Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

62 Az országgyűlés felsőházának 71. ülése sasági jogi mérleg-szabályokhoz. Meg kell állapítanom, hogy mindezeknél fogva egészen természetesnek látszott, hogy az előkészületek során közelfekvő volt, hogy az a törvényjavaslat, amely a korlátolt felelősségű társaság intézményét itt nálunk meg akarja valósítani, erre az álláspontra fog helyezkedni, amely álláspontra a német egyik vagy másik mérlegelési szabály helyezkedik. Legközelebb feküdt tehát első pillanatban az, hogy valóban ez a törvényjavaslat első formátumában a német részvénytársasági jognak szigorú szabályát foglalja magában. Ezzel szemben az volt az" ellenvetés, hogy a német részvénytársasági jog titkos tartalékolásra kötelez és lehetetlenné teszi azt, hogy a beállott valóságos értéknövekedés be legyen mutatható, ha nem is osztható ki. Már most mindezekkel az ellenvetésekkel kívánt számolni igen helyesen az a törvényjavaslat, amelyet nekem van szerencsém képviselni. • Felállítja, vagyis átveszi a német részvényjogból, a német kereskedelmi törvény 261. §-ából a beszerzési ár, illetve előállítási ár maximumát mint felértékelési korlátot, de egyszersmind felhatalmazást ad, azonban nem kötelez arra, hogy az azóta jelentkező értéknövekedést bizonyos középárfolyam-számítással korlátozottan, ha úgy kívánja az illető társaság, feltüntethessék a mérlegben, amely esetben ez természetesen mint tartalék szerepelhet és a teheroldalra kell átvinni. Tehát az értékemelkedést feltárja a nélkül, hogy abból nem realizált nyereségként kifizetések történhetnének. Az utolsó napi árfolyam veszélyes szabálya ellen a középárfolyam gondolatával, az átlagárfolyam gondolatával védekezik. Ezek a szabályok azonban éppen nem példanélküliek. Az átlagárfolyam tekintetében Teleszky János ő excellenciája, amit már előzetesen az előadó úr is elmondott a bizottságban, csupán az 1923. évi német biztosítási törvényre. hivatkozott, ahol szintén átlagárfolyam van beállítva, mint értékelési módszer. Rámutathatok arra, hogy van egy ország Magyarországon kívül, amely nem doktriner, sőt egészen bizonyosan erősen merkantil érzésű, amely minden megnyilatkozásában a gyakorlati élet tényezőjeként jelentkezik: Svájc, ahol a kötelmi jog 656. §-ában olvasom, hogy a tőzsdei értékpapírokat legfeljebb az utolsó havi árfolyammal lehet értékelni. Talán mégsem lehet ezt az országot azzal vádolni, hogy tiszta^, elméletek alapján létesít a maga részére jogszabályokat, mert ha van egy ország, amelyben a közgazdasági élet zökkenő nélkül, mégpedig erős jogszabályok nélkül is helyesen fejlődik, akkor éppen Svájc az, amelynek zavartalan közgazdasági életét sok egyéb tényező mellett jó jogszabályok is biztosítják. Olaszországban van egy 1926-ban készített reformjavaslat, amely az utolsó fél év átlagárfolyamával, az 1928. évi lengyel törvény 107. cikke pedig az utolsó hónap átlagárfolyamával operál. Az újabb jelenségek azt mutatják, hogy az ilyen átlagárakkal valóbaan közelebb jutunk a realizáláshoz, ami természetes is, mivel két véglet között a középárfolyam az, amely talán mégis kevésbbé távolodik el az élet valóságaitól, mint a végletek. Mert hiszen csak arra kell gondolnunk, hogyha valaki például búzaárban adja ki a maga ingatlanát haszonbérbe, az sem szokta rendes körülmények között olyan gondatlanul megkötni bérleti szerződését, hogy kizárólag egyetlen egy nap árfolyama legyen reánézve az irányadó, amikor a búza értékét ki kell számítani. Kétségtelenül áll tehát az, hogy ideálisan véve, a középárfolyam