Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-95

Az országgyűlés felsőházának 95. ülése nak és hogy annak folytán a hitel nem tudom (micsoda veszedelemben van. Ezek a bajok azonban ma még parciálisak, ezeken a bajokon ma még segíteni lehet, és mert a törvényhozás ezen gyorsan segíteni is akar, azt hiszem, hogy minden objektív ember azt a következtetést vonhatja csak le, hogy ebben az országban, igenis, ha valami baj fenyegeti a hitelt, akkor az egész állami erő összefog, hogy ezeket a bajokat kiküszöbölje. (Helyeslés.) Ebben látom nagy jelentőségét ennek a törvény j avaslatnak. T. Felsőház! Szóvá méltóztattak tenni, hogy a 18. §, amelyben^ bizonyos új parcellázási lehetőség ^kihasználására kapunk felhatalmazást, egyelőre inkább elméleti felhatalmazás, azzal gyakorlatilag ma nem lehet élni addig, amíg igen sok kisbirtokot kínálnak a piacon eladásra akár árverés útján, akár egyéb úton. Természetes, hogy különösen azokon a helyeken, azokon a foltokon, amelyeket az _ országban ilyen árverések nagymértékben sújtanak, ma a birtokparcellázás nem megy, vagy megfelelő áron nem lehetséges. Az országnak azonban — hála Istennek — nagyon sok olyan része van, amely nem szenved ezekben a bajokban, s ahol ma ezeknek a földeknek értékesítése, eldarabolva is, sőt megfelelő áron is lehetséges. ^ Ettől a törvényjavaslattól, úgy mint Hadik ő excellenciája, azt várom, hogy a bizalom helyre fog állani a föld iránt s 'hogy az árverések megszűnésével a kényszerkínálat megszűnvén, a normális kereslet és kínálat fog helyreállani. De főleg várom azt, hogy az emberek hite abban, hogy a föld mégis az, amiben a legértékállóbban lehet elhelyezni a vagyont, és abban, hogy a föld az a vagyonelementum, amely maga lehetővé teszi azt, hogy az illető ott minden viszonyok között biztosíthatja (megélhetését, ha szűkösen is, helyre fog állani, hogy ez a hit, amely a földhöz fűződött eddig, s amely ma bizonyos mértékig megingott, helyreáll és a föld értékére emelőleg fog hatni. Ebben bízom és ezt várom ettől a javaslattól, de ha ez bekövetkezik, akkor igenis, ezzel a 18. §-szal is lehet megfelelően élni. Hangsúlyozom ebben a t. Felsőházban, — amint hangsúlyoztam a törvényhozás másik házában is — hogy itt nem gondolunk semmiféle mesterséges eldarabolására az ingatlanoknak, még kevésbbé arra, hogy ezzel biztatni kívánnánk valakit is arra, hogy földjét eladja. Nam, hanem lehetőséget akarunk nyújtani, hogy megkönnyítsük azoknak, akik erre rászorulnak, vagy erre bármi okból elhatározták magukat földjüknek^ egészben vagy részben való eladását. Azt kívánjuk, hogy ha az a szerintem szomorú eset bekövetkezik, hogy valakinek meg kell válnia ingatlanától, vagy annak valamely részétől, ez ne incidentaliter, ne rendszertelenül, ne váratlanul osztassék szét és ne így cseréljen gazdát, hanem hogy ez — ha azon a vidéken szükség van rá — birtokpolitikailag helyesen osztassék szét és olyan feltételek mellett, amely feltételek mellett az, aki megszerzi azt a földet, a mai viszonyok között is megtalálhatja a maga megélhetését. (Helyeslés.) Mert ha ezt^nem csináljuk, akkor azok a csanádi, csongrádi és békési esetek fognak ismétlődni, hogy az illetők .megveszik a földet, de megélhetésüket nem találják meg. Ezt szeretném biztosítani ezzel a módszerrel, amely lehetővé teszi, hogy 6'5%-os pénzzel az a tulajdonos is, aki magát; szanálni akarja, megtalálja a maga számítását s 20 év alatt vagyonilag regenerálódjék. Ez lehetővé teszi, hogy ilyen olcsó feltételek mellett 1931. évi március hó 27-én, pénteken. 