Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés felsőházának 71. ülése 1929. évi december hó 12-én, csütörtökön. 61 amellyel elszámolni tartozó emberek a maguk számonkérőinek elszámolni tartoznak. Mindezek annyi visszaélésre adtak alkalmat és módot, (Egry Aurél: Hol?) — bocsánatot kérek, azt hiszem, nem kell nekem különösen hangsúlyoznom éppen ebben az illusztris testületben és nem kell nekem példákra hivatkoznom a mi gazdasági életünkből, hogy megállapítsuk azt, hogy a mérlegelési szabályok adta lehetőségnek teljes kihasználása mire vezetett egyes társulatoknál s hogy a nem realizált nyereségek kiosztásával a bizalmat milyen jogosan rendítették meg sokak körében. En a magam részéről rá akarok azonban mutatni, hogyha egyes oldalról azt az észrevételt méltóztatik tenni, — azt hiszem, egészen szórványos helyről — hogy talán az életben nem tapasztalták ezeket a visszaéléseket, akkor azt is hangsúlyoznom kell, hogy ez a lehetőség, amelyet nyitva hagy ez a kereskedelmi törvény adta felértékelés, nem is olyan, amellyel a rendes kereskedő élni szokott, mert nézzük meg, hogy a legreálisabb, a legszolidabb, konzervatív szellemben, valóban rendes kereskedői gondossággal vezetett intézeteink egyike sem élvezzél a felértékelési lehetőséggel, sehol nem találjuk az értékpapír-stokkokat felértékelve a beszerzési áron felül, inkább alul értékelnek és így végeredményben ők nem a magyar részvényjogadta lehetőségekkel élnek, hanem egyenesen a szerint járnak el, ahogyan eljárni kellene a német részvényjogi mérlegszabályok szerint. En azt hiszem, hogyha az életben ezt tapasztaljuk, hogy a legkiválóbb, legszolidabb és évtizedek óta rendületlenül fennálló vállalatoknak ez a mérleg-szerkesztési elvük, akkor megint nem tudom, mi veszedelem lett volna például abban, ha az új korlátolt felelősségű társasági törvény a magyar kereskedelmi törvényhez nem ragaszkodva, nem a most tervezett szabályt alkotja meg, hanem behozta volna egyszerűen azt a német részvényjogi törvényt, amely még sokkal szigorúbb, mint amit mi most itt tervezünk! A német részvényjogi szabály a beszerzési árat állítja fel. A német korlátolt felelősségű társaságra nézve helyesen mondotta Teleszky János ő excellenciája, hogy ugyanezt a szabályt Németország nem terjesztette ki. Nem terjesztette ki ezelőtt több évtizeddel, amikor Németországban megvalósult a korlátolt felelősségű társaság, de íme, abban az időszakban már, amikor Ausztria, amely legalább gondolkozásban és törekvésben majdnem egészen egy jogterület a németekkel, megvalósította a maga részérői a korlátolt felelősségű társaság intézményét, csodálatosképpen és nem indok nélkül nem a részvénytársasági, illetőleg a korlátolt felelősségű mérlegszabályt vette át a maga korlátolt felelősségű társaságába, hanem átvette a kettő közül szigorúbb német részvénytársasági mérlegszabályt. Nem ok nélkül történt ez. Történt ez nyilvánvalóan azokból az okokból, amelyekkel talán nem szívesen terhelem a t. Felsőházat, de amelyekre vonatkozólag idézetekkel szolgálhatnék, amelyek nem egészen közömbösek. Például a német Gesellschaft mit beschrenkter Haftung törvényre vonatkozólag a Staub-Hachenburgféle kommentár, amelynek értékességét talán jelzi az is, hogy már öt kiadást ért meg, — nem tudom megállapítani, hogy nincs-e már hatodik vagy hetedik kiadás is — a korlátolt felelősségű társaságra nézve a következőket mondja (olvassa): «Dieses System des Gesetzes gibt zu schweren Bedenken Anlass. Gerade bei einer Gesellschaftsform, die