az átlagárfo1929. évi december hó 12-én, csütörtökön. lyamnál sokkal jobban közelíti meg az életet és kevesebb veszéllyel jár, mint bármelyik véglet, amelyek közül a legveszedelmesebb mégis az, amely ma nálunk szabályként meg van állapítva, és amely új intézménynél már elavult szabály lenne, ha veszélyességének ismerete mellett is fenn akarnánk azt tartani, tudniillik az amikor olyan árfolyammal operálunk, amelyre az érdekeltségek igen jelentékeny befolyást tudnak maguknak biztosítani. Az pedig, hogy még a legjobb papirok is alá vannak vetve^ kisebb-nagyobb árfolyamhullámzásnak, szintén azt mutatja, hogy egyetlen egy nap árfolyamával még a legjobb, a legmegingathatatlanabb, a legstabilabb árfolyamú értékpapírok mellett sem lehet helyesen operálni. A beszerzési ár mint az értékbecslés kizárólagos tényezője, annál többet veszít realitásából, mennél messzebb esik a beszerzés idejétől a mérlegkészítés napja. Az utolsó nap árfolyama kiszámíthatatlan esetlegességet jelenthet, vagy véletlent s megtévesztő, titkos korrigálásokat is rejthet magában. Tagadhatatlan, mint mondottam, hogy a középárfolyam az, amely a legkevésbbé befolyásolható és már ennél a körülménynél fogva is közelebb visz a realitáshoz. Mindazonáltal én, amint előrebocsátottam, nem vagyok abban a feltevésben, hogy éppen ez a törvényjavaslat lenne az a kivétel, amely a tö-. kéletes mérlegelési szabályokat felállíthatná, mert hiszen azzal kezdtem, hogy ilyen tökéletes mérlegszabályokat még nem tudott az élet produkálni, én azonban — ismétlem — a legkisebb kilengést a középárfolyamtól várom. Legyen szabad gróf Hadik János ő excellenciájának példáját említenem, amely körülbelül azt jelentette, hogy ha én beszerzési áron számolok el egy értékpapírt 100 pengő beszerzési árral, ennek középárfolyama mondjuk 150 pengő volt és a mérlegkészítés napján vagy az utolsó napon megsemmisült ez az érték, semmit sem ér, vagy csak egy pengőt ér, akkor 50 pengőt tartalékalapra kellene vinni, holott a mérlegvalódiság elve szerint az egész tételt le kellene írni. Először is legyen szabad azt kérdeznem, hogyan áll a helyzet akkor, ha ez a zuhanás nem a mérlegkészítés napján, hanem egy nappal később következik be? Nyilvánvaló, hogy akkor is fennáll az a mérleg, s akkor is előáll az a helyzet, hogy amikor felosztásra kerül a mérlegben felmutatott nyereség, akkor arra nem lesz fedezet. Ne méltóztassék tehát feltétlenül a mérlegszabályokban keresni a hibát, méltóztassék konstatálni, hogy az egy-egy napra lerögzített mérlegelés soha sem lehet reális, már fél nap múlva sem. (Gróf Hadik János: Ez áll a csökkent árfolyam papirokra is!) Ugyanezt leszek bátor kifejteni. Utalok az 57. § első bekezdésére, amely a következőket" mondja (olvassa): «A mérleget a rendes kereskedőktől követett elvek szerint annyira világosan és áttekinthetően kell megszerkeszteni, hogy a tagok stb. abból a társaság valódi anyagi helyzetét ismerjék meg». Tehát a rendes kereskedőktől követett elvek szerint. Ez azt jelenti, hogy a rendes kereskedő nem fog a mérlegkészítés napján fennálló értéken felül értékelni, mert ez a mérlegvalódiság elvébe ütközik, mert ez a rendes kereskedői gondosságba ütközik és ez beleütközik tételes jogszabályba is, a kereskedelmi törvény 28. §-ába, amely abban a pillanatban, amikor az 57. §-nak 1. bekezdése a rendes kereskedői elvekre utal, világosan érvénybe és hatályba lép a korlátolt felelősségű társaságra nézve is, aminthogy nincsen egyetlen jogszabály sem, amely a kereskedelmi^ törvény 28. §-ának szigorú rendelkezéseit hatályon