Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-95

Az országgyűlés felsőházának 95. ülése 19$ 1. évi március hó 27-én, pénteken. 97 alapján alakult kormány vezetésében, mert ha csalódnak, ha azt mondják, hogy ígértek nekük, de mi let>t belőle, semmi sem: akkor ezzel sokkal többet ártunk, mint ha egyáltalában aiem csináltunk volna semmit sem. Arról beszélni tehát, hogy miért szükséges a szanálás, az itt elhangzottak és a nyilvánosság előtt kifejtett százféle álláspont után, azt hiszem, igazán felesleges. Ma életkérdés a kisexisztenciákra nézve, »hogy ez a segítés sürgőisen megtörténjék, azt tovább halogatni nem lehet, nem szabad és remélem, a kormány is belátja és ezen az állásponton van, hiszen talán azért is sietünk most már. Szerettem volna, ha már egy évvel ezelőtt megcsináljuk az intézkedéseket, de mindenesetre sokkal előbb, mert hiszen .a helyzet is, a hangulat is romlik és a vége az, hogy lassanként kihúzzák, elárverezik a földet a birtokos lába alól, pedig az ilyenek azután nem lesznek semmiféle polgári pártnak szavazói, az egységespártéi sem, hanem bolsevisták lesznek. Ezt kell minden körülmények között megakadályoznunk. Ami mármost a kisgazdák szanálását illeti, amiért én magam exponálom, amikor csak lehet, ezt ne méltóztassék egyoldalú szociálpolitikának tekinteni, annak, hogy én csak a kisgazdákkal törődöm és nem bánom, hogy a közép- és nagybirtokkal mi lesz. Nem úgy van. Voltam bátor különféle felszólalásaimban, memorandumaimban, amelyeket kilószámra kellett gyártani, kifejteni, hogy a kisgazdák szanálása nemcsak szociális, ' nemcsak gazdasági szempontból fontos és sürgős, hanem sürgős azért is, hogy a közép- és nagybirtokok szanálása, amit a kormány kitűzött maga elé, tényleg keresztül legyen vihető. Ha a kisgazda vásárlóképessége nincsen helyreállítva, ha a földár mesterséges lesüllyesztésének nem fogunk gátat vetni, akkor hiába vesszük programúiba, hogy a 3000 holdas birtokos elad 500 hold földet, abból adósságait kifizeti és megint rendben lesz, ezt hiába gondoljuk, merit ez teljesen ki van zárva. Sőt tovább megyek. Addig, míg tartanak az árverések és végrehajtások, nem számíthatunk arra, hogy az^ a kisgazda, akinek tulipános ládájában — hál' Istennek, van még ilyen, de nem sok — pénz van, abban a községben fog az úri birtokból vásárolni földet 7—800 pengőért, amely föld reális értéke tényleg megvan, akkor, amikor abban a községben ötven árverés van kitűzve kisbirtokosok ellen, amely árverések vagy egyáltalában nem sikerülnek, és ez még a legszerencsésebb dolog, vagy^ az árverési hiénák megvásárolják potom pénzen a földet. Itt új kereseti forrás fejlődött és nyilt meg azzal a jelszóval, hogy bajban van a kisgazda, nem tud többet fizetni, mindenféle akciók következtében teljesen el van adósodva. Itt van az idő, amikor olcsó pénzen lehet vásárolni és itt vannak a hiénák vagy egyes lelkiismeretlen ügyvédek, akik minden áron az árverést forszírozzák, mert ez jó jövedelmet ad és az árverésen kompániában vagy egyedül olcsón megveszik a földet. Ha ezt tétlenül nézzük, — pedig nap-nap mellett tart eza folyamat és nincsen megállás — ha nem történnek helyes intézkedések, akkor oda jutunk, hogy a helyett, hogy f elemeinők a magyar társadalomnak értékes rétegét, a kisgazdatársadalmat, amely hozzátartozóival együtt az ország lakosságának háromnegyed része, azt elbukni hagyjuk és lehetővé tesszük a szabadság jelszava melj lett, hogy ezek az