Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-72

70 Az országgyűlés felsőházának 72. üléi valamely katonai bűncselekménynek személyes viszonyaiknál fogva tettesei nem lehetnek. Tisztában kell lennünk azzal, hoe-y vannak katonai bűncselekmények, amelyeknek elkövetője csak katona lehet. Most már a büntetőtörvénykönyv szerint valamely tettes vagy részes személyes tulajdonságai vagy körülményei a több tettesre vagy részesre tekintetbe nem vehetők. Ilyen körülmények között nolgári egyének büntetlenül bírhatnának reá katonai egyéneket katonai bűncselekmények elkövetésére. Eimek megelőzésére szolgál a 36. §-ban foglalt jogszabály. Ez a jogszabály megfelel az elmélet tanításának, de megfelel a joggyakorlat által elfoglalt álláspontnak is, mert a személyes körülmények kérdésével úgy az elmélet, mint a gyakorlat behatóan foglalkozott, és ÚP"

r a jogtudomány, mint a joggyakorlat is a személyes körülményeket két csoportra osztja, osztható és oszthatatlan személyes körülményekre. A szabály az oszthatatlanság. Ez a szabály érvényesül például a gyilkosságnál. A gyilkosságnál például az előre megfontoltságot a bíró külön vizsgálja a tettesnél, a felbujtónál, és az a körlmény, hogy a tettes premeditálva cselekszik-e, nem szolgálhat okot arra, hogv a felbujtó és bűnsegéd cselekménye is gyilkosságnak minősíttessék. Viszont a joggyakorlat ismeri az osztható személyes körülményeket is, olyanokat, amelyek kihatnak a többi közreműködőkre. Ilyen cselédlopás esetében a cselédminőség, ilyen a közhivatalnoki lopás esetében a közhivatalnoki minőség. De ilyenek azok a személyes körülmények is, amelyek konstitutív elemét képezik az illető bűncselekménynek. Nem férhet szó ahhoz, hogy azoknál a katonai bűncselekményeknél, amelyeket csak katona követhet el, ilyen konstitutív elem a katonai minőség. A törvényjavaslat 36. §-ában foglalt az a rendelkezés tehát, hogy a katonai minőség kihathat a nem katonai közreműködőre is, megfelel az elméletnek, a gyakorlatnak és a magyar judikatúra felfogásának is. Áttérve ezután a beszámítást kizáró okokra, a törvényjavaslat három beszámítást kizáró okot ismer. Természetesen a büntetőtörvénykönyv által meghatározott okok azok. Az öntudatlan állapot, a jogos önvédelem, a végszükség stb. érvényesülnek a katonai büntetőjogban is; azonkívül azonban ismer a törvényjavaslat három beszámítást kizáró okot, amelyek egyikéről a törvényjavaslat tárgyalása során nagyon sok szó esett. Es ez a beszámítást kizáró ok a tisztek kardhasználata. Meg kell vallanom, hogy én a törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezésével szemben nemcsak nem táplálok aggályt, de nem tudom megérteni azt sem, hogyan, lehet ezt a rendelkezést aggályosnak találni. Hiszen amit a törvényjavaslat itt mond, az mind bennefoglaltatik a jogos védelem meghatározásában. Akit a törvényjavaslat ezen rendelkezése alapján fel kell menteni, azt jogos védelem alapján is fel kellene menteni. Es mily támadással szemben jogos a védelem? Jogos védelemnek helye van a személy, vagy vagyon ellen intézett támadással szemben. A személy ellen intézett támadás az, amely az életet, a testi épséget, személyes szabadságot, a szeméremérzetet, a becsületet veszélyezteti. Soha nem volt vitás sem az elméletben, sem a gyakorlatban, hogy a becsület ellen intézett támadással szemben jogos védelemnek igenis helye van. Soha ez vitás nem volt; vitás csak egy volt, hogy a becsület ellen intézett szóbeli támadással szemben van-e jogos védelemnek helye. Egyesek azt vitatják, hogy