Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-96

122 Az országgyűlés felsőházának 96. ülése 1931. évi május hó 27-én, szerdán. ez lehet egészséges állapot? Lehetetlen, hogy ez egészséges állapot legyen. Amint ez megteremtődött sokszor célzatosan, — sajnos, megteremtődött és teremtődik még ma is — ez szükségképpen a vidék rovására és hátrányára megy s merem állítani, hogy ha ez sokáig így megy, egyszer odajutunk, hogy ezt a főváros is meg fogja érezni, nevezetesen nem lesz a vidéknek miből tovább táplálni a fővárost. En azt vagyok bátor mondani, hogy igenis, az lesz Magyarország legnagyobb jóltevője, aki teljes erejével beleveti magát a vidék erősítésébe. Hogy ez mennyire így van, méltóztassék megtekinteni a három úgynevezett vidéki egyetemi várost, hogy mi volt ott odáig, amíg nem volt egyetem és mi van most, hogy már van. Egy csodálatos fejlődés nemcsak szellemiekben, hanem anyagiakban is. Ezért mondottam én mindig Debrecenben, hogy nem tisztán csakí a pénz szempontjából, de a város szempontjából is legjobb befektetés az, amit az egyetemre fordít; azok a pénzek gyümölcsöznek, nemcsak kulturális, hanem anyagi szempontból is legjobban és leggyorsabban, amelyek egyetemi célra adatnak. Ha már ez így van, — azt gondolom, hogy talán nem tévedtem el nagyon messze az igazságtól, hogy ez így van — akkor ebben meg van adva a válasz arra a kérdésre is, hogy helyes-e és szükséges-e az Alföldet ezen az úton is erősíteni 1 A további, amit ő excellenciája előhozott, a klinikák ellátása. Méltóztassék megengedni, hogy én ezt a kérdést mindenestől kikapcsoljam. Ez nálunk sohasem volt nemcsak döntő szempont, hanem még csak jelentős szempont sem. Elismerem, hogy valami kis előnnyel talán jár az, — még ez sem bizonyos — ha a klinikák, az egyetem saját gazdaságának terményeit önköltségen kapják. Mondom, hogy talán, mert még ez sem bizonyos, tudniillik köztudomású dolog, hogy^ a közintézményeknek úgynevezett házikezelése igen ritkán vezet jóra. Mondom tehát, hogy ez nem volt nálunk soha döntő szempont^ még csak jelentős szempont sem, úgyhogy én ezt a kérdést itt most mindenestől kikapcsolom. A további, amire bátor vagyok utalni, a kultuszminiszter úr ő exeellenciá jávai való reláció kérdése, hogy tudniillik itt a kultuszminiszter oktrojálta volna ránk ezt a kérdést. (Gróf Somssich László: Sohasem mondtam!) Ez-távolról sincs így, hiszen ez a kérdés már több, mint egy évtizeddel ezelőtt, amikor ő excellenciája még nem is volt kultuszminiszter, már szőnyegen volt. Magam is résztvettem abban a deputációban, amelyet ebben az ügyben a kormányzó úr ő főméltóságához és a többi irányadó és döntő tényezőkhöz vezettünk tehát ez a kérdés nem állítható be úgy, mintha ez a kultuszminiszter úr ő excellenciájának az oktroja volna velünk szemben, vagy a várossal szemben, vagy az állammal szemben, vagy bárkivel szemben. (Gróf Somssich László: Nem mondtam soha, egy szóval sem!) Mint egy erős törekvését méltóztatott említeni a kultuszminiszter úrnak. (Gróf Somssich László: Nagy különbség van a törekvés^ és az oktroj között!) Azt mondom, ezzel a beállítással szemben, hogy ez évtizedes törekvése már az ottani tényezőknek. Ö excellenciájának, az én igénytelen fel fogasam szerint, talán kissé erősen méltóztatott szembeállítani az elméleti és gyakorlati oktatás kérdését a mezőgazdasági felső oktatás irányában. Azt gondolom, igen t. 