Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-96

118 Az országgyűlés felsőházának 96. ülése 1931. évi május hó 27-én, szerdán. temmel. Ami pedig az alföldi mezőgazdasági szakoktatást illeti, azt hiszem, ha a pallagi g-azdasági akadémia megfelelően modemizáltatik, ahogy azt majd utóbb bátor leszek a gazdasági akadémiák kérdésénél röviden, jelezni, Debrecen vtálrosának és az alföld ifjainak mezőgazdasági felsőbb oktatása teljesen kielégítést fog nyerni. Azok részére, akiknek még magasabb és moadjaik specializált gazdasági műveltségre van szükségük, nem marad más hátra, mint tényleg a budapesti közgazdasági egyetemet felkeresni és e tekintetben csak arra alludálhatok, hogy Szombathely éppen olyan messze van Budapesttől, mint Debrecen, e tekintetben tehát itt a távolságról beszélni nem. lehet. De kérdem az igen t. kultuszminiszter urat, — sajnos nincs jelen, amit őszintén sajnálok — hogyan képzeli, hogy az alföldi gazdasági ifjak felsőbb mezőgazdasági szakoktatása Debrecenben az egyetemen fog végeztetni az ő fennhatósága alatt és tanterve szerint, a dunántúli gazdák pedig a magyaróvári és a keszthelyi akadémián fognak kiképeztetni a földmívelésügyi miniszter úr fennhatósága alatt és tanterve szerint. Érdekes volna azután tudni, milyen nagyszerű elgondolás lehet az, hogy egy és ugyanazon intézetben fogják nevelni a gyakorlati és az elméleti gazdát. Itt kétféle tantervre van szükség. Hogyan lesznek képesek ezt a kérdést egy intézetben megoldani? A második érv, amelyet jelezni bátor voltam, az akadémiai tangazdaság felhasználásának előnye, a klinikák élelmezési céljaira. Bocsánatot kérek, de ez az érv úgy tűnik fel nekem, mint lepel, amely mögött inkább a hozományvadásznak a leendő mennyassizony szép, tekintélyes hozománya iránt való sóvárgását látom. Mieirt utóvégre; nem csekélység, ha egy 600 holdas tangazdaságot hoz valaki magával. (Derültség.) Kérdem, melyik egyeteim klinikájának áll rendelkezésére gazdaság akár Magyarországon, akár a külföldön. Őszintén szólva, ilyet nem hallottam, ilyenről nem is tudok. Lehet és megengedem, hogy Debrecenben a különlegesi viszonyok megkívánják, hogy szűkebb, szorosabb viszony létesíttessék egy gazdasággal, mert talán az élelmezés lehetőségei nehezebbek, de ehhez nem szükséges szőröstül-bőröstül lenyelni egy akadémiát. Ezt igen könnyen lehet gyakorlatilag megoldlani. Az egyetem állami szerv, a gazdasági akadémia szintén állami szerv, kössön tehát a kettő egymással szerződést méltányos körülményeik közöfet és a debreceni gazdasági akadáimia gazdasága képes lesz azokat az anyagokat szállítani, amelyekre a klinikáknak szükségük van és amelyeket Debrecenben megkapni nem, tud. Ezek: zöldségfélék, tej, vaj és hasonlók lehetnek, mert nemi képzelem, hogy a búza, vagy zsiírszük séglet fedezésére gazdaságra volna szükség. Kéridleim,, hogy a budapesti és a másik két egyetem gazdasági hivatala^ hogyan oldja meg gyakorlatilag* ezt a kérdést. Hisz ezeknek sincs gazdaságuk és még sincs semmi panasz. Ez az érv tehát — miniig méltóztatnak látni — igen gyenge lábon áll és nem nagy erőfeszítésbe kerül ezt megcáfolni. Bethlen István gróf miniszterelnök úr egy tiszántúli küldöttség kérésére világosan és szerinteim! teljesen helyesen kijelentette, hogy a debreceni egyetemen egy mezőgazdasági fakultás felállítása azért ütközik nehézségbe, mert Budapesten már van egy mezőgazdasági szak és így, ha Debrecenben is állítanának