Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-96

Az országgyűlés felsőházának 96. ülése 1931. évi május hó 27-én, szerdán. 113 és tisztességben részesíti. Azt gondolom, hogy a magyar társadalom és a magyar nemzet mindig hűséges lesz a maga hagyományaihoz és meg fogja becsülni ezeket a hadirokkantakat. (Elénk helyeslés és taps.) Azt méltóztatott mondani, hogy valaki,- aki betekintést nyert volna á készülő törvénybe, azt mondotta, hogy tervbe vétetett ezen a téren valami leszállítás. (József királyi herceg: Igen!) Ezek igazán csak ideges híresztelések. (József királyi herceg: Lehet!) En biztosíthatom ő fenségét arról, hogy valószínűleg nem látta a készülő törvényjavaslatot az, aki ezt állította. Mindig félnek egyesek valamitől; igaz ugyan, hogy sokszor okkal idegesek .az emberek és félnek sok mindenfélétől, valahányszor adóról és ilyen dolgokról van szó, de gyakran ok nélkül idegesek és nem várják be az utolsó pillanatot. En kijelentem, hogy nem szándékozom leszállítani a járandóságokat. (József királyi herceg: Csak ezt kértem!) Ami a megváltásokat és a végkielégítéseket illeti, én is azon a nézeten vagyok, hogy különösen a hadiözvegyekre vonatkozólag csakugyan meg kellene váltanunk azokat az összegeket, amelyeket nekik ezidőszerint adunk. Israz ugyan, hogy ez némileg megterhelné az államháztartást, de egyszer s mindenkorra terhelné meg és azután az állapot sokkal könynyebb lenne, mint amilyen jelenleg és nem maradna örökké az a lehetőség, hogy folyton ujjal mutogatnak sokan arra az állapotra, amely jelenleg van. A rendelet alapján jelenleg akárhányszor csakugyan olyan következmények vannak, amelyek meglepőek, mert tényleg a hadiárva gyermekek száma állandóan szaporodik .(Derültség.) Tavaly 96,000 hadiárvánk volt, ebben az esztendőben 100.000, tehát 4000-rel szaporodtak. Ez úgy történt, hogy a hadirokkantak megnősültek és a született gyermekek ina hadiárváknak deklaráltainak. Ilyen módon szaporodott a hadiárvák száma, természetes azonban, r hogy ezeket .a most született gyermekeKet hadiárváknak deklarálni nevetséges és helytelen. Ami illeti elsősorban az apátlan és anyátlan árvákat, valamint ami illeti a felmenő ágon lévő gondozásra szorulókat, ezeknek járandóságát mindenesetre nagyobbítani akarom. (Helyeslés.) Ami a hadiárvák otthonait illeti, ezek az intézmények tényleg elsőrangúan vannak vezetve. Ö fensége szíves volt felhívni a figyelmet a váci hadiárvaházra, ahol praktikusan minden szakmára nevelik a gyermekeket, de én ő fensége magas figyelmébe ajánlom főképpen a székesfehérvári otthont; ez egyike a legkitűnőbb ilyen intézményeknek, Európában alig van párja a vezetés tekintetében és egyéb tekintetben is. A legnagyobb diszciplínával történik itt minden, van munkakedv, van szorgalom, van kedv az élethez és valóban a legkiválóbb fiúkat gyűjtik itt össze. Itt egy bizonyos átmenet van az ipar és a művészet között. Kitűnő iparosok lesznek belőlük, sokan pedig kitűnő művészek. Mindazt, amit produkálnak, elkapkodja a közönség, úgyhogy raktáron úgyszólván semmi nincs, mert olyan kitűnő az, amit ők eddig produkáltak és amit produkálni képesek. Ez a gondolat nagyon szép és nagyon kiváló volt; azt szeretném, hogy bár minél nagyobb számiban tudnám szaporítani ezeket az otthonokat, mert ha a mi szegény és elhagyott ipari osztályunk ezt a szukreszcenciát