Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-91

2 Az országgyűlés felsőházának 91. Ülése utazik a művelt nyugaton. Míg: Európának nyugatig és északi államaiban — különösen és főleg ezekről beszélek — az elsőosztályú expresszvonatok a határállomásokon minden feltartóztatás nélkül, illetve csak annyi tartózkodásra állíttatnak meg, amennyi szükséges ahhoz, hogy az egyes állomásokon a mozdonyt kicseréljék, addig a jnagyar határon a vonatok %—H órát vesztegelnek. Az elfáradt, elcsigázott ideges utasban természetesen nem válthat ki jó érzést az, amikor türelmetlenül kell várni utazásának végcélját, mert visszatartják a vonatot a határállomáson abból a célból, hogy a kettős vizsgálatot megejtsék, szemben azzal, hogy ez ma már a művelt nyugaton nem létezik. Van a dolognak egy másik oldala is, és ez az, hogy ily feltartóztatás nem egyezik a takarékosság elvével sem, mert hiszen tudjuk, hogy ez alatt az idő alatt a mozdonyt állandóan fűteni kell, a személyzetet, a vasúti szerelvényt vissza kell tartani; ellenben, ha. a forgalom gyorsabban lebonyolíttatnék, akkor ez a személyzet és szerelvény másutt újból felhasználható lenne és további jövedelmeket tudna a vasútnak ezen ,a néven biztosítani. Nekem azt kell hinnem, hogy ami más államokban lehetséges, az nálunk is lehetséges. Meg kell állapítanom azt, nehogy félreértések legyenek, hogy nem a revízió ellen szólalok fel, mert az útlevélés poggyászrevízióval meghízott egyének úri módon, előzékenyen végzik eme terhes munkájukat és ebben a tekintetben panaszt valóban nem lehet felhozni. En azt a tényt szegezem le, hogy a művelt nyugat intézményeibe bele kell kapcsolódnunk, s az ország iránti kötelességemnek teszek eleget, amikor a ma.gas Ház előtt ezt a kérdést szóváteszem, a magas kormány figyelmét erre felhívom és kérem ennek az anomáliának megszüntetését. (Elénk helyeslés.) Elnök: A miniszterelnök úr helyett a belügyminiszter úr kíván az interpellációra válaszolni. Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Méltóságos Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy a kormány nevében adjam meg az igen t. felsőházi tag úr interpellációjára a választ. A kormányzat teljes tudatában van annak, úgy forgalmi, mint gazdasági szempontból milyen nagy jelentőségű az, hogy ebben az országban, különösen annak határain a vasúti forgalom, különösen nemzetközi relációban, mentől simábban, mentől kevesbbé zaklatottan bonyolíttassék le. Megállapíthatom azt, hogy még egy pár évvel ezelőtt igen sok panasz volt ebben a tekintetben, amely panaszok elől nem is zárkózhattunk el. Attól kezdve a kormányzat a maga részéről mindent elkövetett, hogy ezen az állapoton segíthessen és megállapíthatom, hogy az utóbbi időkben ebben az irányban panasz a kormányzathoz nem is érkezett. Erre törekedtek azok a resszortok, amelyek ebben az ügyiben érdekelve vannak: a kereskedelmi, a pénzügyi és a belügyi tárca. Ennek a kérdésnek azonban nemcsak belföldi, hanem külföldi vonatkozásai is vannak, és éppen ezek a külföldi vonatkozások azok, amelyek nehézségeket támasztottak ebben a kérdésben. Ezeknek a nehézségeknek eliminálására a kereskedelemügyi miniszter úr volt szíves egy tárcaközi konferenciát Összehívni, ahol bizonyos megállapodások létesíttettek és ezekkel a megállapodásokkal, kívánságokkal és óhajokkal ment ki azután a komisszió^ Varsóba, ahol a nemzetközi menetrendbizottság tárgyal és ennél a bizottságnál terjesztettek elő azok az óhajok 1930. évi