nicht im Lichte der Öffentlichkeit arbeitet, deren Bilanzen nicht pub- 1 FELSŐHÁZI NAPLÓ. V. liziert werden und deren einzige Kreditbasis doch das Gesellschaftsvermögen ist, sollte Fürsorge dafür getroffen werden, dass nicht Gewinne verteilt werden, die noch nicht realisiert sind. Wird der gegenwärtige Schätzungswert der Vermögensgegenstände in die Bilanz eingestellt, so besteht die Gefahr dass der Ubersehuss dieses Schätzungswertes über den Anschaffungspreis zu Verteilung unter die Gesellschafter gelangt, während die später versuchte Realisierung der betreffenden Objekte zu diesem Preise nicht gelingt!» De tovább megyek. Az Ehrenb erg- féle Handbuch des gesamten Handelrechts például a következőket mondja (olvassa): «Der Versieht auf die aktienrechtliehe Bewertungsgrenze des § 261 — tehát a német részvényjogi szabály — steht nicht nur nicht im Einklang mit dem in der Praxis üblichen vorsichtigen kaufmännischen Verfahren, das in der Regel von den Gestehungkosten ausgeht, sondern enthält für die G. m. b. H. und ihre Gläubiger erhebliche Gefahren. Sind in die Gesellschaft umlaufsfähige Werte gegen Gewährung von Geschäftsanteilen nach Ansicht der Gesellschafter billig eingebracht worden oder besitzt sie grössere, billig erworbene Warenbestände ohne festen Marktpreis, so können diese auf Grund einer günstigen Schätzung in die Bilanz eingestellt und kann die Differenz zwischen den Gestehungskosten und dem Schätzungswert, der gar nicht der Verkaufspreis zu sein braucht, als Gewinn verteilt werden, ohne dass Sicherheit besteht, dass die Gesellschaft sie später zu einem so günstigen Preis absetzt, wie der angenommene Geschäftswert hetrug. Unter Umständen ist das Ergebnisis also dasselbe, wie wenn ein bloss fiktiver Gewinn verteilt und das Stammkapital angegriffen würde.» (Egry Aurél: Ez nem a tőzsdén jegyzett papírra vonatkozik!) Ez vonatkozik mindenre. Méltóztassék megengedni, hogy további idézeteket ebben a vonatkozásban ne hozzak elő, mert hisz a német mérlegszabály egyáltalában^ nem tesz különbséget a korlátolt felelősségű társaságoknál sem piaci árral, árfolyammal, sem semmiféle ilyen árfolyammegállapító eszközzel nem rendelkező értékek között. Ez tehát generaliter mindenre vonatkozik. (Mozgás a baloldalon.) En csak híven akarom ezeket a szempontokat is felhozni, de ha azt méltóztatik gondolni, hogy ezek talán jogászok, *akik ezt közzétették, akkor felolvasok egy részletet Chenaux-Repond-nak «Kaufmännische Bilanz» című könyvéből, amelynek 124. oldalán egy igen érdekes megjegyzés van (olvassa): «Demnach können also unter dem Schutz der gesetzlichen Vorschriften von der G. m. b. H. Gewinne verteilt werden, die lediglich auf dem Papier stehen und deren tatsächliches Eintreten zugunsten der Gesellschaft ausbleiben kann. — Eine Revision der für die G. m. b. H. geltenden Bewertungsvorschriften ist in dieser Hinsicht dringend notwendig.» Engedelmet kérek, hogy ilyen hosszú német felolvasásokkal fárasztottam a t. Felsőházat, de éppen azért, mert itt folyton a német közgazdasági élet felfogásával való kapcsolatról és arról van szó,, hogy vájjon doktriner elveket képviselek-ej szó szerint akartam idézni egészen szórványos és egészen kis kivonatban azokat az állásfoglalásokat, amelyek elsősorban vezették Ausztriát is arra, hogy Németországban ne a kft. mérlegszabályát vegyék át, de átvegyék a kft.-t a német elgondolás úgyszólván Összes paragrafusaival, a mérlegszabályok tekintetében azonban ragaszkodtak a szigorú részvénytár11