Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.
Ülésnapok - 1927-92
22 Az országgyűlés felsőházának 92. ülése 1930. évi december hó 12-én, pénteken. Elnök: Szólásra következik Szeberényi Lajos ő méltósága. Szeberényi Lajos: Nagyméltóságú Elnök tJr! Méltóságos Felsőház! Én az Alföld fásítását rendkívül fontosnak tartom, nemcsak gazdasági szempontból, hanem egészségi szempontból is. Emlékszem tudniillik még arra az időre, amikor még erdeink, mocsaraink voltak; s amióta a mocsarakat kiszárították, azóta sokkal több a tüdővész, mert száraz a levegő, azt mondja a nép. Lehet, bogy van is ebiben valami igaz. Ezért én rendkívül fontosnak tartanám, hogy az Alföld fásítását, nem pusztán csak hatósági, de társadalmi úton is, természetesen a hatóság indítására, nagyobb mértékben eszközöljük. Ami pedig azt illeti, hogy a kisgazdáknak is kedvük jöjjön egy kis erdőt telepíteni, erre nézve javasolnám azt, hogy az a terület, amelyet egy gazda 'beültet fával, legyen addig adómentes, amíg az a faerdő vágásra nem kerül. Ezzel biztosítanék azt, hogy nagyon sok kisgazdánk is belemenne abba, hogy fél holdat vagy egy holdat erdősítsen. Ha nálunk következetesen folytatnák az akácfa; termelését, meggyőződésem az, hogy már tíz év múlva nem is kellene fát behozni, mert az akácfát már tíz év múlva is lehet vágni, (Felkiáltások: Húsz év múlva!) Ha szükséges, tíz év múlva is lehet vágni, mert ha levágják, mindig újra nő. Nagyon figyelmébe ajánlom azután a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy minden tanyán legyen gyümölcsfa. E téren nagyon gondatlan a nép: rossz csemetéket ^vesz és nem tenyészti például azokat az almafákat, amelyek az Alföldön is kitűnően tenyésznek. Mondhatom, hogy az az Alföldön termelt alma kitűnőbb, mint az Amerikából behozott alma. Nekünk különös napunk van; ezt a napot kellene felhasználni nekünk gazdasági szempontból. Ezért tehát a gyümölcsfatermelést is kapcsolatba kellene ihozni ezzel a javaslattal. Vannak nekünk állami csemetekertjeink, s ezekből olcsóbb áron kellene juttatni a kisgazdák számára elegendő csemetét. Még a bejárt utak mentén is lehetne gyümölcsfákat ültetni, mert — hála Istennek — népünk mégis nagyot művelődött, amióta iskoláink vannak. Azelőtt nem lehetet csemetét ültetni, mert a legények kitépték a fát, eltörték a csemetét; ma már ebben a tekintetben finomult a nép érzése. Nekünk tehát a gyümölcsfatermesztést elő kell mozdítanunk, és ezért kérném a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezt a kérdést társadalmi úton is mozgassa, mert akkor mindenki hazafias kötelességének tartaná a fásítást. Elnök: Kíván még valaki hozzászólani? (Nem!) Senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A földmivelésügyi miniszter úr ő excellenciáját illeti a szó. Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen tisztelt Felsőház ! Az Alf öld fásításáról szóló 1923 : XIX. te. valamint a kopár és vízmosásos területek beerdŐsítéséről és megkötéséről is szóló 1879. évi XXXI. tcikk alapján már évekkel ezelőtt megtörténtek az összeírások és annak alapján megállapítást nyert, hogy az Alföld fásításáról szóló törvény értelmében 213.588 katasztrális hold, a kopár és vízmosásos területek megkötésiéről is szóló erdőtörvény alapján pedig 56.768 katasztrális hold, összesen tehát 270.356 katasztrális hold volna beerdősítendő, illetve mint kopár és vízmosásos terület megkötendő. Ennek a feladatnak megoldására tizenötéves