'Felsőház, hogy talán egyetlenegy tudomány sincs, ahol az elmélet és gyakorlat olyan erősen kapcsolódnának, mint amilyen erősen kapcsolódnak éppen a mezgőgazdasági tudomány terén, ahol az elmélet priusa is, posteriusa is >a gyakorlatnak. En tehát azt gondolom, ha az a mezőgazdasági oktatás egyetemi fakultás feladatává tétetik, akkor igenis emelkedni fog ez az oktatás elméletileg-, de ugyanakkor uno ictu emelkedni fog gyakorlatilag is. (Úgy van! jobbfelől.) Ha tehát mi jó gyakorlati gazdákat akarunk, ennek nem fog útjában állni egy mezőgazdasági fakultás, ellenkezőleg, a jó gyakorlati kiképzést fogja igen erősen előmozdítani. A főszempont azonban, amely minket egyetemieket ebben a törekvésben vezetett, az úgynevezett mezőgazdasági tudomány fejlesztésének kérdése. Tudniillik egészen bizonyos, hogy alig van tudomány, amely annyira individuális volna, mint éppen a mezőgazdaság, amelyik olyan szorosan kapcsolódnék a helyi viszonyokkal és nemzeti viszonyokkal, a talajviszonyokkal, az éghajlati viszonyokkal, mint éppen a mezőgazdaság. Ennek megteremtése, fejlesztése tehát a mi igénytelen gondolatunk szerint igenis elsőrangú nemzeti érdek. Méltóztatott ő excellenciájának arra utalni, hogy kettős költség áll elő. Itt vagyok bátor rátérni arra, hogy ez a kérdés csakugyan két módon intézhető el. Az egyik mód az, amely — mindjárt előrebocsátom — a mi egyetemünknek törekvése volt és ma is a törekvése, hogy tudniillik az ott lévő pallagi gazdasági akadémia emeltessék mezőgazdasági egyetemi fakultási nívóra. Mi a budapesti közgazdasági tudományi fakultást teljesen figyelmen kívül hagytuk törekvésünkben. Ö excellencüája megjegyzése erre vonatkozott, erre méltóztatott azt mondani, hogy ez kettős költséget jelent. Én azt gondolom, hogy ez talán nem jelentene kettős költséget, hiszen a közgazdasági fakultás költségei már be vannak illesztve a költségvetésbe, úgyszintén a pallagi akadémia költségei is be vannak illesztve. Tehát csak az a plus lenne, amely szükségképpen előállna azzal, hogy a gazdasági akadémia mezőgazdasági fakultássá való 'emelésének konzekvenciáit anyagi vonatkozásban is le kell vonni, amint hogy le kell vonni. Elismerem, hogy ez költségtöbblet, de ez nem jelent talán kettős költséget és a mellett olyan költségtöbblet, amely bőséges gyümölcsöt hoz. Mármost még csak igen röviden vagyok bátor utalni arra, hogy a mostani budapesti közgazdasági egyetemnek működése milyen. Hogy ennek az egyetemnek igen kiváló tanári kara van, azt mindannyian igen jól tudjuk. Ha ennek a fakultásnak működése talán egyes vonatkozásokban — amire, ha jól emlékszem, ő excellenciája is utalt — nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket hozzá méltán fűztünk és fűzünk, ennek okáít mindenben lehet keresni, csak éppen a tanárikarban nem. De újból Ihangsúlyozom, hogy a mi törekvésünk, a debreceni egyetem törekvése teljesen figyelmen kívül hagyta ennek a budapesti mezőgazdasági fakultásnak kérdését, teljesen figyelonieni kívül hagyja abban az emlékiratban isi, amelyet ebben a tárgyiban bátrak voltunk közreadni. Hogy ez a megoldás anyagilag némi áldozatokat fog magával hozni, az biizonyos. Aki ezt nem akarná tudomásul venni, az nem. nézné a helyzetet nyitott . S'zemmel. A kérdés csak az: megérik-© ezek az áldozatok azt az ereidíményt, amelyet mi a mezőgazdasági fakultástól várunk? Tudniillik többletkiadások lesznek, de csak abban az esetben, ha a budapesti közigazgatási fakultás bekapcsolása figyel-