árverési hiénák, továbbá mindazok, akik ezt a súlyos helyzetet ki akarják használni, a társadalomnak ezt az értékes rétegét vagyonukból kiforgatják. Teljesen kizártnak tartom ezt, bárki ellentétes nézetben legyen is és azt^ hiszem, mindenki, a kormány is helyesli az általam kifejtett álláspontot. Itt csak egy dologról van szó és ez a tempó kérdése. Ne várjunk, ne töprengjünk, hanem vágjunk neki és segítsünk, mert ez a fulladó emberek mentése. Hiába mondom én annak, aki ott a vízben fúldoklik, hogy: várj, holnapután vagy nyolc nap múlva kihúzlak, azt mondja az az ember, hogy: köszönöm, abból nem kérek, úgyhogy itt feltétlenül a legsürgősebben kell nekilátni ennek a dolognak. Ha megszűnnek az árverések, ha az árverési hiénák garázdálkodásának útját álljuk, akkor megint helyre ifog állni a magyar föld megfelelő értéke és ha lassan is, de mégis helyre fog állani a kisgazdatársadalom vásárlóképessége és akkor komolyan lehet majd beszélni arról a tervről, amely ma még tulajdonképpen utópia, hogy parcellázások révén a közép- és nagybirtokon is tudunk majd segíteni. Nem akarom azt mondani, hogy először segítsünk most csak a kisgazdákon és ne törődjünk a közép- és nagybirtokosokkal. Nem! Ennek párhuzamosan kell menni. Azt azonban bevallhatjuk, hogy ebben a párhuzamos menetben mégis csak az a fontos, hogy a kisgazdák szanálása gyorsan menjen (Ügy van! Ügy van!) és ha lehet, megelőzze a többi szanálást, azért, mert e nélkül nem lehet nézetem szerint a közép- és nagybirtokot sem szanálni. T. Felsőház! Az én elgondolásom már 1928ban az volt, — amint már említettem — hogy konverzió útján segítsünk. Ez most már sajnos nem lehetséges. Most következik az, amit már 1929-ben kifejtettem, hogy tudniillik átmenetileg pedig segítsünk a kamatterheken hozzájárulással. Azt hiszem, a kormány ez elől ezidőszerint elzárkózik. En azonban ezt tovább is fogom hangoztatni mindaddig, amíg nem látom azt, hogy a szanálásnak lehetnek olyan műveletei, amelyek ezt feleslegessé teszik. Nem hiszem azonban, hogy valami olyan bölcset lehetne kigondolni és azt hangsúlyozom, hogy meg kell hoznunk azt az áldozatot, amely arra szolgál, hogy a kisexisztenciák kamatterheit csökkentsük, sőt megtegyük ezt a közép- és kisbirtokosoknál is, ha a helyzet olyan, hogy ez feltétlenül szükséges. Kell, hogy ezen a téren — különösen a kisexisztenciáknál — valami kamatkönnyítés történjék, mert a nélkül nem fogjuk tudni elérni, hogy több ne terhelje azt a birtokot, mint amennyit a mai viszonyok között az a birtok tényleg elbír. Az a remény, aminek úgy a sorok között a kormány is^ már párszor kifejezést adott, amely reménysugárra a kormány is többször rámutatott, hogy hiszen a viszonyok meg fognak javulni, a termelés, az értékesítés helyzete könynyebb lesz. Ha nem lesz ez megzavarva az orosz akció által, hiszem és remélem, hogy ez sikerülni fog. De ez mégis bizonytalan dolog, amelyre nem lehet építeni (Halljuk! Halljuk!) és amire várni sem lehetőmért hiszen itt igazán tűzoltó munkát kell végezni, ha menteni akarunk. Ismétlem azt, amit már jeleztem: ha mi nem tudunk egy olyan megoldást találni, amely biztosítja azt, hogy megmentsük azokat a kisexisztenciákat, azokat az önálló exisztenciákat, akiket nemzeti szempontból, szociális és gazdasági szempontból feltétemül meg kell mentenünk, akárhogyan lesz és akármilyen helyzetben leszünk, ha mi ezt nem tudjuk elérni és a kamatterhek a szanálás után olyan nagyok lesznek,