magába felszívja, ez az ipari osztály erősödni fog; erősödni fog szellemben, gondolkozásban, szorgalomban, nem fog sokat kritizálni, hanem tevékenyen és erőteljesen fog dolgozni. (Ügy van! Ügy van!) Ami a törvényt illeti, természetesen én sok tekintetben nagyon nehéz küzdelmet folytatok a pénzügyminiszter úr ő excellenciájávai, mert a pénzügyminiszter úr, aki — mint méltóztatnak látni — erősebb is, mint én, (Derültség.) mindig előttem áll. Igyekezni fogok azonban arra, hogy amennyit el lehet érni, annyit elérjek és az a törvény lehetőség szerint igazságos legyen, minden érdeket kielégítsen és méltó legyen a magyar nemzethez. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! József főherceg ő királyi fensége elismeréssel adózik a kormánynak azért, hogy a takarékosság terén eredményeket ért el, amelyek a folyó évi költségvetéssel szemben az előttünk fekvő költségvetésben jutnak kifejezésre. Ez a takarékosság a kormányt felette nehéz nelyzet elé állította, mert őrködni kellett a felett, hogy a gazdasági élet egy bizonyos színvonal alá ne süllyedjen^ másrészt pedig a folyton fejlődő kulturális és gazdasági élet követelőleg lép fel bizonyos tekintetekben, úgyhogy igen nehéz kitérni_ a követelmények elől. Ö kir. fensége nyomban rá is mutatott olyan gazdasági kérdésekre, amelyek elől igen nehéz kitérni, nevezetesen az Alföld fásításának kérdésére. Mindazok a szempontok, amelyekre ő fensége itá rámutatni kegyes volt, követelőleg lépnek előtérbe és nehézzé teszik a kormánynak azt. hogy ezek elől a szükségletek elől kitérjünk. Van azonban egy még nagyobb követelő erő, mégpedig a nyomasztó gazdasági • helyzet, amely viszont parancsolólag írja elő, hogy a közterheket most már ne szaporítsuk, hanem egyelőre csökkentsük és találjuk meg annak módját, hogy még ezek az elsődleges szükségletek is elhalasztassanák olyan időre, amikor a gazdasági és pénzügyi helyzet javulása következtében mód és alkalom kínálkozik majd ezek fedezésére. • Az Alföld fásításának kérdése olyan probléma, — nagyon helyesen mutatott rá ő fensége — melyet különös gondozásában kell részesítenie a kormányzatnak. Ha figyelembe vesszük azt, hogy fabehozatalunk meghaladta a búzakivitel értékét s ha • figyelembe vesszük továbbá azt, hogy most már a vízszabályozási munkálatoknak többé-kevésbbé befejezésük előtt állunk és az Alföld klimatikus^ viszonyainak és talajviszonyaink megvalósítása terén is követelőleg nyomul előtérbe ez a gazdasági szükséglet, akkor igen nehéz hosszabb időre kitérni ez elől a szükséglet elől. En ezen a téren egy tizenöt éves programmot készítettem, amelyet évi egy és fél millió pengő fedezettel tudtam volna végrehajtani. A multévi felsőházi költségvetési vita során számadatokkal is megvilágítottam ezt a helyzetet és bátor voltam annakidején részletesen is ismertetni ezt a programmot és már akkor utaltam arra, hogy csak egy évben volt szerencsém megkapni ezt a fedezetet, mert a következő években a pénzügyi kormány már nem volt abban a helyzetben, hogy ezt az elsőrangú szükségletet is fedezni tudta volna. A költségvetési fedezeten kívül azonban gondoskodtam arról, hogy a hasznos beruházási összegekből bizonyos fedezet mégis álljon rendelkezésemre, hogy a programmot, ha nem is abban a tempóban, mint ahogyan azt tervezetemben felállítottam, mégis fokozatosan előbbre vigyük,