Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-96

124 Az országgyűlés felsőházának 96. ü nézne az ki, ha például orvosi képzést akarnánk adni hullák és klinikák nélkül? Mindenki, aki ért a dolgokhoz, azt mondja, hogy ez abszurdum lenne s aki a tudománypolitikához ért, annak csak szatirikus mosolya lehet az olyan beállítással szemben, hogy képzelhető legyen elméleti oktatás a gyakorlati résznek tökéletes ismerete nélkül. Es mint mondottam, nekem a (közgazdasági fakultással szemben éppen az az aggodalmam, hogy megfelelő gyakorlati területe ninlcs. Az kérdeztetett tőlem, hogy miért nem vásároltuk meg a biai gazdaságot- Ennek a megvásárlását akartam, de a pénzügyminiszter úr jogosan arra az álláspontra helyezkedett, hogyha itt három gazdasági akadémiának van gyakorlati területe, akkor most, amikor az állami kiadásokat az egész vonalon csökkenteni akarjuk, miért szerezzünk be a közgazdasági fakultás számára még egy negyedik gyakorló területet is. A pénzügyminiszter úr ezzel szemben elzárkózott és ezt a legteljesebb mértékben értem, de a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy nekem olyan felfogás imputáltassék, mintha én teoretikussá óhajtanám tenni az oktatást, ellenkezőleg^ ismétlem, az az aggályom a Budapesten történő mezőgazdasági oktatással szemben, hogy nincs gyakorló területe, vagy nagyon messze van és ha ez Bián lenne, akkor is messze r lenne. Éppen a gyakorlativá tétel szempontjából lehet leginkább képviselni ezt az álláspontot. Ami azt az érvet illeti, hogy a klinikáknak akarunk olcsóbb élelmiszereket szerezni, ha ilyen törekvés lenne, ezt mindenki csak helyeselhetné, mert az én szememben nincs külön földmívelésügyi minisztérium, nincs külön kultuszminisztérium, nincs külön honvédelmi minisztérium, hanem van. egy magyar állam, amelyet elparcellázni részekre nem lehet, s mindnyájunknak csak egy kötelességünk van, hogy a lehető legolcsóbban szolgáltassunk valamit ennek a magyar államnak. Nekem soha az eszembe nem jutott s nem is hiszem, hogy jövedelmező lenne ilyen tangazdaság felállítása, mert hiszen nekem akkor is el kellene számolnom ezt a tangazdaságnál mint bevételt s a klinikáknál mint kiadást az államszámviteli szempontból, ennek tehát abszolút semmiféle jelentősége a kultusztárca szempontjából nem volna. Ez a terület nem az állam tulajdona, hanem Debrecen város tulajdona, amely abból . a célból adta ezt a területet, hogy ott gazdasági oktatás folyjék. Tehát nagyon sajátságos úgy feltüntetni a dolgot, mintha a kultusztárca el akarná venni ezt a földmívelésügyi tárcától, vagyis a magyar állam egyik zsebéből át akarná tenni azt a másik zsebébe. Ez annál kevésbbé lehetséges, mert hiszen mint mondom, ez a terület nem is az államé, hanem Debrecen városáé, Debrecen városától indult ki az iniciativa, én az egész dologról nem is tudtam. Debrecen városa és az ottani egyetem tették ezeket a lépéseket és erre vonatkozólag kell majd állástfoglalni, ezideig azonban állásfoglalás nem történt. De nézzük a dolgot más szempontból ís. Nekem nagy aggodalmaim vannak a jog- és államtudományi képzés túltengése miatt. Mert hány helyen tanítunk is mi jogot? Alig hinné el az ember, hogy 9 helyen: 4 egyetemen, három jogakadémián, azonkívül tanítunk államtudományokat a műegyetemi közgazdasági fakultáson — mert. ilyen is van -7- és végül bőségesen a budapesti közgazdasági egyetemen. Kérdem tehát, hogy akkor, amikor az ése 1931. évi május hó 27-én, szerdán. egész egyszerűsítési akció arra szorítkozik, hogy az állami apparátust kisebbítsük logikus dolog-e, hogy 9 helyen tanítsuk a jogi és államtudományokat? Mert ebben az országban senki sem akarja, hogy például kevesebb kórházi ágy legyen, vagy hogy az iskolákban ne 40, hanem 120 gyermeket tanítson egy tanító. Mi az, amit nem akarnak az emberek? Hogy ne legyen hatalmas adminisztráció az igazgatási szervezet. Az igazgatási szervezetet alimentái ják azok, akik jogot és államtudományokat tanulnak. Ha tehát nem akarjuk ennek a szervezetnek örökös megduzzadását, akkor ne tanítsunk jogot és államtudományokat kilenc helyen. (Ügy van! a jobboldalon.) Es miután a műegyetemen már megszerveztetett egy közgazdasági kar, parallelizmus, hogy azonkívül legyen még másik egyetemi közgazdasági kár is. Ha a miniszter keresi a racionalizálás módjait, abban ne méltóztassék rögtön attentátumot keresni valamely intézmény ellen, hanem lássák meg azt, hogy igyekszik a dolgokat úgy csoportosítani, hogy az intézmények kevesebbe kerüljenek, legalább ami az állandó fenntartást illeti, mint amennyibe különben kerülnének. Ö excellenciája —- úgy mondták nekem — hivatkozott arra, hogy a polgári iskolai tanárképzés Szegedre vitele bizonyos költségbe került. E nélkül újjászervezés nincs. De a vége az lett, hogy két preparandia helyett, mert egy volt a fiúknak, egy volt a lányoknak, ma csak egy van és ma, azt hiszem, feleannyi tanár van, mint volt. Természetes, hogy minden ilyen összevonás, amikor végrehajtatik, bizonyos nehézségekkel jár, a cél azonban az, hogy későbbre a kiadások csökkentessenek, ahogy a polgári iskolai tanárképzésnél természetesen igen jelentékeny mértékben csökkentettek is. Azt hiszem, ezzel ki is merítettem azokat a dolgokat, amiket e részben az ügyek mai stádiumában mondani lehet. Kormányállásfoglalás nincs, kérem tehát ő excellenciáját, méltóztassék türelemmel lenni addig, amíg ez a kérdés egészen tárgyilagosan le nem tárgyaltatik és minden tényező objektíve előadja a maga érveit. Az ellen azonban határozottan tiltakozom, hogy nekem vagy az imputáltas^ sék, hogy meg nem engedett módon, agitációval vagy nem tudom, hogyan akarom elvenni a gazdasági gyakorlóterületet a klinikák élelmezése végett, mert ilyen szándékom nem volt és ez az államszámvitel rendje szerint nekem tárcahasznot nem is hozna. Különben is Debrecen városáé a birtok. Még határozottabban tiltakozom az ellen, hogy nekem teoretizáló célok imputáltassanak, amikor minden oktatásnál a gyakorlati irányt hangsúlyozom alsófokon, középfokon és felsőfokon. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök; T. Felsőház! A szólási sorrenden kívül szót kérhetnek azok, akik napirendretérést indítványoznak, személyes megtámadtatásra válaszolnak, félreértett szavaik f rövid helyreigazítását óhajtják elérni. Ennélfogva félreértett szavainak rövid helyreigazítására adok szót Somssich László gróf ő exeellenciájának. Somssich László gróf: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden reflektáljak mindkét beszédre abban a tekintetben, hogy szavaim eredeti mivoltukból bizonyos vonatkozásokban teljesen kiforgattattak. Először is t. kollégám, Tóth Lajos ő méltósága úgy állította be a dolgot, mintha azt mondottam volna, hogy a mező-