Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-72

Az országgyűlés felsőházának 72. ülése ítéletet kellett kihirdetnem, mindig kellemetlen érzésem volt, mert mindig az volt az érzésem, hogy a megsértett jogrendet nem állítottuk helyre. Próbálkoztunk többször a kihágási büntetőtörvénykönyvvel, mert a kihágási büntetőtörénykönyv bünteti a botrányt okozó részegséget. Előfordult, hogy egy-két esetben alkalmaztuk ezt a rendelkezést. Ezzel azonban nem sokat értünk el, minden mástól eltekintve azért, mert ez a kihágás pénzbüntetéssel büntetendő. A második büntetőnovella megalkotása előtt a maximálisan kiszabható pénzbüntetés 50 korona volt, amikor tehát az illető lerészegszik és részegségében megöl valakit és azt 50 pengős pénzbüntetésre ítélik el, ez paródiának is szánalmas. Azonkívül a kihágási büntetőtörvénykönyvnek ezt a rendelkezését csak akkor lehet alkalmazni, ha a cselekmény nyilvánosan és botrányos módon követtetett el. A törvényjavaslat ezzel szemben nagyon helyes álláspontra helyezkedik Itt is csak azt sajnálom, hogy a törvényjavaslat 120. §-a nem fog a közönséges büntetőjogban is érvényesülni. Áttérek ezután az életbeléptetési törvényre. Az életbeléptetési törvény tartalmaz életbeléptetési rendelkezéseket, azonkívül hatályon kívül helyezi a büntetőtörvénykönyv néhány szakaszát, a polgári büntető perrendtartás néhány szakaszát és a katonai perrendtartás több rendelkezését. E rendelkezések közül csak egyre vagyok bátor egészen röviden rámutatni, A katonai büntető perrendtartás 262. §-a szerint a nyilvánosság kizárása mellett tartott tárgyaláson hozott ítéletek is nyilvánosan hirdetendők ki. Ezzel szemben ez a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a bíróság jogosítva van a nyilvánosság kizárását az ítélet hirdetésére is elrendelni. Ez a rendelkezés nagyon helyes. Miért? Azért, mert az ítélet rendesen reprodukálja a tárgyalás adatait. Az ítélet rendesen magában foglalja azt, ami a tárgyaláson történt. Ha a közerkölcsiség, a közrend és az állambiztonság szempontja szükségessé tette azt, hogy egy tárgyalás a nyilvánosság kizárása mellett tartassék meg, akkor az ítélet nyilvános kihirdetése útján sem lehet a tárgyaláson történteket a jelzett szempontok sérelme nélkül nyilvánosságra hozni. A polgári büntetőperrendtartás különben eddig is a törvényjavaslatnak megfelelő rendelkezést tartalmazott, amennyiben a polgári büntető perrendtartás szerint a nyilvánosság kizárása mellett tartott tárgyaláson hozott határozatok is a nyilvánosság kizárása mellett hirdetendők ki. Igaz, hogy vannak jogi írók, akik a törvénynek ezt a rendelkezését úgy értelmezik, hogy az csupán a közbenszóló határozatokra vonatkozik, és az ítéletekre nem. Ez a felfogás azonban téves, mert a törvékiy eme rendelkezése szempontjából érdemleges és közbenszóló határozatok között különbséget tenni nem lehet, és én a magam részéről a nyilvánossá.g kizárása mellett tartott tárgyaláson hozott ítéleteket mindig, kivétel nélkül a nyilvánosság kizárása mellett hirdettem ki és a Kúria e miatt soha kifogást nem tett. Ezek előterjesztése után csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy mindkét előttünk fekvő törvényjavaslat igen jeles munka, igen nagy hiányt pótol és nag