a becsület ellen intézett szóbeli támadás a szó ei•e 1929. évi december hó 13-án, pénteken. hangzásával már be van fejezve; amennyiben tehát a megtámadott fél erőszakosan lép fel, ez már nem védelem, hanem megtorlás. Téves azonban a kiindulási pont és éppen azért téves az abból való következtetés. Mert el lehet képzelni azt, hogy valaki hosszú elbeszélésben rágalmaz, vagy el lehet képzelni azt, hogy valaki isanétli ugyanazt^ a rágalmazó tényállítást, ugyanazt a becsületsértő kifejezést. Es, ha a becsületében megtámadott fél másképpen nem tudja az illetőt elhallgattatni, a tettlegesség terére lép, bottal inzultálja. Szeretném tudni, akad-e bíróság, amely ily esetben a jogos védelmet meg nem állapítja; szeretném tudni, akad-e bíróság, amely az illető becsületében ekkép megtámadott félt jogos védelem címén fel ne mentenél Pedig abban a helyzetben van, mint a katonatiszt a kardhasználati joggal. Civilember azzal az eszközzel védekezik, amely a kezeügyében van, ha más eszköze nincs, bottal védekezik. A katonatiszt karddal védekezik, A kettő között különbséget nem látok. Két dologra hívom fel azonban a figyelmet. Az egyik az, amint az előbb is voltam bátor célozni rá, hogy megtorlás céljából jogos védelemnek helye nincs, a jogos védelem csak addig gyakorolható, ameddig a támadás tart. , Ha a megtámadott átlépi ezt a határt, azért már felelős a bíróság előtt. Ugyanez áll azonban a tiszti kardhasználatra is, mert hiszen a törvényjavaslat kiemeli azt, hogv e címen a mentesség feltétele az, hogy a kardhasználat a támadás folytatásának megakadályozása céljából történjék. A másik dolog pedig, amire a figyelmet bátor vagyok felhívni és amelyet kiemelek, az, hogy a jogos védelem csak addig és abban a mértékben gyakorolható, amíg arra szükség van. A jogos védelem határa ott van, ahol a cselekmény a támadás elhárítására szükséges. Ha a meg[ támadott több erőt alkalmazott, mint amennyi szükséges volt, azért már felelős, kivéve ha a ; jogos védelem határának átlépése félelem, ijedtség vagy megzavarodottságból ered. így rendelkezik a büntetőtörvénykönyv; és a törvényja: vaslat majdnem szórói-szóra ugyanúgy határozza meg a kardhasználat határát: «feltéve, hogy a célt máskép nem érhette el és fegyverhasználatában az elkerülhetetlen szükségesség határát nem lépte át.» így tehát más szavakkal, de úgy határozza meg a kardhasználat határát, mint ahogy a büntetőtörvénykönyv a jogos védelemre nézve teszi. Ebben a rendelkezésben tehát semmi újat nem találok, ismétlem; mert akit a törvényjavaslat 38. §-ának 3. pontja alapján fel fognak menteni, azt fel kell menteni a büntetőtörvénykönyv 79. szakaszánank alapján jogos védelem címén is. A törvényjavaslat második része szintén tartalmaz olyan rendelkezést, amely kikívánkozik a törvényjavaslat keretéből és érvényesülést kíván az általános büntetőjogban. És ez a 120. §-nak az a. rendelkezése, amely szerint az a katonai egyén, aki szolgálaton kívül annyira megittasodik, hogy öntudatlan állapotba jut és ezen állapotban olyan bűncselekményt követ el, amely börtönnel volna büntetendő, fogházzal büntetendő. Aki a büntető joggyakorlatot csak távolról is figyelemmel kíséri, az tudja azt, hogy különösen a bűncselekmények bizonyos csoportjánál szinte szokásos a részegséggel való védekezés. Igaz, hogy rendszerint csak kisebbfokú részegség nyer bizonyítást és a ritka esetek közé tartozik, amikor részegség okozta öntudatlanság címén a bíróság felmenti az illetőt. De néha mégis előfordul. Amikor ilyen címen felmentő