Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.
Ülésnapok - 1927-91
10 Az országgyűlés felsőházának 91. ülése 1930. évi november hó 21~én, pénteken. *— más ipar ágakban foglalkoztathatók, másodszor azért, mert minden racionalizálás a munkaerők igen nagymérvű megtakarítására vezet, tehát természetes, hogy ezen a réven is fokozza a tőke és a rendelkezésre álló munkaerők közötti hiányt. A helytelen intézkedések folytán kimélyült világgazdasági krízis ma olyan mérveket öltött, hogy kérdéses, vájjon az a kapitalisztikus gazdasági rendnek a krízisek ellensúlyozására rendelkezésre álló automatikus eszközeivel megoldható lesz-e. Tudjuk azt, hogy a kapitalisztikus gazdasági rendnek a periodikus krízisek jóformán szükség'képpeni velejárói. Ezeknél a periodikus kríziseknél a nyersanyagárak esése, ezt követőleg pedig az iparcikkek árának, ha nem is olyan nagymértékben, de bizonyos 1 mértékig való esése, ami azután a fogyasztóképesség emelkedését vonja máskülönben maga. után — ez az a körforgalom, amely által a gazdaság a gazdasági krízisből kibontakozik. A mai világgazdasági krízis olyan mérveket öltött, hogy alig tartom valószínűnek, hogy kellő rugalmassággal bírjon a világgazdaság arra, hogy ezek által az automatikus eszközök által saját erejéből helyre tudja állítani az egyensúlyt. Ügy látszik, mások is ebben a r véleményben vannak, és látjuk a német kormánynak rendkívül érdekes kezdeményezését^ most az árak letörésére. Erről a kezdeményezésről részletesen nem kívánok szólni, mert tulajdonképpen nem ismerjük ennek a, kezdeményezésnek célját, nem ismerjük tulajdonképpen azt a határt, ameddig el akar menni. Egy általános ármérséklésnek — eltekintve az átmenettől, ami mindig káros — a gazdasági életre éppúgy nincs semmiféle hatása, mint egy általános lineáris áremelésnek. Ármérséklésnek és áremelésnek mindig csak akkor van gazdasági hatása, — mondom, az átmenettől eltekintve — ha az bizonyos helyeken megáll és bizonyos területeken differenciálódik. Amíg nem tudom azt, hogy a .német akció, amely most megindult e tekintetben, mit tűzött ki célul, és még ha tudnám is, hogy mit tűzött ki célul, de nem tudom, hogy mit fog majd elérni eredmény gyanánt, addig nem tudok erről nyilatkozni, és szintén csak a gazdasági tudatlanság egy igen nagy fokának minősítem azt a nagy hozsannát, amelyet némely sajtóorgánum részéről ma nálunk ennek 'a nagy német gazdasági akciónak tekintetében hallunk. Ismétlem, t. Felsőház, hogy abszolúte nem tudom, mi l esz az eredmény. Nagy érdeklődéssel kísérem mindenesetre ezt a nagyon érdekes, de azt merném mondani, még talán veszedelmesebb, mint érdekes ^kezdeményezést. Az áralakulás a gazdasági élet legnehezebb, legproblematikusabb s — azt merném mondani — bizonyos vonatkozásban szinte misztikus része. Ehhez az áralakuláshoz mechanikusan hozzányúlni a kellő gazdasági adatok birtoka nélkül, — már pedig egyetlen modern állam sem rendelkezik ma még az erre szükséges megfelelő gazdasági statisztikával — nagyon merész kísérlet Mindennek ellenére nagyon ajánlom a t. kormány figyelmébe, hogy egy igazán elsőrendű gazdasági képzettségű szakemberét küldje ki Berlinbe az ottani követség mellé, hogy ezt a kérdést a legalaposabban tanulmányozza, mert ha igazán arra való az illető, ennek a szakembernek jelentéseiből mindenesetre nagyon sokat fogunk tanulhatni, kormány és gazdasági érdekeltségek egyaránt, esetleg pro-, esetleg kontraértelemben, ebből