Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-96

112 Az országgyűlés felsőházának 96. ülé. ban. Azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy a tehetségtelen elemeket az egyetemekről távol kell tartani, (Ügy van! Ügy van!) mert hiszen a tehetségtelen emberekből, akik aztán utóbb az életben nem boldogulnak, de nagy számmal tolonganak a fórumon, válik a klasszikus értelemben vett szellemi proletár. (Ügy van! Ügy van!) Mindenesetre meg kell nyitnunk az utat az egyetemre mindenfajta tehetségnek és éppen ez a megfontolás vezetett engem akkor, amikor a numerus claususról szóló törvény megalkotása alkalmával nem járultam hozzá annak felekezeti irányban való kiélezéséhez és amikor a közhangulat lehiggadása lehetővé tette, olyan novellával jöttem, amely ebben a tekintetben a korlátozásokat meg is szüntette. Ma már kizárólag a jobban elért eredmény az irányadó a felvételeknél és bizonyos igazságos megoszlás a foglalkozási ágak között és minden beiratkozásnál az utóbbi években keresztül tudtam vinni, hogy a jeles érettek, tekintet nélkül társadalmi helyzetre, felekezetre, nemzetiségre, felvétettek Magyarország valamelyik főiskolájába. Mindenesetre iparkodtam tehát keresztülvinni az igazságosságnak azt az elvét, amelyre ő fensége rámutatni méltóztatott. Rendkívül fontos kérdés a mezőgazdasági oktatásnak és általában a gazdasági természetű oktatásnak elmélyítése népiskoláinkban. Ebben a tekintetben tantervünk mind a hatosztályos mindennapi népiskolában, mind pedig ' különösen az azt követő hároméves továbbképző népiskolában megfelelő követelményeket is állít fel. A végrehajtás azonban, mint minden oktatási téren, a tanító kérdése és ma még tanítóságunk nagy része olyan, aki a 90-es években és a 900-as évek elején került ki a képzőkből, amikor még a gazdasági oktatás olyan mértékben, mint újabban, hangsúlyozva nem volt. Természetes tehát, hogy a tanítók részére továbbképző tanfolyamokra és hasonló intézkedésekre van szükség, hogy különösen tanítóink idősebb generációja meg tudjon felelni az új követelményeknek. Teljes mértékben át~ érezzük annak szükségét, hogy mindinkább megtöltsük népiskoláinkat gazdasági tartalommal is és e tekintetben csak buzdítani fog bennünket az, amit ő fensége e

> részben olyan bölcsen méltóztatott nekünk tanácsolni. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: A népjóléti miniszter úr ő excellenciája kíván szólani. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen tisztelt Felsőház ! (Halljuk Halljuk!) ö fensége a királyi herceg úr méltóztatott megjegyzést tenni a munkanélküliségre vonatkozólag. Ez a kérdés természetesen egyike a legfontosabb és legsúlyosabb kérdéseknek, amelyek ma az életet foglalkoztatják. Nekünk most a télen is rendkívül nagy és súlyos küzdelmeink voltak a munkanélküliség miatt és^ most is, amidőn valamicskével enyhültek az állapotok, folyton elfoglalnak bennünket a gondok, folyton készülnünk kell a következő nehezebb hónapokra és mindent el kell követnünk, amit emberileg csak el lehet követnünk, a roppantul nyomorgó nagy néptömegek érdekében, akik ma nagyon sokan ki vannak téve a legnagyobb kísértéseknek és a legszörnyűbb nélkülözéseknek. A kormány a maga részéről mindent megtesz és a jövőben is valószínűleg mindent meg fog tenni, amit férfiasan cselekedni, tenni lehet, hogy ebben a katasztrofális, óriási nagy kérdésben valamiképpen álljuk meg a helyünse 