Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-95

Az országgyűlés felsőházának 95. ülése viszonyok, amikor a gabona ára mindannyiunk által tudottan mindig jobban zuhan és a gazda kalkulációját ma egyedül az élőállat tenyésztésében és értékesítésében találhatja meg, mert annak az ára eddig még utounque nem mutatott lényeges változást, most feibruártól kezdve oly intézkedést léptett életbe a Magyar Államvasutak igazgatósága, amely szerint ez a bizonyos belföldi szállításra vonatkozó 50%-os fuvardíjkedvezmény megszűnt, így az élőállat szállítási díja ma 50%-kal drágább, mint eddig volt. Ennek természetes következménye az, miután köztudomású, hogy à gazda az élőállatot a kereskedőnek csak vagy ab ól, vagy ab istálló adhatja el, már ott a gazdánál lenyomja ez a fuvardíj többlet az élőállat árát, aminek igen veszedelmes következményei lehetnek, amikor tudjuk, hogy a munkanélküliség folytonos növekedése és a fogyasztóképesség folytonos csökkenése úgyis folyton szaporítja az értékesítés nehézségeit. Egy másik ilyen rendelkezés az, hogy az élőállat exportjánál a külkereskedelmi mérleg javítása célzatából nagyon helyesen megtérítés címén egy bizonyos exportprémium van megállapítva. De ezt a prémiumot csak a fuvarlevelet felmutató exportőr kaphatja meg. Azt hiszem, nagyon kívánatos és helyénvaló volna ennél a kérdésnél is ennek a rendelkezésnek revideálása. Nevezetesen kérdem én, ki javítja jobban a külkereskedelmi mérleget: az-e, aki termel, aki exportképes árut állít elő, vagy az a közvetítő kereskedő-e, aki mint exportőr tőleim vagy mástól megveszi export teéljára azt az állatot? A termelőnél már a drága fuvarköltségre hivatkozva árlenyomást eszközöl az a kereskedő, tehát már egy bizonyos nyereséget ér el, azonkívül, amikor a szállítást az exportálást befejezte, darabonként, egyedileg megállapított bizonyos összegű, elég lényeges megtérítést nyer. Végül, igen t. Felsőház, egy partikuláris érdekű, talán első pillanatra jelentéktelennek látszó kérdést volnék bátor itt az igen t. kormány magas figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Nem lényegtelen következményeiben ez a kérdés sem, mert hiszen, hogy nem lényegtelen, azt éppen a pénzügyminiszter úr bizonyította be tegnap a Képviselőházban elmondott nagyszabású expozéjának végén, amikor a magyar Államvasutak reorganizálásáról és racionalizálásáról szólva azt a kijelentést tette, hogy meg fogja adni minden magyar polgárnak azt a jogot és lehetőséget, hogy reggel hazulról elindulva Budapesten dolgát elvégezve, aznap estemár ismét otthon lehessen. Ezzel a nagyon kívánatos és nagyon közhelyesléssel fogadott kijelentéssel függ össze az én igénytelen szerény kérésem, amelyet bátor vagyok, miután a kereskedelemügyi miniszter úr nincs jelen, a pénzügyminiszter úr útján a kereskedelemügyi miniszter úr becses jóindulatába ajánlani és a segítést kérni. A budapest—fiúméi fővonalon az 1007. számú gyorsvonat Gyékényesről reggel 5 órakor indulva, délelőtt 10 óra tájban érkezik a keleti pályaudvarra és ennek pendant vonatj 1008. számú ugyancsak gyorsvonat a keleti pályaudvarról este 6 órakor indulva, éjjel 11 órakor érkezik Gyékényesre. Értesülésem szerint a május 15-én életbelépő menetrendváltozás alkalmával olyként fog a menetrend megváltozni, hogy a gyorsvonatpár megmarad ugyan, Gyékényes helyett azonban Kaposvár végállomásig fog közlekedni. Bátor vagyok az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani azt a körülményt, hogy — azt hiszem ~ az az üzemköltségmegtakarítás, amely abból áll, ' 931, évi március hó 27-én, pénteken. 91 hogy egy gyorsvonatpárt befűttetnek, a garnitúrát összeállítják, a személyzetet munkába állítják, mindössze 60 vagy 70 kilométerrel rövidebb distanciát fut be, de 180 kilométer distanciát meg kell futnia, nem olyan lényeges, hogy arányban állana azokkal a gazdahátrányokkal, amelyeket jeleni Kaposváron