103 6'5%-ért szerezzen földet az, aki azzal meg tud birkózni, aminél olcsóbban, soha, a legjobb időkben sem tudott magának ilyen hosszúlejáratú kölesönt szerezni húszé vi törlesztésre. Mélyen t. Felsőház! Egy okos, előrelátó, tervszerű birtokpolitikát szeretnék erre a 18. §-Ta felépíteni. (Helyeslés.) Ez a helyes birtokpolitika azt fogja eredményezni, hogy nem: lesz szükség kényszer birtokpolitikára, akárhogy fejlődjenek is e tekintetben a viszonyok. (Elénk helyeslés.) Ez azt fogja eredményezni, hogy az a processzus, amelyet mi nyugaton látunk és amely a természet rendje szerint is a birtoknak bizonyos elaprózására vezet, olyan mértékű és olyan irányú lesz, hogy itt egy olyan gazdálkodó társadalom élhet, amely legalább is bizonyos mértékig viselni fogja tudni azokat a nemzeti feladatokat, amelyeket vállán viselt, évszázadokon keresztül az a birtokos osztály, amelynek a birtoka így most már eltagozódott. En ezt szeretném elérni ezzel a rendszerrel, és ezt a célt szolgálj elgondolás, hogy ne használhassa és ne élhesse fel az eladó azt a tőkét 20 év alatt, hanem hogy az maradjon meg, és hogy a megmaradt birtokokon lehetővé váljék intenzív gazdálkodás és azon a kisebb területen az intenzitásnak, a jövedelemnek azt a mértékét tudja elérni, amelyet látunk kisebb birtokokon a szomszédos országokban, vagy a kissé távolabb levő külföldön. Bocsánatot kérek, nem akarok ennél a kérdésnél sokáig inmorálni, (Halljuk! Halljuk!) de felvetette itt ezt a kérdést Szeberényi ő méltósága, és kifogásolta, hogy én abban a példában csak 10—15 holdas gazdaságokra gondoltam. Igen, mert én nem vagyok híve annak, hogy törpebirtokokat teremtsünk. En igenis, híve vagyok annak, hogy mindenkinek legyen egy darabka földje, legyen háza, ahol magának megfelelő jobb otthont biztosíthat s ott meglegyen a minimális, de biztosított exisztenciája. Ezt feltétlenül szükségesnek tartom, de szerencsétlen típusnak tartom azt, ami ennél több, azonban a megélhetésre még mindig nem elegendő. Itt rejtett munkanélküliséget teremtünk, (Ügy van!) mert azon a néhány holdon a mi gazdasági viszonyaink között megfelelően nem tudja kihasználni munkaerejét, tétlenségben kénytelen lenni^ drágán gazdálkodik, instrukcióját nem tudja kihasználni, takarmányát, amelyet termel, igásállatja felmészti, haszonállatot pedig nem tud tartani, szóval racionálisan nem tud gazdálkodni. A föld minősége, a kertigazdálkodás, a dohánytermesztés stb. lehetőségek figyelembevételével találjuk meg azt a racionális határt, amelyen belül _ az a család a megélhetését igenis, meg tudja találni, munkaerejét ki tudja használni. Ez lesz azon a vidéken a megfelelő típusa a gazdaságnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogyha három holdból hat holdat, hat holdból 12 holdat tudok csinálni, nem javítottam relatíve a helyzeten. Nem arról van szó, hogy megakadályozzunk bárkit is abban, hogy szerezzen. Hogy félreértés ne legyen, nem ez a szándék, hanem a szándék az, hogy törekedjünk arra, hogy egészséges típusú kisbirtokot teremtsünk az esetleges birtokeldarabolások révén, nem pedig olyat, amelyet a gazda megélhetését nem tudja megtalálni. (Helyeslés.) Hiszen megy az az egy-két holdas típus addig, amíg ott van a közép- és nagybirtok, ahová az illető eljárhat és ahol kiegészítő keresethez jut, de ha azután megszűnik, akkor nincs munkaalkalma, akkor nem tudja ott megélhetését megtalálni. {Ügy van! Ügy van!) De ez a kérdés talán nem is annyira ak16*