Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-95

96 Az országgyűlés felsőházának 95. üléi ben nvugodni fognak és amely földet ők mint a magyar hazának földjét szeretik. Ezek után tisztelettel kijelentem, hogy a legnagyobb Örömmel és várakozással fogadom el a törvényjavaslatot. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik gróf Hadik János ő excellenciája. Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon rövid leszek, hiszen az előmunkálatokban, amelyekben ezt a törvényt raiegszövégezték, magamnak is részem volt. A kérdések nagy része azonban még nincs tisztázva és megállapítva, mert hiszen a végrehajtási utasításnál és azután a gyakorlati keresztülvitelnél fog eldőlni a szanálás sikere. A kiadandó rendeletek lesznek hivatva arra, hogy a fontos még nem. szabályozott részleteket megállapítsák. Kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadom, de kijelentem azt is, nem szeretem, hogy ezt a javaslatot kerettörvénynek nevezik, mert kerettörvény Magyarországon sohasem volt, a kerettörvényeknek nagy veszedelmeik vannak, mert hiszen e cím alatt, hogy «kerettörvény» egynéhány paragrafussal életbeléptetünk intézkedéseket, amelyeknek konzekvenciáit, kihatásait és az intézkedések fontos részleteit a törvényhozás nem ismeri. Azonban ettől eltekintve, hogy ezt is kerettörvénynek nevezik, a magam részéről a törvényszöveg ellen semmi kifogást nem emelek, sem általánosságban, sem részleteiben, mert azt tartom, hogy mindaz az eljárás, amelyet annak idején én is mint szükséges szanálást elgondoltam, ebbe a törvénybe tényleg belefér és ennek alapján igenis lehet sikeres szanálást keresztülvinni. Mármost ami a szanálás lényegét illeti, tartózkodóan nyilatkozom azért, mert nem látom még biztosítva a teljes szanálást a mai napon ennek a javaslatnak elfogadásával, mert nagyon sok kérdés van, amit még sem mi nem látunk, sem a kisgazdatársadalom, nem lát világosan. Az én álláspontom mindig az volt, hogy az egész szanálás csak akkor fog sikerrel járni, ha a szanálás után az a gazda számot vet terheivel, kiszámítja, hogy milyen kamatokat kell fizetnie és ha azt fogja látni, hogy ezeket a kamatokat az ő gazdasága tényleg elbírja, akkor imondhatjuk, hogy szanáltunk. (Ügy van! Ügy van!) Szeged és Makó vidékén 2000 pengőnél többet is fizettek a föld holdjáért a kisgazdák annak idején, a hitelező nyugodtan adhatott 1000 pengőt erre a földre. Most, hogyha a tartozása rajta marad és annak 12%-os kamatait kell majd fizetnie a kisgazdának, akkor .máris holdanként 120 pengő kamatteherrel kell számolnia. Ha most figyelembe vesszük az adóterheket és azt, hogy nagyon sok vidéket megnyomorítanak az ártéri adók, amelyek mérhetetlenül magasak, s amelyek enyhítése tekintetében okvetlenül szükség van intézkedésekre, ha figyelembe ve&szük ezt és az is, hogy az illető gazdának önmagát és családját is fenn kell tartania, kérdem, számíthatunk-e arra, hogy az a gazda abból az egy hold földiből kihoz-e a mai árak között 8 métermázsa búzát, hogy a kamatot megfizethesse? Véleményem szerint •— amit nem most mondok, hanem állandóan régen is hangoztattam — a szanálás tisztán attól függ, hogy a kamatokat, amelyek a szanálás után állnak elő, az illető gazda elbírja-e vagy sem. E tekintetben még nem látok világosan, mert hiszen a kormány intenciói még nincsenek leszögezve, a végrehajtási utasítás még nincs meg. A szán1931. évi március