Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-96

Az országgyűlés felsőházának 96. ülé kutatások eredményeit a közönségnek hozzáférhetőkké kell tenniök és lehetőleg kell, hogy a gazdasági irányítás is kezükben legyen. Utoljára még azt is fel kell r említenem, hogy összes mezőgazdasági tudományos kísérleti intézményeink Budapesten vannak összpontosítva, úgyszintén a nagy könyvtárak is, amely eknetk látogatása által kielégítést nyer úgy a tanároknak, mint az ifjúságnak tudomány vágya és művelődésre szükséges fejlődése. Honnan fogja Debrecen ezt a tudományos gárdát pótolni és ezeket a tudományos segédeszközöket előteremteni? Vagy talán az a gigantikus terv is elképzelhető, hogy ezeket is áthelyezik Debrecenbe? Ilyen körülmények között, igen t. Felsőház, a közgazdasági egyetemnek Budapesten való megszüntetése és Debrecenben egy mezőgazdasági szaknak felállítása csak magának a tudomány magas nívójának csökkentésére vezethet, erre pedig igazán kár az országnak egy fillért is áldoznia. Kétségen felül álló tény az, hogy abszolúte szükségünk van egy egyetemi nívójú mezőgazdasági főiskolára, mert annak hivatása a mélyreható ismereteknek közvetítése, a nagyobb közgazdasági áttekintés megszerzése és specialisták nevelése. Volt hallgatói többnyire nem is a gyakorlati életben találnak elhelyezkedést, hanem vagy állami, vagy vármegyei szolgálatban, vagy a tudományos intézeteknél,* mSnt tanáVoki, a kíséirleti -intézményeknél, az érdekképviseleteknél és a politika terén is. A gazdasági akadémiák ellenben a gyakorlati gazdák nevelésének célját szolgálják. A kettő tehát teljesen különbzik egymástól: mind a két intézménynek megvan a maga hallgatói köre, létjogosultságai, életcélja, ami fciizionyára lényegesen csökkenne,! thai csupán egyetemi szak, vagy csupán akadémia 1 enne. A közgazdasági fakultás mezőgazdasági szakának ezidőszerint 240, a pallagpusztai gazdasági akadémiának pedig 222 hallgatója van. Ha .a kettőt összevesszük, ez esetben 460 hallgatót jelent. Kérdem: hol lesz képes a debreceni akadémia ennek a 460 hallgatónak elhelyezést adni, amikor Pallagpusztán a legnagyobb teremben 60-an férnek el? Ha tehát Debrecenben megszüntetnék a gazdasági akadémiát és mint szakot «beolvasztanák az ottani egyetemre, kérdem, hol találnának elhelyezést a mezőgazdasági szakoktatás terén az alföldi ifjak? Vagy menjenek mind a Dunántúlra és ott egészen más klimatikus és talajviszonyok közt tanulják a mezőgazdaság alapelemeit? De nagyon tévednek azok a t. gazdasági akadémiai tanár urak is, akik azt képzelik, hogy ezen terv megvalósulása esetén egyszerre egyetemi tanárokká' lesznek. Azt hiszem, hogy ebből a tanári testületből a mezőgazdásági szakra legfeljebb egy-kettőt fognak átvenni, hiszen megvannak a budapesti Közgazdasági Egyetem szaktanárai, akik oda fognak áthelyeztetni, a többi tanár pedig vagy nyugdíjba fog küldetni, vagy pedig fel fogják őket osztani a két akadémia között, szaporítva a létszámot és ezáltal természetesen több költséget okozva az államnak. A budapesti Közgazdasági Egyetem teljesen hivatása magaslatán áll. Csak az tudhatja ezt helyesen megítélni, aki az ott folyó munkát és tevékenységet közvetlen közelről látta. Igen nagy nehézségek között és jóformán anyagi segítség nélkül rendezkedett be ez a kiváló tanári kar. Részben saját erejükből, részben mások adakozásából létesítették az ottani gyűjteményeket, a laboratóriumi • felszereléseket tíz év alatt, amelyeket ott látunk és így e 1931. évi május hó 27-én, szerdán. 