Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

178 Az országgyűlés felsőházának 98. ülé nunk, továbbá olyan formában átszerveznünk termelésünket, mint ahogy az a mai adottságnak különösen és kiváltképpen megfelel. Azt látjuk ugyanis, hogy a túlprodukció következtében a külföld igénye rendkívül megnövekedett és elsősorban a jobb sikértartalmú és sütőképességű liszteket vásárolja a külföld, amelyekért nagyobb árakat is hajlandó fizetni. Nekünk tehát termelésünk átszervezését nem úgy kell értelmeznünk, hogy a 2*8 millió katasztrális hold területből 1 milliót kerti magvakkal vagy ipari növények magvaival fogunk bevetni és azokat fogjuk ezen termelni. Mert ha ezt tennénk, akkor•' az értékesítés terén ugyanazokkal a nehézségekkel találnánk magunkat szemben, amelyekkel a búzaértékesítésnél találkoztunk. A termelés átszervezését úgy értem, hogy azt a külföld igényeinek és kívánságának, ízlésének megfelelően szervezzük át, úgy, hogy egész búzatermelésünket a jobb sikértertalmú és sütőképességű búzára alakítsuk át. Vagyok bátor közölni, hogy idevonatkozólag a vezetésem alatt álló tárca keretében már évek óta messzemenő kísérletek folynak. Az Országos Növénynemesítő és Országos Nö.vénytermesztő Kísérleti Állomásnak, valamint a Gabona- és Lisztkísérleti állomásnak munkája arra irányul, hogy a búzakatasztert felállítsa. Evek óta már 706 birtokon kísérleti területek vannak kijelölve, amelyeknek termését évrőlévre úgy külső, mint belső értékre nézve vizsgáltuk és az erre vonatkozó adatok és feljegyzések rendelkezésünkre állanak. A törzskönyvezett és nemesített búzafajtákat szintén kísérleti telepeken vizsgáltuk és ezeket az összehasonlító termelési kísérleteket használták fel szakintézeteink^ arra, hogy most már a gabonakataszter felállításával megállapítsák azt, hogy az ország »minden vidékén a talaj- és éghajlati viszonyoknak megfelelően melyek azok a búzaféleségek, amelyek minden körülmények között a legjobbak. Az tudniillik, hogy nálunk a búza sikérminőség és belső érték szempontjából romlott volna, a tényeknek nem felel meg, legfeljebb az állapítható meg, hogy a .múlt évi termés az előző évinél és az átlagos slkérminőségnél valamivel gyengébb volt. Ez áll azonban az összes iszomszédállamokra nézve is, tehát nem felel mieg a tényeknek, hogy a magyar búza sikérmlnősége romlott volna és mint hogyha ez rosszabb és gyöngébb volna a szomszéd államokénál. Ennek éppen az ellenkezője áll fenn. Most az egységes és jobb minőségű búzafajtákra való áttérésnél egy, nagy akcióra készítettem tervet és előterjesztésemre a minisztertanács hozzá is járult ahhoz, hogy 100.000 métermázsa vetőmagot már a folyó évben kiosszunk és kijelöljük azokat a közép- és nagybirtokokat, amelyek azután ennek a kiosztott legjobb minőségű búzafajtának további• termeléséből jövőre imár nem ezer, haneni három- és négyezer vagont^ fognak rendelkezésre bocsátani. Ezen a módon fogjuk aztán a termelés átszervezésének kérdését megoldani abban az értelemben, hogy a jobbminőségű és jobb sütőképességű búza tömegesen álljon rendelkezésre és legyen az keresettebb cikk, amely minden körülmények között és jobb áron fog piacra kerülni. Mert mint azt tapasztalatból látjuk, ezek a jobb és a külföld ízlésének megfelelő búzakvantumlok eladhatók, míg ellenben a gyengébb minőségű búza egyáltalán nem lesz eladható. Mélyen t. Felsőház! Somssioh gróf ő excelleciája igen értékes beszédben, széles alapokon ? 