hó 27-én, pénteken. dék megvan, hogy minél inkább könnyítsünk a gazdán, ezt elismerem, de viszont, mint mondottam, magának a szanálásnak a sikere majd attól fog függni, hogy a pénzügyminiszter úr tud-e olyan befolyást gyakorolni a pénzintézetekre és a hitelezőkre, hogy azok, mint báró Pap Géza helyesen mondotta, méltányosan járjanak el, mert a nagytőke s egyáltalában a tőke nem szokott altruista lenni. (Egy hang a középen: Nincs szíve!) A bankok is a saját érdeküket, saját hasznukat nézik, úgyhogy itt nagyon erős akcióra és főleg kormánybefolyásra van szükség, , hogy ezek a terhek tényleg leszállíttassanak és a kamatozás olyan Legyen, hogy az elviselhető legyen a birtokos részére. Ez olyan kérdés, amelyben kényszert alkalmazni nem lehet, mert figyelembe kell venni a közhitel szempontjait is. En azt tartom, hogy amint a kormány ennél a javaslatnál gondol is arra, hogy a hitelezők érdekei is meg legyenek védve, — ez a közhitel szempontjából nagyon fontos — azért mégis nem szabad elfelejtenünk, hogy az egész dolog nem abból indult ki, hogy szanáljuk a hitelezőket, hanem hogy szanáljuk az adósokat, ezek pedig máskép nem szanálhatok, csak úgy, ha ők azokat a terheket, amelyeket vállalnak, elbírjak. Mélyen tisztelt Felsőház! Annak idején, két-három évivel ezelőtt, mindig hangsúlyoztam azt, hogy igyekezzünk a kisemberek helyzetén azzal segíteni, hogy nyújtsunk nekik hosszúlejáratú kölesönöket, amelyekkel a magas kamatozású váltókölesönöket konvertálhatják, először, hogy kevesebb legyen a kamatteher, másodszor, hogy ne függjön állandóan a Damokles-kardja a fejük fölött, hogy minden három hónapban perlik a váltót, azt nem prolongálják. Ez a segítség nem történhetett meg kellő mértékben, mert annak idején, amikor még lehetett volna hosszúlejáratú kölcsönöket felvenni, emissziókat csinálni, ez meg lett akadályozva az által a gondolat által, amelyet báró Pap Géza is annyira helyeselt, én azonban nem helyeseltem, hogy minden áron a záloglevelek kibocsátásának koncentrációjának szükségét hangoztatták. Ezzel bizony elvesztettük az időt s beállott a világpiacon egy olyan helyzet, amely most már az emissziókat egyelőre lehetetlenné teszi, úgyhogy ennek következtében, sajnos, a segítésnek ez a módja nem történhetik meg most már másképpen, mint ha ezen kötvények útján történik majd az átmeneti segítés, hogy bizonyos rövidlejáratú kölcsönöket hosszúlejáratú kölcsönökké lehessen konvertálni, természetesen csak mérsékelt arányban. Az is nagyon fontos, hogy a végleges rendezésnél mennyi kötvény kibocsátása lesz biztosítva. Mert ha a szindikátus csak bizonyos mennyiségű kötvényt hajlandó kibocsátani, azután a kibocsátást 'abbahagyja, akkor a szanálási akció nem fog olyan méreteket ölteni, mint kellene. Ha — mondjuk — 50 millió kibocsátás történik, a helyett, hogy 140 milliót bocsát anának ki, — csak számokat mondok — akkor mindenesetre a szanálás körül is bajok lesznek. Hangsúlyozva, amit már említettem, minden attól függ, hogy a végrehajtási utasítás ezeket a fontos kérdéseket hogyan fogja rendezni. Inkább legyünk pesszimisták és igyekezzünk elébevágni minden bajnak és kellemetlenségnek, mint hogy optimizmussal áltassuk magunkat és a végén jöjjön egy esetleges csalódás', ami azután nagyon kellemetlen konzekvenciákkal jár. Egyébként is az a nézetem, hogy a tömegeknek nem szabad csalódniok a polgári társadalom és a polgári tánsadalom