Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-96

Az országgyűlés felsőházának 96. ülése 1931. évi május hó 2f-én

} szerdán. 123 men kívül maradj. Mert ha nem marad figyelmen kívül, abban az esetben az én legjobb tudásom szerint megtakarítások és pedig jelentős megtakarítások fognak eléretni. Ez az, amit a mezőgazdasági fakultás ügyére vonatkozólag bátor voltam mély tisztelettel előadni. Még egy kérdés van, amihez bátor vagyok néhány perére kérni a mélyen i Felsőház kitüntető figyelmét és ez a jogi oktatás reformjának kérdése, egy olyan kérdés, amely — mint azt a kultuszminiszter úr ő excellenciája is minden alkalommal hangsúlyozta, amikor ez a kérdés a fórumon szóibakerült— már megérett a megvalósításra. Hogy a megvalósításnak momentán nehézségei vannak, azt mindanynyian tudjuk. A nehézségek pedig azokban a gazdasági nehézségiekben állanak, amelyek, sajnos, hazánkat is súlyosan érintik. De mi, akik ennek a reformnak égető szóik ségősségétől át vagyunk ihatva, azt gondoljuk, hogy ezek a nehézségek elháríthatok és el kell hogy háríthassanak. A porosz állam költségvetésébe igen jelentős tételeket illesztett be, amely tételek éppen azt célozzák, hogy ez a bizonyos jogi reform megvalósítható legyen. Hogy ennek a jogi reformnak részletei azután milyen irányban kell hogy mozogjanak, arra én itt most nem térek ki, hiszen ez az egyetemek meghallgatása után, reméljük, az egyetemek egyező akaratával, könnyen közös plattformra lesz hozható, bármilyen jelentékenyek legyenek is még most a különbségek, az eltérések. Ez a költségvetés, amely előttünk van, hű tükre, a mi szörnyű küzdelmeinknek, anyagi nehézségeinknek, amelyeknek egyik eredménye âz a sajnálatos tény, hogy a debreceni egyetem központi épülete még teljesen befejezhető és rendeltetésének átadható nem volt. De ismerve a kultuszminiszter úr őexcellenciájának a mi egyetemünk iránt érzett mély rokonszenvét, teljesen nyugodtak vagyunk abban a tekintetben, hogy abban a pereben, amint az anyagi lehetőség meglesz, gondoskodni fog arról, hogy á központi épület befejezhető és rendeltetésének átadható legyen, mert hiszen igen komoly tanulmányi és igen komoly pénzügyi szempontok is- szólnak a mellett, hogy ez mielőbb megtörténjék. Régi igazság, hogy amit a kard széjjelvágott, azt a kultúra ereje, a kultúra fölénye újból egybeforrasztja. Annál bizonyosabb, hogy egybefoglalja az elszakított részeket a kultúra ereje, fölénye, Iha tudjuk, hogy ezt ez elszakítást nem a kard végezte, hanem végezte az emberek tisztánlátásának hiánya, végezte az igazságérzet (hiánya. Ablban a reménységben, r hogy az Ur Isten segedelmével ez az egybefogás, ez taz egység mielőbb bekövetkezik, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) . . . Elnök: A kultuszminiszter úr ő excellenciája kíván szólás jogával élni! Gróf Kïebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Űri Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnos, még nincsen megoldva az a fizikai probléma, hogyan lehet valaki egyszerre két helyen, jelen, pedig sokszor úgy érzi az ember, hogy kívánatos volna, ha egyszerre, egy pillanatban több helyen is jelen lehetne. Másirányú, elfoglaltságom miatt Somssich Ő excellenciája beszéde alatt én sem lehettem itt, úgy hogy csak barátaim informáltak felszólalása lényegéről, amely, úgy látom, ez alkalommal a közgazdasági egyetem kérdése körül forgott. Csodálom, hogy ő excellenciája ezt szóvá méltóztatott tenni; csodálom