v

y lépést jelent előre a jogfejlődés terén. Ezért mindkét javaslatot elfogadásra, vagyok bátor ajánlani. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Vargha Ferenc ő nagyméltósága. Vargha Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Űr! 1929. évi december hó 13-án, pénteken. 71 Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Az ország igazságszolgáltatásának jósága nem csupán a törvények jóságától függ és nem is csak attól, hogy a bíróságok képzettek, többé vagy kexésbbé tanultak-e, vagy nem, lelkiismeretesek, ügybuzgók-e, hanem függ attól is, hogy a törvények miként alkalmaztatnak. E három feltétele van a jó igazságszolgáltatásnak. Ahol a törvények egyformán alkalmaztatnak, ahol a jogi princípiumokat az ország akármelyik részében is egyformán oldják meg, ahol eltérés nincs a jogi felfogásban, ott van jogegység, jogbiztonság és van jogegyenlőség. Ahol hiányzik a judikatura egysége, bármily jó is az a törvény, bármily kiválók is azok a bírák, nem mondhatjuk, hogy jó az igazságszolgáltatás, sőt azt kell mondanunk, hogy az igazságszolgáltatásiban anarchia uralkodik. Bizonyára ezeket az eszméket is megíoiitolta 1912-ben a törvényhozás, midőn a LIV. tc-ket megalkotta és annak 4. fejezetében a Kúria döntvényjogával és jogegységi határozatával foglalkozott. Ennek a két intézménynek révén ma már elmondhatjuk, hogy oda jutott Magyarország igazságszolgáltatása, hogy nines rá eset, hogy törvénysértés történjék, — törvénysértést mondok, nem a bizonyítás mérlegelését, nem történelmi igazságot — amely orvoslásra ne találna. Ott van a Kúria döntvényjoga és ott van a Kúria jogegységi tanácsa és ott vannak az elvi határozatokról szóló intézmények, mindezek biztosítják azt, hogy a jogegység megmaradjon. Ha akárhol az országban, akár szegény, akár gazdag, akár kicsiny, akár nagy ügyében tör* vénysértés történik, a Koronaügyészségihez folyamodik a vádlott és a koronaügyész a panaszt alátámasztja, odaviszi a Kúriához, és a Kúria meg fogja állapítani a törvénysértést, sőt ha a vádlott sérelmére történt az a törvénysértés, azt mondj cl ci törvény, hogy a Kúria enyhítheti a büntetést, vagy fel is mentheti a vádlottat. Mélyen t Felsőház! A jogegység intézménye a királyi Kúriánál tökéletesen ki van építve, sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy a katonaságnál ez nincs úgy. Ügy tudom, hogy a döntvényjop- ott teljesen parlagon hever és parlagon hever az elvi határozatok intézménye is. Van ugyan a legfelsőbb honvédtörvényszéknek is úgynevezett jogegységi tanácsa, ahova oda szokták vinni a törvénysértéseket, de ennek nincs szankciója, nincs megmondva, micsoda hatálya van ennek elvi szempontból, nincs megmondva, hogy ennek a jogegységi tanácsinak a határozata dirigál-e az alsófokú bíróságoknak vagy nem. En tehát azt hiszem, — és I erre felhívom az igen t. honvédelmi miniszter ! úr és igazságügyminiszter úr figyelmét — hogy I igen sürgős kérdés ennek a problémának megj oldása, sürgős pedig azért, mert mihelyt j ez a katonai büntetőtörvénykönyv életbe i fog lépni, nyomban felmerülnek az ellen! tétek és ellenmondások, és nyomban bizonytaI lanságok lesznek a joggyakorlat terén. Sőt I nemcsak magának a katonaságnak kebelében | fordulhat ez elő, mért^ hiszen ugyanazt a törj vényt alkalmazza ezután a katonaság is, mint a 1 polgári bíróság, hanem megtörténhetik az is, , hogy a katonaság és a polgári bíróság egy jogi kérdést homlokegyenest ellenkezően old meg; . megtörténhetik, hogy homlokegyenest ellenkező j felfogásban lesz a Kúria a legfelsőbb honvédtörvényszékkel, holott mind a kettő az ország I legfelsőbb bírósága, egyik katonai ügyekben, másfk á polgári ügyekben. Ezeket az anomália-