f túl kezdődik ugyanis Dél-Somogynak az a része, ahol nemcsak nagy uradalmak, nemcsak középbirtokok, hanem igen virágzó kisgazdaközségek is vannak, a kisgazdaságok egész serege van ott, hiszen tulajdonképpen Kaposvárig a vonat alfg halad át kisgazda érdekeltségű községeken, alig érinti ezeket a községeket. Most ezek az emberek, akiknek a nyári cséplés idején gépalkatrészre van szükségük, vagy a mai hajszolt gazdasági életben az Okh. vagy a gépgyárakkal igen gyakori és igen élénk összeköttetésük van, ha ez a menetrendváltozás tényleg megtörténik, kénytelenek lesznek két napot tölteni^ Budapesten, vonatközlekedés hiányában kénytelenek lesznek itt szállodára költeni és otthon munkát mulasztani. Nagyon kérem az igen t. pénzügyminiszter urait, méltóztassék ennél a három kérdésnél odahatni, hogy a szerintem nem lekiesinylendő gazdaérdekek a lehetőség iszerint itt is figyelembe vétessenek és ezek a bajok orvosoltassanak. Ebben a reményben a legnagyobb örömmel fogadom el ezt a javaslatot, s teljes a reményem, hogy a pénzügyminiszter úr bölcsesége és

1 ügyszeretete, különösen ha az öszszes érdekeltségeket meg fogja előzőleg hallgatni, amint azt a bizottságban megígérni kegyes volt, ennek a törvénynek végrehajtási utasítását olykérib fogja megalkotni, hogy a javaslat az annyira kívánt eredményt fogja produkálni, és ezzel nagy lépés fog történni ia magyar föld, a magyar nemzet, a magyar gazdaközönség megmentésére. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Bernát István ő méltósága. Bernát István: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! Ugyanazoknak az okoknak hatása alatt, amelyeket az előttem szólott felsőházi tag úr felhozott, gondolkodtam, vájjon szükséges-e ehhez a javaslathoz felszólalnom. (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel azonban larra, hogy több tmint négy évtized óta foglalkozom ezekkel a kérdésekkel és azt gondoltam, hogy ennek a javaslatnak kapcsán lehet bizonyos megállapításokat tenni és bizonyos következtetéseket levonni, amelyek a jövő tekintetében értékesek, mégi® arra kérem ia t. Felsóházat, kegyeskedjék ezt az időto nekem szentelni. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr Ő excellenciája egy sokat kommentált és sokszor idézett beszédében, amelyben anról van szó, hogy ennek a gazdasági krízisnek okai hol rejlenek, utalt arra, hogy ez a kirízis — gondolom — legfeljebb 20% erejéig magyar jelenség, 80% erejéig azonban a világkonstelláció és a gazdasági fejlődési eredménye. Ebben neki tökéletesen igaza van. E® akik régebben figyelemmel kísérik ezt a fejlődésit, azok tudták és előre látták, hogy a dolgoknak tulajdonképpen ide kell kicsúososodniok, itt kell végzŐdniök. Teljesen lehetetlen volt azonban évek során át, különösen az úgynevezett nyugati fcultúrállamok legtöbbjében ebben a tekintetben a régi felfogásnál megfelelőbbet érvényesíteni. Az a politika, amelyet Európa száz vagy százötven éven keresztül követett, részben Franciaországból eredt, részben pedig Angol-