Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-96

Az országgyűlés felsőházának 96. ütése 1931. évi május hó 27-én, szerdán. 121 nem túl sok-e a csonka országban hárm gazdasági akadémia és nenn volna-e elegendő

1 esetleg kettő: egy Dunántúl és egy az Alföldön. Ezt a gondolatot azonban természetesen csak igen alapos megfontolás után, a jelentkező' ifjak létszámának arányát figyelembe véve és minden körülményt, amely e tekintetben latba esik, méirlegelve, nem pedig rapszodikusan kell bedobni a nagy vitaiba, ment különben soha sem lehet nyugodtan leszűrni az eredményeket. Ezek volnának nagyjában azok a gondolatok, amelyek az akadémiák reformjánál mérvadók kell hogy legyenek s akkor remélhetőleg megint lesznek olyan intézeteink, amelyek európai hírűek lesznek s amelyek teljes mérteikben elérik a régi magyaróvári nívót. A felső mezőgazdasági szakoktatás tehát, igenis, reformra szorul, nívója emelendő, de e reformoknak ki kell terjedniök az egész országra. Ezt a kérdést miem szabad debreceni szemszegből megítélni és úgy elintézni, hogy egyszerűen agyonütjük a budapesti közgazdasági egyetem mezőgazdasági szakát. Nem szabad a knltúra terén az úgynevezett gründolási irányzatnak teret engedni, amely csak arra irányul, hogy új intézményeket létesítsünk nagy pompával, nagy fénnyel, a régieket pedig hagyjuk tespedni, elsorvadni, azokat nem fejlesztjük, úgy hogy egyes középületek tetején az eső is becsurog, mert nines pénz a javításukra. (Ügy van!) Szerintem tehát feltétlenül meg kell hagyni Budapesten a közgazdasági egyetem fakultását, természetesen kellő dotációval ellátva, a gazdasági akadémiákat pedig a mai kor igényeinek és a teljesen megváltozott gazdasági viszonyoknak megfelelően kell reformálni. Azt hiszem, e megoldásha Debrecen is Ibelenyugodhatik, de egyúttal ez felel meg az ország mezőgazdasági igényeinek s az ország pénzügyi helyzetének is. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Tóth Lajos őméltósága. Tóth Lajos: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Nagy figyelemmel hallgattam azokat a mélyreható fejtegetéseket, amelyek Somssioh ő exlellenciájának, a gazdasági kérdésekben talán a leghivatottabb tényezőnek ajkairól elhangzottak. A magam részéről teljesen hozzá is járulok fejtegetéseinek ahhoz a részéhez, amely általában az európai viszonyokra vonatkozik. Csakugyan: a gazdasági viszonyok rendezése az alappá annak, hogy az a szörnyű politikai feszültség, amelyet mindannyian sajnosán érzünk, megszűnjék, vagy legalább is enyhüljön. Legnagyobb sajnálatomra azonban nem tudok hozzájárulni fejtegetéseinek ahhoz a részéhez ,amely a debreceni egyetem mezőgazdasági fakultásának kérdésére vonatkozik. Tökéletesen egyetértek ő excellenciájávai abban, hogy ezt a kérdést nem szabad lokális, vagy akár partikuláris érdekek szemüvegén át nézni. Ellenkezőleg: ezt a kérdést egyesegyedül a nemzet egyetemes érdeke szempontjából lehet és szabad vizsgálni. A kérdést tehát a magam részéről így tenném fel: kívánia-e a nemzet egyetemes érdeke először, hogy a mezőgazdasági oktatás nivója emelkedjék, (Ügy van!) másodszor, hogy vájjon amennyiben ezt kívánja, — és ebiben a tekintetben köztünk differencia fel sem merülhet — lehet-e ezt az emelkedést a debreeni kombinációval megoldani? (Felkiáltások: Nem!) Ez éppen a kérdés itt: igen