programmot állítottam össze, amely tizenötéves Programm alapján évenként egy és félmillió pengőt igényeltem tizenöt esztendőre, ennyi idő alatt volt tervbe véve az egész programm végrehajtása. Annakidején a kormány ezt az általam összeállított programmot elfogadta, mely úgy lett beállítva, hogy a programmot fokozatosan, évről-évre végre fogják hajtani és a fedezet, amelyet erre a célra igényeltem, rendelkezéseimre lesz iboesátva. A munkálatok meg is kezdődtek, azonban a sajnálatos közgazdasági és pénzügyi viszonyok miatt a pénzügyi kormánynak nem állt módjában az egész összeget rendelkezésemre bocsátani és így redukálni voltam kénytelen azt az összeget, amelyet programmszerűen ezekre az igen fontos célokra fel kellett volna .használni. Gróf Hadik János ő excellenciája felsorakoztatta azokat az igen fontos érveket, amelyek közgazdasági, klimatikus, egészségügyi és általában minden szempontból, kereskedelmi mérlegünk szempontjából is ehhez a kérdéshez fűződnek. Most már a redukált fedezet mellett azokat a csemetekerteket sem tudjuk úgy fenntartani, amint az tervbe volt véve, amely csemetekerteket eddig a tizenöt esztendős programm alapján beállítottunk. Azokat az érveket, amelyekre itt gróf Hadik János ő excellenciája, valamint Bernát István ő méltósága is hivatkozott, számtalanszor felsorakoztatták már; rajtunk kívül álló okokból azonban a pénzügyi kormány mégsem volt abban a helyzetben, hogy az egész fedezetet rendelkezésemre bocsássa. Ezért fordult elő az, hogy az Alföld fásításánál alkalmazott diplomás erdőmérnöki kar tekintélyes részét el kellett bocsátani. (Gróf Hadik János: Olyan rövid időre, mint a cselédéket szokás elbocsátani!) r A legutóbbi tárgyalás alkalmával Hadik János ő excellenciája szóvátette ezt a kérdést. Akkor én ezeknek az Alföld fásításánál ideiglenesen alkalmazott napibére» erdőmérnököknek szolgálatát tovább kívántam igénybevenni, abban a reményben, hogy a javuló pénzügyi és gazdasági helyzet következtében a pénzügyi kormánynak mégis csak lesz módja arra, hogy ezt az igen fontos érdeket kielégítse és a fedezetet rendelkezésemre bocsássa. Abból az összegből, amelyet a korábbi éveken rendelkezésemre bocsátottak, takarékosan járván el, még mindig tudtam alkalmazni ezeket az erdőmérnököket. Most már azonban ez a fedezet kimerülő félben van, s miután momentán nincsen kilátás újabb fedezetre, kénytelen voltam ezeket az ideiglenesen alkalmazott erdőmérnököket, illetőleg azoknak egy részét újra elbocsátani. Kilátás van azonban arra, hogy a pénzügyi kormány talán a jövő költségvetésben módot fog találni, hogy a beruházási összegekből, amelyek útban vannak és amelyek a pénzügyminiszternek rendelkezésére fognak állni, ezekre az igen fontos célokra az én rendelkezésemre is tudjon bocsátani bizonyos összeget. Teljesen meg tudom érteni azt az érvelést, amelyet a költségvetési vitákban és most újabban is a mélyen t. Felsőház tagjai felhoztak ennek a fontos közgazdasági érdeknek támogatása céljából. En ezekkel a dolgokkal teljesen tisztába^ vagyok és ezeket az érdekeket kötelességszerűen védem is; nem rajtam múlik azonban, mélyen t. Felsőház, hogy a programmot nem tudom abban a tempóban végrehajtani, mint ahogy^ előkészítettem és ahogy annak idején a kormány azt el is fogadta. Hadik ő excellenciája azzal érvel, hogy a beruházási összegekből 15—16 milliót kellett volna erre a célra kiszakítani és akkor a programm végrehajtása már eleve biztosítva lett