1931. évi május hó 30-án, szombaton. tárgyalta, a debreceni akadémiának az egyetem keretébe való bekapcsolása kérdését. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a gondolatot, ezt az ideát a debreceni egyetemnek egyébként igen tiszteletreméltó, de talán kissé túlságosan ambiciózus tanárai vetették fel és az ő hivatásukat és hatáskörüket messzemenően meghaladó keretben dobták bele a közvéleménybe. Olyan agitációt fejtettek ki, amely hullámaival felért ide a Felsőházba is és a Felsőház is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Nem a debreceni ^egyetemi tanárok feladata eldönteni ezt a kérdést. Egészen más kormányzati tényezők azok, amelyek ebben a^ kérdésben hivatva vannak dönteni. A kormány ebben a kérdésben még állást nem foglalt és törvényjavaslat szükséges ahhoz, hogy ez a kérdés megoldassék. Annak idején, amikor ez aktuálissá válik, alkalma lesz a törvényhozás mindkét házának behatóan foglalkozni a kérdéssel és a maga álláspontját pro és kontra kifejteni. Ami azt a kérdést illeti, amelyet itt [Somissich ő excellenciája kifejezésre juttatott, hogy az a miniszter, aki hozzájárul ehhez a tervhez, elvesztené a gazdaközönség előtt népszerűségét, ez olyan kifejezés, amellyel szemben már előre is ki kell jelentenem, hogy nem tudok elképzelni olyan kormányt, amely a gazdaközönség meghallgatása nélkül döntene ebben a kérdésben s .a földmívelésügyi miniszter, bárki üljön is

> ebben a székben, amelyet elfoglalni szerencsém van ma, a gazdaközönség meghallgatása és a gazdaközönséggel való közös letárgyalás nélkül ezt a kérdést megoldani nem fogja és csak közös egyetértéssel és az Összes nézeteknek összeegyeztetésével fog ebben a kérdésben dönteni. Ami ő exceUenciájának -azt a kérdését illeti, hogy érvényesítette-e a földmívelésügyi miniszter befolyását a r közgazdasági egyetem tanárainak kinevezésénél, valamint a tanítási rend megállapításánál, vagy nem, erre csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a tanulmányi és tanítási rend megállapításánál, valamint az összes tanárok kinevezésénél a két tárca együtt járt el s együttesen intézte az ügyeket annak rendje és módja szerint. Ami a mezőgazdasági ipari tanszékre vonatkozik, az tényleg Krolopp Hugó halála után betöltetlen, azonban a tanítás és előadás megfelelő előadótanárokkal folyik s ott semmiféle fennakadás ebből a szempontból nincs. Ő excellenciája azt a megjegyzést tette, hogy iaz akadémiákból kikerült ifjúság nem rendelkezik azzal a magas képesítéssel, amilyent a főiskolai képzettségű egyénektől várni lehet. T. Felsőház! Az akadémiák tanulmányi ideje három év. Ha ott is hat évet tanulnának az ifjak, akkor természetes dolog, hogy sokkal magasabb képzettséget sajátítanának el. Mi azonban képzett gazdákat akarunk nevelni s a képzett gazdákat ezúttal is neveltük és neveljük s abban a szakmában azokat az ismereteket, amelyeket el kívánunk sajátíttatni, el is sajátítják. Azoknak a hallgatóknak, akik továbbmenően egyetemi képesítésre is szert akarnak tenni, az akadémia elvégzése után van alkalmuk és módjuk a közgazdasági egyetem mezőigazdasági szakára beiratkozni s ott négy félév lehallgatása után doktorizálni, amikor azután az egyetemi képesítést meg is nyerik. Az egyetemi mezőgazdasági képesítésnek ezt a módját részemről igen helyesnek tartom s azok az előadások és az az anyag, amelyeket a közgazdasági egyetem mezőgazdasági szakán tartanak s elvégeznek, igen alkalmasak arra,