vagy nemi! Ez pedig azon fordiul meg, hogy meg lehet-e adni Debrecenben azokat a személyi és tárgyi előfeltételeket, amelyek a mezőgazdasági oktatás nívójának emelésére szükségesek. Ami a tárgyi szempontokat illeti, kétségtelen tény, hogy ott van egy 600 holdas mintagazdaság, amelyet Debrecen városa adományozott — 400 holdat illetőleg tulajdonban, 200 holdat illetőleg igen olosó haszonbérlet formájában — a gazdasági akadémiának. Az is tény, hogy a most működő akadémiának igen szép szertárai, felszerelései vannak, amelyeket — elismerem — ha a mezőgazdasági fakultás egyetemi bekapcsolása megtörténik, tökéletesíteni, fejleszteni kell. Ahogy azonban mi a helyzetet látjuk, ez jelentős költségtöbbletet — legalább egyelőre — eredményezni nem fog. Semmiesere sem fog olyan költségtöbbletet eredményezni, amely költségtösbblet ne járna mérhetetlen haszonnal a mezőgazdasági oktatás nívójának emelése terén. Mondom tehát, ami a kérdés tárgyi szempontjait illeti, ebben a tekintetben ő excelleniciájával teljesen azonos állásponton vagyok. Azonos állásponton vagyok tehát abban is, hogy politikai célok szolgálatába efféle törekvéseket beállítani nem lehet. Magunk tiltakoznánk legerősebben az ellen, hogy tudományos kérdések politikai célok eszközeivé tétessenek. Ami ő excellenciájának azt a másik megjegyzését illeti, hogy a mezőgazdasági fakultásnak a földmívelésügyi tárca fennhatósága alá kell tartoznia, (Ügy van!) ebben sem tudok — sajnos — ő excelleneiájával egyetérteni. (Gróf Somssich László: Nem is mondtam!) En így értettem! (Gróf Somssich László: A mezőgazdaságig szakoktatásnak!) Tehát a földmívelésügyi tárca alá tartozzék a mezőgazdasági szakoktatás akkor is, ha ez egyetemi fakultás? (Gróf Somssich László: Egészen más a gazdasági akadémia és más a közgazdasági egyetem!) Ha ő exeellenciája ezt az egyetemre nem vonatkoztatta, akkor vele ebben a tekintetben is tökéletesen egyetértek, hogy tehát a mezőgazdasági szakoktatás, amennyiben ' az egyetemen műveltetik, a kultúrtárca főhatósága alá kell hogy tartozzék. (Gróf Somssich László: Most is odatartozik!) Most is odatartozik és igénytelen felfogásom szerint a jövőben is oda kell, hogy tartozzék, mert ha nem tartoznék oda, ezzel egyenesen szembehelyezkednénk az egyetemek évszázados fejlődésével.^ Hiszen' ez odavezetne, hogy^ az orvosi fakultás a népjóléti tárcához, a jogi fakultás az igazságügyi tárcához lenne átkapcsolandó, sőt a jogi fakultás tovább volna pulverizálandó, mert akkor a pénzügyi jogi tanszéket a, pénzügyminiszter, a közigazgatási jogi tanszéket a belügyminiszter főhatósága alá kellene helyezni, amit bizonyára komolyan senki egy nercig sem akarhat. Mondóim tehát, ha ebben a tekintetben ő excellenciájával egyetértek, végtelenül örvendek. Mármost a továbbiakban, amit ő exeellenciája olyan kegyes volt említeni, hogy az Alföldnek van-e szükséges vagy nincs mezőgazdasági fakultásra, azt gondolom, hogy igenis a vidék erősítése igen jelentős kormányzati Programm kell,^ hogy legyen. (Ügy van! Ügy van!) Nincs talán még egy másik állama a világnak, ahol olyan szörnyű kontraszt lenne az állam fővárosa és a vidéki városok, a vidéki legnagyobb városok között, mint nálunk. Hiszen tudjuk, hogy a fővárosnak egymillió körül van a lakossága, a legnagyobb vidéki városok lakossága pedig 100.000 körül mozog. Hát