azért, mert hiszen FELSŐHÁZI NAPLÓ. VI. állásfoglalásra parlamentben ákkór kerül «a sor, ha ebben .a tekintetben valamely propozició tétetik, minthogy pedig propozició e részben még nincs és a tárgyalások jóformán mep* sem indultak, így természetes, hogy kormányálláspont sincs és így támadható téma és tétel sincs, A Képviselőházban éppen ezért ez a kérdés nem is tétetett egyáltalán szóvá. ö excellenciája utalt arra, hogy a polgári iskolai tanárképzés levitetett Szegedre. Mi az, ami általaiban engem arra indít, hogy keressem a decentralizáció lehetőségét? Az az aggodalom, hogy Budapesten kifejlődik egy óriási értelmi proletariátus. Ide összesereglenek a vidéki városokból és vármegyékből a tanulni akaró emberek, akik belekóstolnak a budapesti élet úgynevezett kellemességeibe és azután .valósággal számkivetésnek tekintik azt, ha a saját szülővárosukba visszamennek. Ezen a téren nekem, sajnos, fájdalmas tapasztalataim vannak. Azt mondják, hogy az emberek a Dunának mennek vagy veronait isznak, mert. állásokat nem tudnak kapni. Mióta kultuszminiszter vagyok, egy garmada kinevezési okmányt és megbízatást adtak nekem vissza, különösen polgári iskolai tanárnők, mert nem akartak vidékre menni; úgy tekintik, mintha szibériai számkivetésbe kellene menniök, ha kinevezést kapnak vidéki városokba. (Ügy van! Ügy. van!) Miért van ezl Azért, mert ezek az iskolák mind itt vannak Pesten, s ők itt bizonyos fokig belekóstolnak a mozis, strandfürdős életbe, úgy hogy azután ,a vidék atmoszféráját. tűrhetetlennek tartják magukra nézve. Feltétlenül szükség van arra, hogy ama iskolafajták számára, amelyek túlnyomó része nem a fővárosban van, a tanárképzést ne Budapesten végezzük, mert ezek a tanárok különben itt maradnak a fővárosban. Érdemes lenne például a. közgazdasági fakultás végzett növendékeiről statisztikát készíteni abban tekintetben, hogy közülük hányan maradtak Budapesten és hányan nem voltak hajlandók elmenni vidékre, vagy úgy intézték dolgaikat, hogy itt maradhassanak. Ez az oka annak, hogy iparkodunk ezeket az iskolafajtákat vidékre vinni. De ez az akció, amely megindult a közgazdasági egyetemnek a^ debreceni akadémiával való egységesítése iránt, bizonyos egyszerűsítés szempontjából, nagyon karakterisztikus. Hányszor találkozunk azzal a szemrehányással, hogy ebiben az országban sok az egyetem és ha egyszer felmerül az .eszméje annak, hogy az egyik megszüntettessék, vagy leegyszerűsíttessék, akkor rögtön óriási . mozgalom indul meg azért, hogy az intézmény fenntartassék. Ha valaki hozzá akarna nyúlni a pécsi egyetemhez, meg vagyok róla győződve, hogy megmozdulna az egész Dunántúl, vagy legalább is a Dunántúlnak déli része és ha valaki hozzá akarna nyúlni a Tisza-egyetemhez, természetes, hogy szemben találná magát az Alföld hatalmas ellenállásával. Ebből látszik, hogy itt tetszetős jelszavakról van szó, mihelyt azonban komoly intézkedésekre^ kerül a sor, kiderül, hogy mindezen intézmények mögött mégis csak igen nagy életérdekek állnak. Sajátságos volt az a beállítás, amelyet egyes gazdasági érdekképviseletek á kultuszkormány állásfoglalásának, vagy vélt állásfoglalásának adtak. Azt mondották, hogy mi teoretikussá akarjuk•'tenni a gazdasági képzést. Éppen ellenkezőleg áll a dolog: nekem azért vannak aggodalmaim a közgazdasági fakultás működésének sikere tekintetében, mert a budapesti mezőgazdasági csoportnak nincsenmegfelelő gyakorló területe. Már pedig hogy 20