Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-95

Az országgyűlés felsőházának 95. ülése olyan kisgazdák, akik annyira nehéz helyzetben vannak, annyira eladósodtak Önhibájukon kívül, hogy itt már e törvény keretén belül alig lehet számítani megmentésükre. De ez így volt mindenkor. Hisz az életben sok olyan esetet láttunk mi, akik a harctereken jártunk, hogy áldozatra szüksége volt mindig a nemzetnek. Tehát itt is áldozatul fognak esni néhányan, a nagyobb tömeget azonban minden körülmények között meg kell menteni. Látjuk azt, hogy a vidéken a kisgazdatársadalom nagy tömegét a jelenlegi helyzetben az árverési hiénák serege veszi körül, hogy leselkedve, alkalom iadtán olcsóért összevásárolhassák azokat az ingatlan és ingó tárgyakat, amelyekre az árverések ki vannak tűzve. Potom árért kell elpocsékolni verejtékes munkával szerzett értékek sokaságát, amelyekért oly hosszú időn keresztül fáradozott a magyar kisgazdatársadalom. Ezt lesz módjában megakadályozni ennek a törvényjavaslatnak, bár egy kissé aggodalommal nézünk mi vidéki kisgazdák ez elé a törvényjavaslat elé, mert hiszen — mint mondottam -~ a napi sajtó termékei ezekről a kérdésekről cikkezve, igen sokszor tesznek kifogást, hogy a törvényjavaslat nem fogja teljes mértékben azt a célt szolgálni, amelyet szolgálni éppen ennek a törvényjavaslatnak volna hivatása. Méltóztassanak megengedni, hogy most már szorosabban a törvényjavaslattal foglalkozzam. Igen nagy nyugtalanságot okoz a gazdák között, hogy a javaslatból nem tűnik ki, hogy hány százalékos kamatot és törlesztést fog együttvéve fizetni a megsegített adós a segítség után. De a lapokból, különösen a pénzügyi szaklapokból azt lehetett olvasni, hogy az eddigi adósságok 50%-át fenntartják a bankok és az adós az eddigi kamatot fizeti végig, a másik 50%-ért pedig jótáll az állam, és ezért a megsegített adós 6K% kamatot és lí4%-os törlesztést fog fizetni. Ehhez járulna még az adóhátralék, az illetékhátralék stb., a törlesztés részlete^ és műszaki és egyéb költségek címén még körülbelül %—%%, a terhek tehát összesen 8%%-ot tennének ki. Ha ez így lesz, akkor a szanálás nem éri el célját, nem segíti meg az eladósodott gazdát, mert az eladósodott gazda ezt a terhet nem bírja el. Az első évben legfeljebb 5%-ot tud fizetni, mert az adósok teljesen ki vannak merülve, e még gazdasági intsrukciójuknak is nagyrészét már eladták, csakhogy fizetni tudjanak. Az a kívánságunk, hogy az első három évben egyáltalában semmiféle címen ne kelljen törlesztést fizetni, hanem csakis a kamatot, mégpedig az első évben, 1931-ben, azt is csak a cséplés után, augusztus 15-től kezdve 5%-ot, a következő két évben pedig külön-külön a javulás arányában megállapítandó kamatot. Ezt a kívánságunkat megokolják Arad-, Csanád-, Torontál-, Békés- és Csongrád vármegyékben és Makón a speciális viszonyok, mégpedig az utóbbi két év nagy szárazságai, a rettenetes nagy hagymakrach, a nagy adózási terhek és az ingatlanoknak az országos viszonylathoz mérten abnormis megterhelése, továbbá az utóbbi három-négy évben történt parcellázások, amelyek révén éppen az utolsó órában igen magas árban vettek birtokokat az emberek és vettek vállukra igen nagy adósságot. Ennek igazolására felemlítem, hogy az ötös r Bizottsághoz fordult makói adósoknak a makói pénzintézetek katasztrális holdanként 500—1300 pengőt adtak kölcsön földjeikre, átlag tehát 850 pengő a megterhelés. Természetesen 1931. évi március hó 27-én, pénteken. 