119 szolgálják úgy az ifjúság, mint pedig saját működésüket és a korral való haladást. Nem nevezhető komoly segítségnek az a nevetségesen csekély összeg, amely évente 22.600 pengő rendes és 5300 pengő rendkívüli hitel címén a berendezések céljaira az állam költségvetésében fel van véve. Igenis, vannak fogyatékosságai a budapesti Közgazdasági Egyetem mezőgazdasági szakának, de ezek nem a tanári karban rejlenek, sem nem annak tudhatók^ be, hogy ez az intézmény Budapesten van és nem Debrecenben. Hogy nem úgy fejlődik talán, mint ahogy kellene és ahogy remélték, annak okai a következők. Először is a kellő anyagi támogatás hiánya a . fejlesztésben, amiről már fentebb voltam bátor megemlékezni, továbbá az a bizonytalanság, amely úgy a tanári karban, mint az ifjúságban leledzik jövőjüket illetőleg, mert senki sem tudja, mit hoz számukra a jövő, amikor folyton csak arról hallanak, hogy be lesz szüntetve a Közgazdasági Egyetem, át lesz helyezve. Kérdem, kinek van egyáltalában kedve dolgozni, ha nem tudja, hogy hol es ki számára dolgozik? Ez a bizonytalanság tehát a stabil fejlődést óriási mértékben hátráltatja. Az 1920 : XXXI. te, amely a közgazdasági tudományi kar felállításáról rendelkezik, 6. Vában világosan kimondja, hogy a kar tanulmányi, vizsgálati és szigorlati rendjét a kultuszminiszter a földmívelésügyi, kereskedelemügyi, pénzügyi és külügyminiszterekkel együtt állapítja meg. Továbbá a mezőgazdasági szaktanárainak kinevezésénél is a földmívelésügyi miniszternek, úgy tudom, bizonyos ingerenciája van. Minthogy ezen tanulmányi és szigorlati rend nem merev valami, hanem a viszonyokhoz mérten változtatható, kérdem a földmívelésügyi miniszter urat, érvényesíti és gyakorolja-e ebbeli törvényadta jogait, vagy talán ezeket is kisajátította már a kultuszminiszter úr? Az 1928-ban elhunyt Krolopp Hugó tanár tanszéke, aki a mezőgazdasági ipari tanszéket töltötte be, a mai napig nincsen betöltve, pedig, azt hiszem, a mezőgazdasági ipar van a gazdaságnak olyan fontos ága, amely méltán megérdemli azt, hogy az egyetemen ez a katedra betöltessék, hogy ennek oktatása folytattassék. Hátrányos az a körülmény is, hogy megfelelő közelségben a Közgazdasági Egyetemnek nincs tangazdasága, mert ez megakadályozza a kellő gyakorlati kiképzést, amire föltétlenül szüksége van a mezőgazdasági szaknak. Van ugyan egy tangazdasága a közgazdasági szaknak Sőregen, de ez olyan távolságra esik az intézettől és Budapesttől, hogy erre a célra teljesen alkalmatlan, tehát Budapest közvetlen közelében szükséges lenne egy ilyen tangazdaságnak a megszervezése, amely a hallgatók és tar.árok részéről akár villamobon is eléghető. Ügy tudom, hogy a közelmúltban kínálkozott egy kedvező fekvésű birtok e célból való megvételének lehetősége, — tudniillik ez az ingatlan JBián lett volna — amely közelségénél fogva teljesen alkalmas lett volna erre a célra; továbbá pénzügyi szempontból sem voltak ennek akadályai, mert egyrészt a sőregi gazdaság eladásából^ másrészt egyéb rendelkezésre álló és adakozásból összegyűlő pénzből minden egyéb összeg felhasználása nélkül ez a birtok megvásárolható lett volna. Kérdem az igen t. kultuszminiszter urat, miért nem engedélyezte ennek a birtoknak a megvásárlását? Vagy talán