Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

Az országgyűlés felsőházának 98. ülése nak több tagja erre emlékezhetik is. En aránytalanságról beszéltem, amelyek a költségvetésben vannak. Ez nem jelent igazságtalanságot; egyszerűen azt mondottam, ho'gy a költségve tésben aránytalanságokat látok. Arányszámokat én másból nem állapíthatok meg, mint azokból a kimutatásokból, amely kimutatások a költségvetésben vannak, miután zárszámadások nincsenek a kezemben. Azokat az arányszámokat tehát, amelyeket felhoztam, mindig és mindenütt egyesegyedül a költségvetésből állapítottam meg. Azt mondja Menyhárth ő méltósága, hogy a felszerelési költségeket és az építkezésekéi nem lehet számítani, nem lehet arányosítani) nem lehet tekintetbe venni akkor, amikor azt számítjuk ki, mennyi költség esik itt vagy amott egy-egy hallgatóra. Igenis, ezeket tekintetbe kell venni! Tekintetbe kell venni azért, mert ami azokon az egyetemeken történt, a? nem történt a budapesti tudományegyetemen. (Menyhárth Gáspár: Meg volt neki!) Nem volf meg neki! Huszonegy év óta egyetlenegy épület se emeltett a Pázmány Péter tudományegyetemen és mint méltóztatik látni, ma is úgy vagyunk, hogy a Pázmány Péter tudományegyetemen olyan nagyon vitális tanszékeknek, mint amilyen, teszem fel, a urológiai, a gégészeti, a szülészeti; a harmadik sebészeti tanszék, mai napig sincsenek klinikái. Ha tehát máshol épültek szép klinikák, — hála Istennek, hogy épültek — akkor a budapesti egyetemnek is kellett volna 21 év alatt valamit juttatni arra, hogy önmagát megfelelő módon felszerelj©. A munka arányáról is beszélt Menyhárth ő méltósága. Elnök: Ez polémia, kérem! Ez nem lehetséges! Félreértett szavainak helyreigazítása céljából adtam szót! Wolkenberg Alajos: Akkor, kérem, elállók a szótól! Elnök: Kíván még valaki a pénzügyi bizottság jelentéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki^ sem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája kíván szólni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy a vita során elhangzott és tárcámat érintő egyes felszólalásokra néhány rövid szóval válaszolhassak. Európa összes államai ugyanazokkal a gazdasági jbajokkal küzdenek, amelyek nálunk olyan élesen állanak előtérben; a nehéz hitelviszonyok és az értékesítés és fogyasztás válsága .a forrása azoknak la hajoknak, amely bajok most már annyira általánosakká váltak és annyira kimélyültek, hogy az erre hivatottak és az érdekeltek egybehangzó véleménye szerint most már csak nemzetközi viszonylatban szabályozhatók. Idevonatkozó készséget és kísérleteket is látunk, mélyen tisztelt Felsőház, ezek azonban sajnos, eddig még minden esetben sikertelenül végződtek. Mindannyian ismerjük azoknak a tárgyalásoknak anyagát, amelyek például a búaaértékesítés tárgyában előbb a dunai államok között, később a római nemzetközi mezőgazdasági intézetnek kongresszusán, utóbb pedig Londonban folytak, ahol először történt meg az, hogy Európa összes agrárexport-államai gyűltek össze, nogy a kivezető utat megkeressék és a hajóknak orvoslására ' nézve valahogy közös megállapodásokat létesítsenek. Ezek 1931. évi május hó 30-án, szombaton. 177 elé a tárgyalások elé mi bizonyos várakozással tekintettünk, isajnos, azonban ia tanácskozások sikeretelenül fejeződtek be. Annak 'azonban, hogy nem vesztették el az érdekeltek reményüket abban a tekintetben, hogy a felmerült kérdések mégis csak meg fognak érni a megoldásra, jele az, hogy egy állandó bizottságot létesítettek, amely bizottság napirenden tartja a kérdéseket és tovább fogja folytatni ia tárgyalásokat. Ezek után, mélyen tisztelt Felsőház, nekünk nem marad más hátra, minthogy ia terményeink értékesítésének kérdésében belföldi intézkedésekkel és a saouiszéd államokkal kötendő kereskedelmi szerződésekkel kapcsolatban törekednünk arra, hogy terményeink piacra jussanak. A kormánynak az idei termés értékesítésére vonatkozó tervei * készen vannak, ezeket a terveket azonban még mindig messzemenően alterálja az, hogy ezek .a külkereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalások hogyan és miként fognak befejeződni. A kormánynak minden kilátása megvan arra, hogy eerész termésünknek a piacot biztosítani tudja. Itt elsősorban Ausztria, Olaszország, Csehszlovákia és Németország vannak szóban. Ezeknek a tárgyalásoknak befejezésével előreláthatólag biz-, tosítjuk terményeink számára a piacot, úg

v hogy eladatlan terményünk egyáltalában nem marad. Már most, hogy az idei termésnek értékesítésénél a mai módszer mellett a bolettával, avagy a nélkül fogjuk-e biztosítani terményeink értékesítését, az mind attól függ, hogy a közeljövőben hogyan alakulnak ezek a tárgyalások, azonban mégis, tekintet nélkül erre, a kormány a kellő időben meg fogja tenni az intézkedéseket, hogy ezekkel a termés értékesítése tárgyában egyáltalában el ne késsék. (Helyeslés.) Az áresések, mint ahogy mindannyian tudjuk, túlkínálat következtében állottak be, amelyhez hozzájárult még nagy mértékben az orosz dumping, amely az árakat mélyen a termelési érték alá szorította. Ami az orosz dumpinget illeti, józan ésszel alig lehet elképzelni azt, hogy Oroszország ezt folytatni képes legyen, minthogy tudjuk mindannyian, hogy az ötéves Programm keretében a szemtermelést az orosz szovjet kollektív keretben és mechanizált módszerrel űzi, amely nincs^kapcsolatban az állattenyésztéssel. Ezért egyrészről a talajnak kellő termőerőben való megtartása válik problematikussá, másrészt pedig az egyoldalú szemtermelés — bármennyire képesek is csökkenteni a termelési költségeket — a mai árakon olyan áldozatot követel, hogy ez még az orosz szovjet erejét is túlhaladná. Miért bírtuk ki mi ezt a nagy gazdasági krízist? Kibírtuk azért, mert nálunk a szemtermelés állattenyésztéssel kapcsolatos és azt a veszteséget, amelyet a terményárak csökkenésével szenvedtünk, nagy mértékben pótolta az állattenyésztés. Ott azonban, ahol az egyoldalú szemtermelés van bevezetve, a mai árak mellett lehetetlen állandó, nagytömegű és dumpingáron való produkció. Ez még az orosz szovjetnek erejét is messzemenőleg meghaladná. Mélyen t. Felsőház! Nekünk arra kell törekednünk, hogy belső területünkön racionalizáljuk termelésünket, átszervezzük termelésünket és megfelelő kormányzati intézkedésekkel, amelyek a legracionalisabbak, törekedjünk nevelni népünket, törekedjünk bizonyos szakoktatást adni neki intézményeink segélyével. Szükséges az okszerű gazdasági termelésnek elemi ismereteit népünkkel elsajátíttat-