiaknak van 28—30 milliméter közt lapuló búzájuk is. De ez sem olyan normatívum, amelyet mi nem tudnánk utóiérni, úgyhogy szelektálással, márkázással hamarosan elő fog kerülni az a búza, amelynek lapulási százaléka 40-nél nem több. Ha ez a száza-