november hó 21-én, pénteken. és kérelmek, amelyek ezekben a kérdésekben könnyítéseket voltak hivatva létrehozni. A tárgyalások során egy nemzetközi megállapodás jött létre, amely nemcsak Magyarországra vonatkozólag, de általában érvényre emeltetett és a téli menetrendiben már érvényesül is. E szerint a megállapodás szerint a nemzetközi relációkban imozgó gyorsvonatok és expresszvonatok maximális határállomás megállási ideje 20 percben állapíttatott meg. Ennek a 20 percnek megállapításánál szem előtt tartották először is a vasút ténykedéséhez szükséges időt, másodsorban a vámvizsgálathoz szükséges időt, harmadsorban az útlevélrevizióval kapcsolatban felmerülő időt. A mozdonykicserélést, a személyzet-kicserélést és a vámvizsgálatot ihelyben óhajtják eszközölni, mert az adminisztráció

r berendezése úgy kívánja, hogy ez helyben és lehetőleg gyorsan intéztessék el és ezen idő keretén belül ezek az intézkedések el is végezhetők. A legnagyobb nehézség merül fel különösen az utazási szezonidőben az útlevelek revidiálásánál és átvizsgálásánál, úgyhogy ez a 20 percnyi idő tömött vonatoknál nem. bizonyult elegendőnek. Én a magam részéről azonnal intézkedtem, hogy amennyiben 20 perc alatt nem tudnák a reviziót elvégezni, ne tartsák vissza ez okból a vonatokat, hanem a további reviziót mozgóvonaton eszközöljék. Ez a rendszer életbe is van léptetve, foganatosítottuk is és így tulajdonképpen csak a 20 perces határidő leszállítása az, amire még törekedni kell, amennyiben lehetséges a vasúti szempontok és a vámvizsgálati szempontok szem előtt tartása mellett. Az útlevél-szempontok kikapcsolódtak azon intézkedésem révén, hogy a mozgóvonaton is eszközölhető a vizsgálat. Nem tekintettünk ennél a kérdésnél takarékossági szempontokra. A mozgóvonaton való revizió ugyanis sokkal költségesebb, mint az álló vonaton való revizió. Ez magától értetődő, mert az illető tisztviselőknek, különösen éjjeli vonatoknál, természetesen több költségük merül fel, melyeket meg kell téríteni. Ezek a költségek nagyobbak, mint amelyeket a mozdonyoknak 10 perccel vagy 20 perccel való továbbfütése idéz elő. Nem takarékossági szempontok tehát azok, amelyekre figyelemmel vagyunk, hanem elsősorban a közszempont irányított bennünket, de ezt a szempontot csak olyan mértékben kívánjuk szem előtt tartani, amenynyire az feltétlenül szükséges, hogy az államérdek ezekből a nézőpontokból meg legyen védve. Ezen túl a vonatok nemzetközi relációjában —- természetesen a gyorsvonatoknál és expresszvonatoknál — egy perccel sem kívánjuk tovább igénybevenni. Ha itt lehetséges még bizonyos redukció, nem •• fog a kormányzat elzárkózni, hogy a maga részéről elmenjen addig a végső határig, ameddig az állam érdekét veszélyeztetve nem látja. A kormányzat erre törekszik s azt hiszem, méltóztatnak elismerni, hogy ezen a téren a kormányzat részéről igenis sok történt, a régen panaszolt zaklatások teljes mértékben megszűntek, a személyzet és a tisztviselői kar, amely ezt a funkciót végzi, válogatott, nyelvismeretekkel is bír, s utasításuk van arra, hogy a közönséggel szemben a legnagyobb előzékenységgel és figyelemmel viseltessenek. Amennyiben inkognitómat meg tudom őrizni, személyesen is ellenőrzöm ezt. Külföldi tapasztalataimmal összehassonlításokat is tettem s megállapíthatom, hogy előzékenység, szívesség és figyelem dolgában nem vagyunk bátrabb a Nyugatnál — természetesen etekintetben magunkat is a Nyugathoz tartozónak számítom. Sőt merem