fel egy ilyen szakot, az dupla költséget igényelne, ami az ország mai pénzügyi helyzete mellett szinte lehetetlenség. Így tehát legfeljebb arra lehetne gondolni, hogy a budapesti közgazdasági egyetem b es Büntettetnék és — a sorok között lehetett olvasni — Debrecenben állíttatnék fel. Bocsánatot kérek a mélyen t. Felsőháztól, hogy türelmét ezzel a kérdéssel ilyen hosszú ideig igénybe veszem, (Halljuk! Halljuk!) de nem látom a lehetőségét e kérdés exponálásának másutt, mint ebben a testületben, amely szakszerűségénél fogva talán a legjobban hivatott ebben a kérdésben véleményét nyilvánítani. (Halljuk! Halljuk!) Ennél a pontnál meg kívánok egy kissé állni, hogy bebizonyítsam, hogy a közgazdasági egyetemnek Budapesten való megszüntetése teljesen lehetetlen és a limine elvetendő abszurd gondolat. (Ügy van! Ügy van!) A budapesti közgazdasági egyetem felállítását a magyar gazdatársadalom érdekképviseleti szervei, az Omge. és a Gazdaszövetség már az 1894-től 1900-ig terjedő időben többízben erélyesen követelték. 1912-ben az összes gazdasági érdekképviseletek — tehát nemcsak az agrárius érdekképviseletek, hanem éppúgy az ipari és merkantil testületek is — direkt utasították a kormányt, hogy olyan törvényjavaslatot terjesszen be

% amely a közgazdasági egyetem felállítását célozza. Természetesen a háború ideje jővén, ez a kérdés szünetelt, de 1917-ben a Hangya Szövetkezet egy 1 milliós alapítványt tett egy közgazdasági egyetemnek Budapesten való felállítására, amely néhai boldogult gróf Károlyi Sándor emlékére az ő nevét viselje. Azt hiszem, a magyar gazdatársadalom nem maradna hű régi álláspontjához, ha ebben a kérdésben nem ragaszkodnék tűrhetetlenül ahhoz a megállapításához, hogy a közgazdasági egyetemnek Budapestről való elvitele ellen tiltakozzék. A közgazdasági egyetemnek Budapesten kell maradnia azért is, mert, amint már az előbb voltam bátor jelezni, Budapest fekvése a mai viszonyok között az ország többi részére nézve abszolúte centrikus, s egyformán gyorsan elérhető úgy a tanárok, mint a , tanuló ifjúság részéről. A közgazdasági egyetemnek összesen 19 rendes tanára van, de előadóinak száma 62. Ezek az előadók jóformán alig okoznak költséget az egyetemnek, mert ezek különböző tudományos intézmények, érdekképviseleti szervek és más tudományos főiskolák jeles szakférfiaiból kerülnek ki elsősorban, melyeknek székhelye mind Budapesten van. Csak nem képzelhető el, hogy ezek az urak folyton Debrecenbe fognak utazgatni, hogy ott előadásokat tartsanak. Ez először is rengeteg pénzbe, másodszor pedig kimondhatatlan fáradságába kerülne az illető uraknak. De fenn kell tartaniok tudósainknak, egyetemi tanárainknak az összeköttetést a gyakorlati élettel is, ami a talajvizsgálatok, a növényélettani és kórtani megfigyelések szempontjából sok-sok vidéki kiszállást és kísérletet tesz szükségessé, ami Budapestről mint központból sokkal gyorsabban és sokkal rövidebb idő alatt eszközölhető, mint Debrecenből, amely város az ország keleti szélén fekszik. Ugyanez áll abból a szempontból is, hogy ha gyakorlati gazdák tanácsért akarnak fordulni az illető szakemberekhez, ne legyenek kénytelenek majdnem két napig utazni . Debrecenbe, amikor ugyanazt a felvilágosítást Budapesten 12 óra alatt is meg tudják kapni. Továbbá ezeknek a jeles tanároknak és tudásoknak részt kell venniök a gazdasági élet küzdelmeiben, a gazdasági érdekképviseletek ülésein és ott az újabb