99 ez mind rövidlejáratú kölcsön volt, amelyek után 1929nben 13-14%-ot, 1930-ban 12-13%-ot és jelenleg is 11—12% kamatot fizetnek, sőt a magánhitelezőknek még most is 13—15%-ot fizetnek. Ehhez járul a földadóteher, amennyiben a földadó Makón katasztrális holdanként körülbelül 5 és 7 pengő közt mozog, ami után a városi pótadó 96%, az útadó 13%, a betegápolási pótadó 16%, a rokkantadó 15%, az egyházi adó a reformátusoknál 15%, a római katholikusoknál 30%, az ártéri adó 7—33% közt váltakozik, a szárazéri társulati adó pedig a kataszteri tiszta jövedelem 38%-a. Ezek együttesen kereken 200%-ot tesznek ki. A földadó középarányosát tehát 17 pengőben számítva, Makón egy katasztrális hold földre kereken 25 pengő adó esik s hoi van még a 10 iholdon felüliek vagyon- és jövedelemadói közmunkaváltság. Ehhez járul még holdanként 800 pengő adósság 11%-os kamataival, ami 88 pengőt 'tesz ki, s akkor látjuk, hogy az eladósodott kisgazda (minden katasztrális holdjára körülbelül 150 pengő teher esik. S hol van még a termelési költség, az élet, a ruházat, a javítások, az újítások stb? Torontálban .van olyan^ birtok, iából az ármentesítési adó a földadó háromszorosa. Kelet-Csanádban, Kevermesen egy katasztrális hold összes évi terhe — beleszámítva a parcellázással járó kamatot és törlesztést — 182 pengő. Olyan terhek ezek, amelyeknek enyhítése nélkül a szanálás nálunk illuzóriusisá válik. Ezeken a helyeken, t ehát Makón is, Arad— Csanád—Torontálban rendkívül fontos a terhelési határ helyes megállapítása, mert figyelembe kell venni az országos átlagnál jóval magasabb földárakat és jövedelmezőségeket. Viszont az utóbbi két év óriási veszteségeit, aimelyek a hagymából és szárazságból eredtek, nem szabad a földárak megállapításánál döntő momen'tumnak tekinteni, mert ezek miatt szűnt meg a forgalom és állt be a földárak nagy esése, ami irreális földárakat létesített. Éppen ezért történjék gondoskodás ia végrehajtási utasításokban arra nézve, hogy a vidéken működő albizottságokban képviselve legyenek a hi'telező pénzintézetek, a törvényhatóságok mezőgazdasági bizottságai és ha a rendezendő adósok nagyobb számban vannak, úgy azoknak megbízottjai, mert ez biztosítja, hogy az albizottság helyesen ismerje meg a helyi viszonyokat, az adósok megbízhatóságát, bajbajutásuk okait, ingatlanainak és felszerelésének értékét, a vidék speciális jövedelmezőségének viszonyait jstb. Ezzel biztosítjuk az albizottságok munkájának tárgyilagosságát, a kincstár és az adósok érdekeit, szóval az akció sikerét és gyors lebonyolítását, mert ne feledjük, hogy az egyszerű és a törvény szövegét nem ismerő kisgazdának egyetlen lehetősége: elmondani minden baját, ha olyanokat lát a bizottságban, akik megértik az ő nagy haját és világos, egyszerű kérdésekkel érdeklődnek nála. A 8. és a 9. §-nál az az óhajtásunk, hogy necsak azokra a birtokokra ne lehessen árverést megtartani', amelyekre az Országos Bizottság a tárgyalás megindítását elrendelte, hanem azokra sem, amelyekre nézve az Országos Bizottság még nem döntött, de a kérvény be van adva. Ne tűzzenek ki árverést a törvény életbelépésének napjától számított három hónapon belül egy olyan birtokra sem, amelynek tulajdonosa az Országos Bizottsághoz fordult. Találjon lehetőséget a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága, hogy a szanálásba belevon-