Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-91

Az országgyűlés felsőházának 91. ülése állítani, hogy példaadóan működik ami appa­rátusunk, és talán inkább a művelt Nyugat ve­het példát tőle. Nem egyikünk tapasztalhatta külföldön, hogy bizony sok helyütt nem nagy előzékenységgel és szívességgel, ;sőt nem egy­szer brutálisan is viselkednek az illetékes köze­gek. Mi természetesen a külföldön szerények vagyunk és hallgatunk, ellenben saját hazánk­ban még azokat az intézményeinket is, ame­lyek ezen a téren előrehaladásunkat mutatják, szívesen illetjük kritikával. Mi szívesen vesszük az objektív kritikát, de méltóztassék .abban a tekintetben is igazságot szolgáltatni, hogy ezen a téren igen nagy előrehaladás történt. Ezt kü­lönösen az idegenforgalomban, de saját hon­polgárainkkal szemben is^ ambicionáljuk. Hogyha az utasok Összehasonlításokat tesznek a külfölddel, hadd lássák, hogy lehetőségig arra törekszünk, hogy semmi kívánni valót ne hagyjunk hátra. Ezeket voltam bátor ő méltósága^ interpel­lációjára előadni « kérem a t. Felsőházat, mél­tóztassék válaszomat tudomásul venni, (He­lyeslés.) Elnök: Az interpelláló felsőházi tag^ úr ő méltósága kíván a viszonválasz jogával élni? Vida Jenő: Köszönettel tudomásul veszem ő excellenciája válaszát. Elnök: Akkor felteszem a kérdést, méltóz­tatnak-e ;a belügyminiszter •' úrnak, az interpel­lációra az összkormány nevében adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a hatá­rozatot. Tisztelt Felsőház! Utolsó együttlétünk óta fájdalmas veszteség ért bennünket Vass József népjóléti és munkaügyi miniszternek, a kalocsai főszékesegyházi káptalan nagyprépostjának folyó évi szeptember hó 8-án váratlanul bekö­vetkezett halálával. Mélységes, országos gyász vette körül az Országház kupolacsarnokában felállított ravatalát, ahol a Felsőház nevében magam búcsúztattam. Búcsúbeszédemben rámutattam arra, hogy Vass József világszemléletének, államférfiúi el­mélyedésének, erkölcsi és értelmi jellemének Összes kincseivel kegyetlenül megcsonkított ha­zánk új életre keltéséért és történelmi hivatása betöltéséért fáradozott. írásban, S'zóban és tet­tekben lankadatlanul hirdette, hogy a magyar újjászületésnek egyedüli szilárd alapja az egész magyar társadalomnak vállvetett munkában való összefogása, hogy az igazságosságot és szeretetet kell érvényre juttatni úgy a törvény­hozásban, mint a kormányzatban és az egész társadalmi életben. Emelkedett elgondolásának a maga teljes­ségében és tisztaságában minden félreértés vagy éppen félremagyarázás nélkül való átértése és átérzése vezet el annak az igazi nagy értéknek felismeréséhez, amit Vass József jelentett küz­delmekkel telített mai korszakunknak törté­nelmi fórumán. Váratlan elhunyta alkotó, nemzetfenntartó és vezető r erőforrásainkat gyöngítő, súlyos veszteség bár, csüggedő érzéssel azonban ezt a csaknem pótolhatatlan veszteséget sem szabad lelkünkbe zárni. Mint búcsúzó szavaimban mon­dottam: Vass József lelkivilága, melyet a hit, remény és szeretet töltött be,, nem ismerte a csüggedés bomlasztó érzését. Törhetetlen biza­lommal, a nehézségek, a terhek súlyával éppen nem gyöngülő, de inkább mindig növekvő munkakedvvel, erejének, nagy tehetségének minden idegszálával küzdött elgondolása cél- I 1930. évi november hó 21-én, pénteken. 3 jaiért, hazánk jobb sorsáért. Mentalitása, férfias eltökéltsége a nemzet életében élve, min­dig tiltakozás marad az ellen, hogy a magyar állam és társadalmi élet a csüggedés pusztító lejtőjére tévedjen. Elete arra tanítja a nem­zetet, hogy a magyar lélek összefogó ereje ki tudja vívni a magyar igaziság diadalát. Nemes emlékének mai ülésünk jegyző­könyvében való megörökítését tisztelettel indít­ványozom, egyúttal jelentem, hogy ravatalára a Felsőház koszorúját elhelyeztettem, részvétün­ket pedig édesanyjához, özv. Vass Ferenenéhez, valamint a miniszterelnök úrhoz s a kalocsai főszékesegyházi káptalanhoz intézett részvét­iratokban kifejezésíre juttattam. Temetésén a Felsőház küldöttségét magam vezettem. Méltóztatnak-e indítványomat elfogadni s bejelentésemet tudomásul venni? (Igen!) Ha igen, kimondom, hogy a Felsőház Vass József emlékének jegyzőkönyvi. megörökítésére vonat­kozó indítványomat elfogadta és kegyeletünk nyilvánításával kapcsolatos intézkedéseimet jóváhagyólag tudomásul vette. Ezzel kapcsolatban bemutatom özv. Vass Ferencné táviratát, valamint a miniszterelnök­helyettes úrnak és a kalocsai főszékesegyházi káptalannak leveleit, amelyekben a Felsőnáz részvéteért hálás köszönetet mondanak. Tudomásul szolgál. Folyó évi augusztus hó 29-én hunyt el gróf Széchenyi Géza es. és kir. kamarás folyó évi november hó 16-án pedig báró Orosdy Fülöp. Mindketten a Főrendiháznak örökösjogú tagjai voltak. Emléküknek ; jegyzőkönyvi megörökítését tisztelettel indítványozom. Méltóztatnak-e indítányomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, kimondom, hogy a Ház ily érte­lemben határozott. Bemutatom Angelo Rótta pápai nuncius le­velét, amelyben Vanutelli bíboros elhunytakor a Felsőházban történt elnöki megemlékezésért és részvétünk kifejezéseért hálás köszönetet mond. Tudomásul szolgál. Jelentem továbbá, hogy a Nápoly-környéki földrengés alkalmából Mussolini olasz minisz­terelnökhöz, az R. 101. kormányozható léghajó elpusztu­lása alkalmából MacDonald angol .miniszter­elnökhöz, az alsdorfi bányakatasztrófa alkalmából pe­dig Brüning német birodalmi kancellárhoz a Felsőház nevében részvéttáviratot intéztem. Ezzel kapcsolatban bemutatom Mussolini és MacDonald miniszterelnökök, valamint Brüning birodalmi kancellár táviratait, ame­lyekben a Felsőház nevében kifejezett részvétért hálás köszönetet mondanak. Tudomásul szolgál. Tisztelt Felsőház! A magvar Országgyű­lés két Háza folyó évi július havában elhatá­rozta, hogy Szent Imre herceg emléke, halálá­nak 900 esztendős fordulóján az Országházban emléktáblán megörökíttessék. Az emléktábla^ felavatása, amelyen az avató­beszédet a két Ház elnökének felkérésére gróf Apponyi Albert ő excellenciája mondotta, augusztus hó 20-án, Szent István napján az Országház kupolacsarnokában, az Országgyűlés mindkét Házának együttes ünnepélyén, Sincero Lajos bíboros, a pápa ö Szentsége legátusa és számos külföldi egyházi méltóság jelenlétében megtörtént. Szent István, Magyarország első apostoli

Next

/
Oldalképek
Tartalom