a német kezdeményezésből. Azt azonban nem lehet várni, hogy ez a kezdeményezés a világgazdasági helyzeten egy csapással lényegesen segíthet. Elméletileg sincs tisztázva a kérdés. Hogy a két szélsőséget említsem, elméletileg szemben áll itt egymással a doktriner manchesterizmus és a szocializmus. Azt hiszem, mint a legtöbb kérdésben, itt is a középúton van az igazság. A gyakorlati megvalósulást pedig csakis iái, polgárságnak és a munkásságnak Összefogásában látom, (Báró Szterényi József: Ez a megoldás!) kompromisszum alapján, mert hiszen kompromiszszumról van szó. Kérdezhetik talán azt, hogy a szoeialisztikus gazdasági teorémákból nem vétetnék-e át bizonyos fokig a közhatalom és az érdekeltségek által befolyásolt tervszerűsége & termelés berendezésének. Ettől nem kell túlságosan megijedni, t. Felsőház, mert hiszen ebben tulajdonképpen benne van a f doktriner manchesterizmus, amely a maga valódiságában a gyakorlatban soha sem érvényesült s ma már meghaladott álláspont az egész világon. Az állami beavatkozás ma r olyan mérvű minden téren, (hogy az, ami az én szemem előtt lebeg ebben a kérdésben, nem ront ezen a helyzeten, ellenkezőleg javít. Javít azért, mert a mai ötletszerű állami beavatkozás helyett, amely csak káros és végzetes lehet, olyan tervszerű beavatkozás lépne, amely elsősorban és főkép az érdekeltségeknek közreműködésével történik, amelynek igen alapos statisztikai és egyéb gazdasági adatok alapján kell megtörténnie, amely tehát mindenesetre javulás lesz a mai ötletszerű rendszerrel szemlben. ;De tisztában vagyok azzal, hogy ennek útja igen hosszú és különösen, hogy ez nem valósítható meg és nem kezdeményezhető egy olyan szegény kis gazdasági területen, mint amilyenen mi vagyunk. Mi csak követhetjük a majd bevált példát. Ennek természetesen viszont kiegészítője, ihogy a kapitalisztikusmdividualisztikus gazdasági rendből fönn kell maradnia és meg kell erősödnie az egyéni iniciativának és az egyéni önérdeknek. Ebben és nem a: tervszerűségben látom a nagy különbséget a szocialisztikus-kommunisztikus^ és kapitalisztikus-individualisztikus gazdasági rend között. Ez az, amit föltétlenül biztosítani és megó/vni kell. Ha ez megóvatik, akkor egy bizonyos észszerű tervszerűsége a termelés berendezésének nemhogy árthat, hanem ellenkezőleg használhat. Ami mármost a magyarországi gazdasági helyzetet illeti, — mert hiszen, amit eddig mondtam, azt általános világgazdasági vonatkozásban mondtam — azt természetesen legsúlyosabban érinti a mezőgazdasági tömegcikkek árának nagymérvű csökkenése. A mezőgazdasági tömegcikkek árának a maihoz hasonló nagymérvű csökkenése — amelyre^ vonatkozólag nagyon kérdéses az is, hogy elérte-e a mélypontot — előrelátható volt. De viszont előrelátható volt, — és én magam is rámutattam erre ezen a helyen — hogyha a mai Magyarország mint önálló vámterület a világpiacon a mezőgazdasági tömegcikkekben világpiaci áron kénytelen versenyezni, ez azt jelenti, hogy veszteséggel kénytelen mezőgazdasági tömegcikkeit eladni, mert a mi termelési költségeink lényegesen magasabbak, mint azoknak az államoknak termelési költségei, amelyekkel a világpiacon egyenlő feltételek mellett vagyunk kénytelenek versenyezni. Ez a legfényesebb igazolásunk nekünk, akik a régi időben a 67-es politikának voltunk hívei. (Jankovich Béla: Ügy van!) Most már bebizonyosodik, hogy a magyar mezőgazdaságnak az a nagymérvű fejlődése, amely 1867-től