1931. évi május hó 27-én, szerdán. ket, hogy bennünket ez a kérdés el ne iseperjen és olyan helyzetbe ne hozzon, ihogy abból a nemzetnek, az országnak óriási kára legyen. A másik dolog, amit méltóztatott felemlíteni, a hadirokkanttörvény. Azt méltóztatott mondani, hogy ez a hadirokkanttörvény a lehetőség szerint igazságos legyen. En az országgyűlés másik Házában ismételten és ünnepélyesen tettem ígéretet arra nézve, hogy ezzel a törvényjavaslattal mielőbb jönni szándékozom, és hogy ezzel a törvényjavaslattal még a mai napig nem jöhettem, ezt egyrészről fájlalom, de ha valaki méltóztatik mindazt tekintetbe venni, hogy mivel jár egy ilyen törvényjavaslatnak a szerkesztése, milyen előkészületekkel, milyen számításokkal és a többi érdekelt minisztériumokkal való érintkezéssel és tárgyalásokkal, azt belátja, hogy mégsem lehetett ezt a törvényjavaslatot a mai napig előkészíteni. ígérem azonban ünnepélyesen és felhasználóim erre ezt az alkalmat, amikor itt szólok, hogy a legelső alkalommal, amikor lehetséges lesz, a hadirokkant törvényjavaslattal a törvényhozás elé fogok jönni. (Helyeslés.) Természetesen, az a legfőbb cél és a legnagyobb törekvés, hogy ez a hadirokkanttörvény a lehetőség szerint igazságos legyen. Az a miniszteri rendelet, amely előttem fekszik és amely ezidőszerint ebben a kérdésben az elbánás alapja, sok tekintetben nem felel 'meg az én kívánságomnak és érzésemnek. Mert igaz, hogy a legfelsőbb fokon Magyarországon annyit adunk a hadirokkantaknak, amennyit más államok és a szomszédos államok nem adnak, hanem kevesebbet adnak, — hiszen ha méltóztatnak érdeklődni, a statisztikát (mellékelve elhoztam — az alsó fokon azonban rendkívül messze mentünk, óriási rétegeket érintettünk és ott már olyan csekélyek az összegek, hogy igazán megszégyenlítőek. (József királyi herceg: Ügy van!) és semmiképpen ki nem elégítenek bennünket, semmiképpen sem méltók az állam gondoskodásához. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ami a rokkantakat és a 100%-os rokkant tiszteket illeti, kijelentem, hogy a 100%-os rokkant tiszteket hajlandó vagyok külön gondozásba venni bármikor, — jelenleg is gondozásban vannak — a amennyiben jönni akarnak, külön gondozásba veszem Őket, azt azonban nem vagytok képes megígérni, hogy a hadirokkant tiszteknek hozzátartozóit és esetleg távolabbi hozzátartozóit is el tudjam látni. Az állam jelenlegi szituációjában, jelenlegi rendkívül súlyos helyzetében ezt nem tudom megtenni, azonban megukat az érdekelteket, magukat a sérülteket akármikor hajlandó vagyok átvenni a hadirokkant-otthonba. A hadirokkant-otthont úgyis másképpen tervezem, mint ahogyan jelenleg van, mert azt gondolom, hogy a topográf iailag jó fekvésű és egészséges vidékű városokban lehetne Összegyűjteni ezeket a hadirokkantakat, és ott lehetne megfelelő épületekről gondoskodni és ott lehetne őket koncentrálni. Amit ő fensége mondott ,a hadirokkantak egyenruháját illetőleg, azt én magam is elsősorban roppant fontosnak és szükségesnek tartom. Igenis, a rokkantak legyenek megkülönböztetve, igenis, viseljék azt a ruhát, amelyik nekik tisztességet szerez, de amelynek ők is tisztességet szereztek a múltban, amikor életüket és vérüket áldozták a hazáért. (Elénk helyeslés és taps.) Ebben a ruhában járjanak ők és tisztelje és becsülje meg őket a társadalom. A legműveltebb államok társadalma A hadirokkantakat a legnagyobb mértékben becsüli