Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-91

Az országgyűlés felsőházának 91. ülése állítani, hogy példaadóan működik ami apparátusunk, és talán inkább a művelt Nyugat vehet példát tőle. Nem egyikünk tapasztalhatta külföldön, hogy bizony sok helyütt nem nagy előzékenységgel és szívességgel, ;sőt nem egyszer brutálisan is viselkednek az illetékes közegek. Mi természetesen a külföldön szerények vagyunk és hallgatunk, ellenben saját hazánkban még azokat az intézményeinket is, amelyek ezen a téren előrehaladásunkat mutatják, szívesen illetjük kritikával. Mi szívesen vesszük az objektív kritikát, de méltóztassék .abban a tekintetben is igazságot szolgáltatni, hogy ezen a téren igen nagy előrehaladás történt. Ezt különösen az idegenforgalomban, de saját honpolgárainkkal szemben is^ ambicionáljuk. Hogyha az utasok Összehasonlításokat tesznek a külfölddel, hadd lássák, hogy lehetőségig arra törekszünk, hogy semmi kívánni valót ne hagyjunk hátra. Ezeket voltam bátor ő méltósága^ interpellációjára előadni « kérem a t. Felsőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni, (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló felsőházi tag^ úr ő méltósága kíván a viszonválasz jogával élni? Vida Jenő: Köszönettel tudomásul veszem ő excellenciája válaszát. Elnök: Akkor felteszem a kérdést, méltóztatnak-e ;a belügyminiszter •' úrnak, az interpellációra az összkormány nevében adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Tisztelt Felsőház! Utolsó együttlétünk óta fájdalmas veszteség ért bennünket Vass József népjóléti és munkaügyi miniszternek, a kalocsai főszékesegyházi káptalan nagyprépostjának folyó évi szeptember hó 8-án váratlanul bekövetkezett halálával. Mélységes, országos gyász vette körül az Országház kupolacsarnokában felállított ravatalát, ahol a Felsőház nevében magam búcsúztattam. Búcsúbeszédemben rámutattam arra, hogy Vass József világszemléletének, államférfiúi elmélyedésének, erkölcsi és értelmi jellemének Összes kincseivel kegyetlenül megcsonkított hazánk új életre keltéséért és történelmi hivatása betöltéséért fáradozott. írásban, S'zóban és tettekben lankadatlanul hirdette, hogy a magyar újjászületésnek egyedüli szilárd alapja az egész magyar társadalomnak vállvetett munkában való összefogása, hogy az igazságosságot és szeretetet kell érvényre juttatni úgy a törvényhozásban, mint a kormányzatban és az egész társadalmi életben. Emelkedett elgondolásának a maga teljességében és tisztaságában minden félreértés vagy éppen félremagyarázás nélkül való átértése és átérzése vezet el annak az igazi nagy értéknek felismeréséhez, amit Vass József jelentett küzdelmekkel telített mai korszakunknak történelmi fórumán. Váratlan elhunyta alkotó, nemzetfenntartó és vezető r erőforrásainkat gyöngítő, súlyos veszteség bár, csüggedő érzéssel azonban ezt a csaknem pótolhatatlan veszteséget sem szabad lelkünkbe zárni. Mint búcsúzó szavaimban mondottam: Vass József lelkivilága, melyet a hit, remény és szeretet töltött be,, nem ismerte a csüggedés bomlasztó érzését. Törhetetlen bizalommal, a nehézségek, a terhek súlyával éppen nem gyöngülő, de inkább mindig növekvő munkakedvvel, erejének, nagy tehetségének minden idegszálával küzdött elgondolása cél- I 1930. évi november hó 21-én, pénteken. 3 jaiért, hazánk jobb sorsáért. Mentalitása, férfias eltökéltsége a nemzet életében élve, mindig tiltakozás marad az ellen, hogy a magyar állam és társadalmi élet a csüggedés pusztító lejtőjére tévedjen. Elete arra tanítja a nemzetet, hogy a magyar lélek összefogó ereje ki tudja vívni a magyar igaziság diadalát. Nemes emlékének mai ülésünk jegyzőkönyvében való megörökítését tisztelettel indítványozom, egyúttal jelentem, hogy ravatalára a Felsőház koszorúját elhelyeztettem, részvétünket pedig édesanyjához, özv. Vass Ferenenéhez, valamint a miniszterelnök úrhoz s a kalocsai főszékesegyházi káptalanhoz intézett részvétiratokban kifejezésíre juttattam. Temetésén a Felsőház küldöttségét magam vezettem. Méltóztatnak-e indítványomat elfogadni s bejelentésemet tudomásul venni? (Igen!) Ha igen, kimondom, hogy a Felsőház Vass József emlékének jegyzőkönyvi. megörökítésére vonatkozó indítványomat elfogadta és kegyeletünk nyilvánításával kapcsolatos intézkedéseimet jóváhagyólag tudomásul vette. Ezzel kapcsolatban bemutatom özv. Vass Ferencné táviratát, valamint a miniszterelnökhelyettes úrnak és a kalocsai főszékesegyházi káptalannak leveleit, amelyekben a Felsőnáz részvéteért hálás köszönetet mondanak. Tudomásul szolgál. Folyó évi augusztus hó 29-én hunyt el gróf Széchenyi Géza es. és kir. kamarás folyó évi november hó 16-án pedig báró Orosdy Fülöp. Mindketten a Főrendiháznak örökösjogú tagjai voltak. Emléküknek ; jegyzőkönyvi megörökítését tisztelettel indítványozom. Méltóztatnak-e indítányomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, kimondom, hogy a Ház ily értelemben határozott. Bemutatom Angelo Rótta pápai nuncius levelét, amelyben Vanutelli bíboros elhunytakor a Felsőházban történt elnöki megemlékezésért és részvétünk kifejezéseért hálás köszönetet mond. Tudomásul szolgál. Jelentem továbbá, hogy a Nápoly-környéki földrengés alkalmából Mussolini olasz miniszterelnökhöz, az R. 101. kormányozható léghajó elpusztulása alkalmából MacDonald angol .miniszterelnökhöz, az alsdorfi bányakatasztrófa alkalmából pedig Brüning német birodalmi kancellárhoz a Felsőház nevében részvéttáviratot intéztem. Ezzel kapcsolatban bemutatom Mussolini és MacDonald miniszterelnökök, valamint Brüning birodalmi kancellár táviratait, amelyekben a Felsőház nevében kifejezett részvétért hálás köszönetet mondanak. Tudomásul szolgál. Tisztelt Felsőház! A magvar Országgyűlés két Háza folyó évi július havában elhatározta, hogy Szent Imre herceg emléke, halálának 900 esztendős fordulóján az Országházban emléktáblán megörökíttessék. Az emléktábla^ felavatása, amelyen az avatóbeszédet a két Ház elnökének felkérésére gróf Apponyi Albert ő excellenciája mondotta, augusztus hó 20-án, Szent István napján az Országház kupolacsarnokában, az Országgyűlés mindkét Házának együttes ünnepélyén, Sincero Lajos bíboros, a pápa ö Szentsége legátusa és számos külföldi egyházi méltóság jelenlétében megtörtént. Szent István, Magyarország első apostoli